A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
Nyelvtanulás gyermekkorban_______ MINERVA Mi történik egy olyan személy agyában, aki több nyelven beszél, álmodik, gondolkodik? Célszerű-e nagyon korán megtanítani a gyereket az anyanyelvén kívül más nyelvre is? Ezekre a kérdésekre is választ keresett három pszichiáter: Jacqueline Amati Mehler, Simona Argentieri és Jorge Canestri. Tanulmányuk többek között azt vizsgálja, hogy több nyelv ismerete gazdagodást jelent-e, vagy éppenséggel belső zűrzavart okoz. Néhány évvel ezelőttig a legtöbb szakember azt tartotta, hogy két különböző nyelvi kódrendszer túl korai bevezetése a gyermeki agyba, zavarokat okozhat mind verbális szinten, mind pedig a kognitív folyamatokban. Többó-kevósbó kifejezetten és tudatosan, hosszú ideig a bécsi logopédiai iskola ilyen nézetei voltak a meghatározóak. A mintegy hatszázmillió évvel ezelőtt bekövetkezett radikális éghajlatváltozások és a tengerszint hirtelen emelkedése minden bizonnyal a földkéreg olyan mozgásaira vezethetők vissza, amelyek következtében az egyik úgynevezett szuperkontinens szinte "ki lett fordítva", akárcsak egy kesztyű — ez a véleménye Paul Hoffman kanadai geológusnak. Korábban a kutatók Ezzel szemben a három pszichiáter szerint a legkisebb gyermekkorban ugyan okozhat némi fáradságot több nyelv elsajátítása, de helyrehozhatatlan veszteség lenne kihasználatlanul hagyni a felfogás és kifejezés hatalmas képességeit. A probléma lényege nem egy nyelv önmagában való elsajátításában áll, hanem abban a családi és érzelmi keretben, amelyben a gyerek megtanul két vagy több nyelven beszélni. Nagyban különbözik például egy más nemzethez való csatlakozás, amikor a gyermek életében teljesen kicserélődik az érzelmi és kulturális környezet, illetve amikor a családjában mindenki beszéli az eredeti nyelvet és a befogadó ország nyelvét is. A pszicholingvisztika legújabb megállapítása szerint egy újszülött, életének legelső napjaitól kezdve nagy azt gondolták, hogy 700 millió évvel ezelőtt egyetlen óriási őskontinens létezett a Földön, amely több önálló lemezből (így többek között a Baltika, a Laurentia és az ausztráliai lemezből) tevődött össze. Később ezek a részek eltávolodtak egymástól, s belőlük jött létre a Gondwana-föld. Hoffman szerint ezelőtt 700 millió évvel először a Laurentia-föld volt az pontossággal megkülönböztet egy nyelvet a másiktól. Ha azonban ez a nyelvi készség nem kap megfelelő ingert, az helyrehozhatatlanul leépül a növekedés során. (Fotó: Prikler) őskontinens, amelyet több más "kontinenstöredék" övezett. Az elkövetkező mintegy 200 millió év során ezek a lemezdarabok elmozdultak egymástól, s Laurentia is messze távolodott eredeti központi helyzetéből. A kontinentális táblatöredékek messzire sodródtak Laurentia mellől, közben többszörösen el is fordultak, de végül ismét közelebb kerültek egymáshoz. Időközben 560—620 millió évvel ezelőtt Laurentia is eltávolodott eredeti helyzetéből, míg a levált kisebb részek — mint egy óriási kirakós játék darabjai — az így felszabadult helyen ismét összeálltak. így alakult ki mintegy 500 millió évvel ezelőtt a Gondwana-föld. Paul Hoffman vizsgálatai során hasonló korú hegyvonulatokat és hasonló fejlődési folyamatokon átesett kőzetcsoportokat hasonlított össze, s így jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy Laurentia sohasem volt Gondwana része, hanem már akkor kivált az őskontinens szélének töredékei közül, amikor Gondwana még ki sem alakult. (Élet és tudomány) Paul Hoffman geológiai kirakós játéka szerint a kisebb kontinensrészek a Laurentia szuperkontinens körüli gyűrűből leszakadva (balról) az erőteljes eltolódás után Gondwana földdé álltak össze. Az ábrán számokkal jelölt kontinensrészek: 1. Amazonia, 2. Ausztrália, 3. India, 4. Kalahari, 5. Kongó, 6. Kelet-Antarktisz, 7. Szibéria, 8. Nyugat-Afrika A kifordított őskontinens A HÉT 21
