A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-22 / 47. szám

VISSZHANG

MINERVA

Még egyszer Mathiász Jánosról, a szőlőnemesítés mesteréről

Motesíky Árpád A Hét 42. számában azzal zárta Jókai Mór és Mathiász János c. írását, hogy talán akad majd szőlősgazda, aki nálánál többet tud mondani Mathiász Jánosról. Nos, szőlősgazda nem vagyok, szőlőtőkém egy fia sincs, van azonban egyéb tőkém: könyvtáram. A cikk szerzője szerint Mathiász munkásságáról keveset hallunk és olvashatunk az utóbbi időben. Kevés — sok: relatív fogalmak. Könyvtáramban ugyanis, a cikk elolvasása után röpke fél óra alatt, a következő Mathiásszal foglalkozó, s "az utóbbi időben" megjelent írásokra bukkantam: Für Lajos: Mathiász János (Agrártörténeti életrajzok, Budapest, 1985, 365—370. old.), Pintér János: Mathiász János (Magyarok a természettudomány és technika történetében II., Bp., 1989, 117—118. o.) és ami bizonyára nemcsak engem lep meg: Milan Petráš: Ján Mathiász Marts (Priekopníci vedy a techniky na Slovensku 2, Bratislava, 1988, 571 — 573). Ha ezekhez hozzáadom, hogy a Magyar Életrajzi Lexikon II. kötete (165—166. o.) csakúgy önálló szócikket szentel Mathiásznak, mint az 1990-ben megjelent Akadémiai Kislexikon 2. kötet (159. o.) — nehéz egyetérteni Motesíky panaszával. A felsorolt irodalom segítségével megpróbálok tehát "többet" mondani a 70 éve — 1921. december 3-án — elhunyt világhírű földinkről.

Igen, földinkről, hiszen Mathiász — Petráš szerint eredetileg Marts — János az egykori Sáros megyében, Ádámföldén (ma: Mošurov) született 1838. február 22-ón. Eperjesen s Kassán végzi középiskoláit, majd ez utóbbi helyen teológiai, illetve jogi tanulmányokat folytat. Oklevelet azonban nem szerez, s így csak mint írnok kap állást Abaúj vármegye adminisztrációjában. Szorgalma, jó felfogása azonban hamarosan főispáni titkári állásba segíti őt — s karrierje látszólag biztosítva van. Megismerkedik azonban Munkátsy József építésszel, akinek vesszőparipája a szőlészet. Tőle kedvet kapva, a kassai Rozália-hegyen — a mai Botanikus Kert tájékán — szőlőt vásárol s néhány év leforgása alatt már 1600 szőlőfajta nő kertjében. Fajtagyűjteményének cserepes példányaival résztvesz 1873-ban a bécsi

20 A HÉT

világkiállításon — s első díjat nyer. Egycsapásra ismertté válik: az orosz nagykövet a Krím fólszigeti cári szőlészetben kínál neki állást. Mathiász azonban visszatér Kassára s 1880-ig becsülettel szolgálja a megyét. Ekkorra azonban egyértelműen győz benne a szőlészet iránti vonzódás, s hogy e vonzódás minél kedvezőbb körülmények közt érvényesüljön, Mádra költözik. Rövid ideig itt, a hegyaljai mezővároskában szőlészkedik. 1881-ben elfogadja a Monarchia volt külügyminiszterének, gróf Andrássy Gyulának ajánlatát, s annak szőllőskei (ma Viniőky) 100 holdas szőlészetébe költözik.

Úgy hihetnők, Mathiász révbe ért: azon szerencsés emberek közé tartozhat, kiknek munkája s vesszőparipája egy s ugyanaz. Ám szőlészeti s szőlőnemesítési munkájának örömébe — itt születik meg keresztezéseinek első nagy eredménye az Ezeréves Magyarország emléke — egyre több ürmöt csöpögtet a rohamosan terjedő szőlőbetegség, a filoxéria. Majd egy évtizedes kilátástalan küzdelem után Mathiász búcsút mond a hegyvidéki szőlőknek s Katona Zsigmond kecskeméti gyógyszerész meghívására, 60 éves korában leköltözik az Alföldre. Amikor Katona 1888- ban megkezdi a szőlőtelepítést a kietlen homokon, a "hírős város" legtöbb lakója csak fejét csóválja. Az idő azonban Katonát igazolja, s mikor 1898- ban Mathiász megérkezik, már virágzó szőlészet fogadja őt a homokvidéken.

Mathiászt, akit kezdetben — kecskemétiesen szólva — csak amolyan "gyütt-mönt" embernek tekintenek, hamarosan megsüvegelik városszerte. A Kecskeméten eltöltött 23 év munkásságának legtermékenyebb szakasza. Korát meghazudtoló elevenséggel folytatja a Felvidéken megkezdett szőlőnemesítési munkáját. Főleg csemegeszőlő-nemesítéssel foglalkozik. Otthoni s francia tanulmányútja tapasztalatai alapján rájön: nem elég a francia, olasz fajták egyszerű behozatala. El kell érni, hogy azok előnyös tulajdonságaiból keresztezéssel a magyarországi éghajlatnak s talajviszonyoknak megfelelő fajtákat hozzunk létre. Munkájában nagy segítségére van öccse, József, aki szenvedélyes fajtagyűjtő.

A Mathiász által kinemesített fajták egyike legelőnyösebb tulajdonsága a koránórés. Ez jellemzi a legismertebb Mathiász fajtát, a Szólőskertek királynőjét is, melyet legutoljára, 1916- ban hozott létre. Kinemesített fajtáit gyakran nevezi el kora jeles embereiről. A már megismert Jókai Móron kívül az egykori barát Munkátsy József, a hőslelkű Zrínyi Ilona, a két Mihály nevű poéta: Vörösmarty és Tompa, csakúgy névadója lett egyegy új fajtának, mint például a magyar szabadságharc lengyel hőse Bem tábornok. Nem feledkezik meg a városról sem, mely a "gyütt-mönt"-et befogadta: Kecskemét gyöngye, Kecskemét kincse, Kecskemét virága elnevezések tanúsítják Mathiász háláját. (Zárójelben jegyezzük meg: napjaink egyik legkedveltebb csemegeszőlőjét, a Csabagyöngyét, Mathiász közösen állította elő a bártfai születésű Stark Adolffal, aki 1859-től haláláig, 1910-ig Békéscsabán élt.)

Mathiász János 1921. december 3- án halt meg Kecskeméten. (Motesíky adatát, miszerint Mathiász Nagymihályon élt és nemesített, módosítanunk kell: János sosem ólt Nagymihályon, ellenben már említett öccse, a szintén szőlőnemesítő Mathiász József valóban dolgozott ott.) Kilenc gyermekére csak hírnevét hagyhatta — s azt a szőlőtelepet, amely ma is a nevét viseli. Nem volt önző, tudását Kocsis Pálnak adta át, aki méltó tanítványnak bizonyult.

Ma 67 névvel ellátott fajtáját tartja számon a szakirodalom, s közülük egy tucat terjedt el világszerte. A Szólőskertek királynőjén kívül a Cegléd szépe, Ezeréves Magyarország emléke, Kecskemét virága, Mathiász Jánosné muskotály, Szauter Gusztávné és az Erzsébet királyné emléke ma is telepítésre engedélyezett fajta. Több fajtája — így az emlegetett Jókai Mór— nem állta ki az idők próbáját. Ez azonban semmit sem von le Mathiász érdemeiből. Nevét, munkásságát ismernünk illik, nekünk, késői földiéinek különösen — s nemcsak a szüret idején, hanem januártól januárig.

Dr. Kiss László