A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
fifint GONDOLKODÓ Szükségünk van-e még az írott szóra? — Az olvasást a fiatalok már nem érzik az élet részének — mondja Jörg Dreus bielefeldi irodalomprofesszor, majd így folytatja: — Az olvasás és az olvasottság tekintélye végérvényesen lecsökkent... Es ez a szkeptikus megállapítás akár az összefoglalója is lehetne annak a közvélemény-kutatásnak, amely több mint négyezer, 12— 19 éves NSZK-beli fiatalt kérdezett meg az olvasáshoz való viszonyáról. A hamburgi Der Spiegel ismerteti a felmérés nyomán készült érdekes tanulmányt, amely Heinz Bonfadelii tollából szinte teljes képet ad a nyugatnémet ifjúság ízléséről, szabadidős szokásairól és ideáljairól. Tudósok, újságírók és egyes politikusok már régen megjósolták az olvasáskultúra drámai hanyatlását. — Az új tájékoztatási eszközök kiszorítják a könyvet —.közölte a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Érdekes módon az NSZK-ban egy ideig úgy látszott, mintha a mozgóképek bűvölete halványodna, a televízió népszerűsége a fiatalok körében a hetvenes években állandóan csökkent. Az egyértelmű nyertes mégis a "tulajdonképpeni” és "legfontosabb ifjúsági tájé koztatási eszköz": a rádió. E hangos tájékoztatási eszközök hetente személyenként 17 órás hallgatási időt érnek el. Kedvességüket egyes-egyedül a zenének köszönhetik. — A zene egyesíti az ifjúságot — ezt a következtetést vonja le Bonfadelii, hiszen a zene: — A saját világnak az iskolával és a szülői házzal szembeni elhatárolására szolgál. — A zene mindig jelen van — így lelkendezett a felmérés során egy gimnazista lány —, egy kis védettséget és melegséget ad, és azt, hogy nem vagyok annyira egyedül. Komját község nevének hallatára nyilván felfigyel az olvasó, és a múlt esztendők magyarellenes tüntetései jutnak eszébe. Most azonban másról van szó, ugyanis októberben a község fennállásának 735. évfordulóját ünnepelték, ami nem kis dolog a Nyitra folyó jobb partján fekvő község életében. Komját, Komjáth, Comiati, vagy mostani nevén Komjatice szlovák mivoltát nem tagadja senki sem, ám a magyar vonatkozású, történelmileg igen fontos állomásait a múltban, letegadni, elkendőzni nem lehet. Az évforduló tiszteletére megjelent a község krónikája: Komjatice 1256—1991 címmel, szerzői Silvester Podhorec és Ján Gálik voltak. A 166 oldalas krónikának több mint a fele fénykép és illusztráció, tehát az írott szöveg a kevesebb, amit a könyv tartalma sinylett meg, mivel néhány jelentős adatot, évszázadot ugrottak át a szerzők, ami azt a benyomást kelti, hogy csak a számukra fontosnak vélt eseményekkel foglalkoztak. A jövőre nézve a szóbanforgó kiadvány komolyabb alapműnek semmi esetre sem tekinthető. Bonfadelii végeredménye: még ha a sok zene olykor arra szolgál is a fiatalok számára, hogy elmeneküljenek a világ és a realitás elöl, nem lehet "jövő nélküli nemzedékről" beszélni. Mert arra a kérdésre, hogy jelenleg mi foglalkoztatja őket leginkább, a fiataloknak mindenekelőtt a jövőre vonatkozó kilátásaik jutottak eszükbe. Az olvasási kedv általános hiánya ellenére is, a fiatalok 48 százaléka, sőt a 16—24 évesek 53, az egyetemi és főiskolai hallgatók 70 százaléka legtöbbet az iskoláról és a művelődésről töpreng. Az is világos, hogy nem lehet egyszerűen apolitikus generációról beszélni. Bár a vizsgálatból, amint Bonfadelii figyelmeztet rá, hiányoztak a politikai érdeklődésre vonatkozó kérdések, a fiatalok 51 százaléka számára a politikai meggyőződés vagy a világnézet "nagyon" vagy "meglehetősen" fontos. A másik oldalról is hasonló az eredmény: a tanulmány szerint sok fiatal közvetlenül érzi a különbséget a fogyasztói