A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
ÉLŐ MŰIT A K om árom i Lapok újraindításáról A Komáromi Lapok történetéből Komárom történetének egyik legérdekesebb fejezete az 1848—49-es magyar szabadságharc időszaka volt, és egyben Komárom legizgalmasabb sajtótörténeti emléke is ekkor született meg. Ugyanis a Komáromi Értesítő (1849. január 9. — 1849. július 6.) működése után 1849. július 11 -ón megjelent a Komáromi Lapok első száma. A lap szerkesztője Friebeisz István volt. Egy nagyon nehéz történelmi időszakban indult útjára a lap. A nagy igyekezet ellenére a lapnak a léte is a szabadságharc kimenetelétől függött. A lapból rövid időszak alatt 68 szám és két rendkívüli szám jelent meg. A Komáromi Lapok után 22 évig lap nélkül maradt a város, hiszen csak 1871. április 1 -én jelent meg a helyi és vidéki eredetű társadalmi szépirodalmi és közigazgatási hetilap. Felelős szerkesztője Pázmány Kornél komáromi ügyvéd és főmunkatársa Rovács Albin volt. A gazdasági válság okaiból eredően a kellő érdeklődés hiányában az év végével megszűnt a lap. Az 1880-as óv már nagyobb biztosítékot jelentett a lap újraindításában, ugyanis július 3-án indult újra harmadszor, és 1944-ig szolgálta Komárom igényes olvasóit, tehát a város leghosszabb időt megért lapja volt. A felelős szerkesztője és a tulajdonképpeni megalapítója Tuba János volt, főmunkatársa pedig Ányos Lajos. A hatvannégy évfolyama alatt ilyen nevekkel találkozhattunk, mint Zámbó Gyula, dr. Kiss Gyula, Fülöp Zsigmond, dr. Gaál Gyula, dr. Baranyai József, dr. Alapy Gyula, Nehéz Ferenc és Szombathy Viktor, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Tehát kulturális életünkben jelentős szerepet játszott a lap. A Komáromi Lapokat a Csehszlovákiában lezajlott politikai változások után indítottuk újra, 1991-ben. Persze ez sem ment gond nélkül. Erről talán a legilletékesebb, a Komáromi Lapok 1991 -beni újraindítója, Tarics Péter tudna bővebben írni, aki jelenleg a Komáromi Lapok kulturális rovatának vezetője. Szénássy Árpád mérnök, Komárom alpolgármestere Amint azt a Komáromi Lapok történetéből (is) láthatjuk, a lap működése fölött sosem volt felhőtlen az ég. Nem volt ez másként 1991-ben sem, amikor fél évszázad hallgatás után újraindítottuk az újságot. A Komáromi Lapokat egyrészt a hagyományóbresztós és a hagyományőrzés szándékával, másrészt pedig a hagyományokkal való szakítás céljából indítottuk úrja. Hagyományóbresztés azért, mert azt a folyamatot szeretnénk folytatni, amelyet még a múlt században Póczeli József, Jókai Mór, Tuba János, Fülöp Zsigmond és mások elkezdtek. S a hagyományokkal való szakítás azért, mert mindenképpen mellőzni kívánjuk azt a sajtópolitikát, ameiy az elmúlt fél évszázadban folyt, és amely a vélemények pluralizmusát nem ismerve kisajátította magának — a közvélemény beleszólása nélkül — a tömegtájékoztatás eszközeit. Lapunkkal hangsúlyozni szeretnénk politikai hitvallásunk azon lényegi elemét, hogy tudatunk és létünk egyik legfontosabb alapsejtje szülőföldünk és népünk igaz, önzetlen, áldozatokat is vállaló szeretető. Szeretnénk elősegíteni azt, hogy a szülőföld-hazához való kötődés mindenkiben erkölcsi erővé váljon. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk: a szülőföld, amellett, hogy egy tájat jelent, jelenti a történelmet, a nyelvet, a nyelvjárásokat, a szomszédságot, sőt, a világba indulás, a világhoz kapcsolódás lehetőségét is. Hogyan is született a Komáromi Lapok újraindításának gondolata? Sok-sok éven át csak a Komáromi Lapok hírét emlegették tisztes idősebb komáromi polgárok. Sokan hiányolták a lapot, s közvólemónykutatásom is azt bizonyította: a mai Komáromnak szüksége van a Komáromi Lapok rendszeres megjelenésére. Konkrét és határozott lépések azonban nem történtek ez ügyben. Éppen ezért — két és fél hónapos alapos előkészítő munka után — 1991. január 24-ón Komáromban összehívtam a Komáromi Lapok alapító gyűlését, amelyre meghívtam Észak- és Dól-Komárom polgármestereit, alpolgármestereit, a két városi önkormányzat képviselőit és tisztviselőit, továbbá történészeket, politikusokat, jogászokat, főiskolai és középiskolai tanárokat, újságírókat, képzőművészeket, Komárom művelődési intézményeinek vezetőit, valamint azokat az idősebb polgárokat, akik kitűnő ismerői az egykoron megjelenő Komáromi Lapoknak. Az alapító gyűlés összehívásával az volt a célom, hogy egy szellemiközösségi platformot hozzak létre a Komáromi Lapok regionális közéleti hetilap újraindítására. Itt kell megemlíteni, hogy még az alapító gyűlést megelőzően 1991. január 7-én a Komáromi Lapok regisztrálását illetően írásos kérvénnyel fordultam a Kerületi Nemzeti Bizottsághoz és a Szlovák Művelődésügyi Minisztériumhoz, amely kérvényemet Pásztor István, Komárom polgármestere — szintén írásban — támogatta. A "Komáromi Lapok" mint név hivatalos és jogi lefoglalására több okból rendkívül nagy szükség volt. Egyrészt azért, mert a sajtótörvény így írja elő, másrészt pedig azért, mert Komáromban 1991 elején komoly kísérletek folytak a Komáromi Lapok — mint név, s mint szellemi műhely — meggyalázására, lejáratására. Ezek a kísérletek— hála a hivatalos regisztrálásnak — nem kaptak teret. Az alapító gyűlésen apró részletekig menően ismertettem a Komáromi Lapok szellemi hátterét, újraindításának szellemi és politikai jelentőségét, s javaslatot tettem arra, hogy a lap Észak- és Dél-Komárom közös folyóirataként működjön. Konkrét javaslatot tettem a lap évi költségvetését illetően is, és azzal a kéréssel fordultam a városi önkormányzatokhoz és polgármesterekhez, hogy anyagilag támogassák a lap kiadását és működését. Az alapító gyűlésen megegyezés született arról, hogy a Komáromi Lapok 4 oldalon és 10 ezer példányban jelenik meg, az ára pedig 3 korona lesz. A lap elméleti koncepci-12 A HÉT