társadalom ígéretei és a reális esélyek között, a teljesítmény, a társadalom és a munkanélküliség, a társadalmi kényszerek és saját álmai között. — Ez jobbára individualista felfogású ifjúság — összegezi az eredményeket Bonfadelii —, amely számára a szűk körű társadalmi kapcsolatok, a magánjellegű szabad mozgástér, az egyéni kibontakozás és a pihenés a fontos szabadidős célok. A könyvolvasók között az egyetemet végzettek dominálnak, 34 százalékuk mindennap bújja a könyveket, míg a dolgozók körében az olvasási érdeklődés (10 százalék) még kisebb, /nint a nem dolgozóknál (13 százalék). És ez megerősíti a tudósoknak azt a tételét, amely szerint a társadalmi rétegek között "mélyül a tudás-Egyébként a könyv, a manapság divatos szlovák történetírás módszereivel készült, íródott, ami alatt az értendő, hogy a magyar történelmi és családneveket rendjére szlovák helyesírással írták. A gyakran előforduló nevek.közül így olvashatjuk a Forgáč, Matúš Čák Trenčiansky, Matej Korvin, Juraj Kopáň, Ladislav Mošovský, Juraj Bornemisa, Ján Šamorínsky, Ján Zápoľský, Štefan Dobód, Mikuláš Zrínský, Pavol Nirö es Havel Husár nevét. A névsor, nevek felsorolása, kiragadása a könyvből nem teljes, nincsen szándékomban untatni, esetleg bosszantani vele az olvasót. Ám az utolsó névnél, Havel Husár nevénél elidőznénk egy pillanat erejéig, hiszen nem kis gondot okozhat a nóvazo nositás a magyar olvasónak. Pedig a dolog nagyon egyszerű: Huszár Gálról, a neves nyomdászról, a bujdosó református lelkészről és íróról van szó, aki Komjáton, Forgách Imre birtokán telepedett le és kapott menedéket 1573-ban munkásságának alkonyán. Komjáton nyomtatta ki Bornemisza Péter: Magyar Postillájának I. kötetét és saját művét: A szakadék”. Ugyanakkor a többség körében az olvasással szemben mutatkozó kedvtelenség ellenére egyvalamit nem veszítettek el a könyvek: jó hírnevüket. Akár mint a tudás általános forrását, akár mint a képzés és továbbképzés eszközét — a fiatalok a könyvet becsülik legtöbbre. A leghiteltérdemlőbb időszerű tájékoztatási eszköznek viszont a televízió számít a fiatalok körében — az egyetemi és főiskolai hallgatók kivételével: ők az újságokat tartják hiteltérdemlőbbnek. Az újságok és a hetilapok, amelyek a legfiatalabbak körében még csaknem jelentéktelenek, a 25—29 éveseknél a második legfontosabb tájékoztatási eszközzé lépnek elő. Bonfadellit mégis megdöbbenti az olvasási kedv nagymértékű csökkenése a fiatalkorúaknái. Alig tudja elhinni, hogy a közvélemény-kutatás eredménye szerint: az előző nap csak minden harmadik diák olvasott könyvet... keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok, amely 1574-ben jplent meg és 335 levélből, kottából állt. Ámde Huszár Gál nem élvezhette sokáig a komjáti nyugalmat és alkotói szabadságot, mert a jezsuitáknál nevelkedett Forgách Ferenc nyitrai püspök, nyomdájával együtt elüldözte onnan. Végül 1575. október 23-án Pápán pestisben hunyt el. Nyomdáját fia Dávid örökölte, aki pápai református pap volt, de mint nyomdász nem tekinthetjük apjával azonos tudású mesternek. Ezek jutottak eszembe a komjáti krónika olvastán, no meg az is, hogy az újonnan szentesített szlovák helyesírás szabályai szerint a magyar történelmi nevek, beleértve a családneveket is, szlovák betűkkel írandók. Tehát ne háborodjon fel senki, ha majd a szlovák sajtóban esetleg dr. Sabo Rudolfot, Janié Kolomant, Duraj Mikulást, Doboš (esetleg Bubeník) Ladislavot és Du ka Zoľomi (vagy Zvolenský) Árpádot olvas. De félre a tréfával, különös korokat élünk, ami a jövőre nézve semmi esetre sem lehet a szlovák és a magyar szellemiség hasznára. Motesiky Árpád A HÉT 5 Komjáton ünnepeltek
