A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
így például a Sziklay Ferenc és Darkó István által vezetett kassai Kazinczy Könyvkiadót és a Reinel János és Walla Frigyes által szerkesztett pozsonyi Magyar Minervát. íróként is jelen volt nálunk: a Magyar Minervában Egy amerikai magyar író naplója címmel éveken át állandó rovata volt, és ami a legfontosabb: legegyénibb és legértékesebb négy regénye (Jó hinni; Emberek, ne sírjatok; Élni kell; Lesz-e reggel?) a Kazinczy Kiadó gondozásában nálunk jelent meg. Fábry Zoltán e könyvek alapján a jóság és emberség profán evangélistájának nevezte Reményit, aki ezt a minősítést és iránta érzett tiszteletünket, szeretetünket teljes mértékben megérdemli. A három centenárium után még két kilencvenedik évfordulóról emlékezünk meg: Szvatkó Páléról és Oallos Istvánéról. Szvatkó Pál (1901—1959) ragyogó tehetségű és sokoldalú szellemi ember volt. aki húszéves korában egyik úttörő irodalmi lapunkban, a meglehetősen dilettáns Tavaszban kitűnő esztétikai tanulmányokat publikált. Az 1922-től 1938-ig egzisztáló Prágai Magyar Hírlapban elejétől végig az irodalmi rovatot vezette, s közben két nagyon igényes irodalmi lapot szerkesztett: az Uj Munkát és az Új Szellemet. Első irodalmi korszakunkról írt felmérő tanulmányai forrásórtókűek és irodalomtörténet-írásunk számára nélkülözhetetlenek. Nagyszerű esszéi nemcsak nálunk, hanem a legigényesebb akkori magyarországi folyóiratokban (Magyar Szemle, Nyugat, Szép Szó, Apollo) is megjelentek. 1989-ben Magyarországon könyv alakban jelentették meg egyik legjobb tanulmányát, az Indogermán magyarokat. Ha a mi könyvkiadásunk nem lenne olyan siralmas helyzetben, akkor Szvatkó Pál öszszes tanulmányát, esszéjét minél előbb ki kellene adnunk, hogy büszkélkedhessünk velük. Ha Szvatkót az írás, a toll virtuózának nevezzük, akkor a másik "kilencvenévest", Dallos Istvánt (1901—1972) a toll napszámosának mondhatjuk. És nem lebecsülendő ez a titulus sem. Dallos kis szépirói tehetséggel, de hallatlanul szívós szerkesztői buzgalommal ügyködött. Mártonvölgyi Lászlóval összefogva létrehozta a nyitrai Híd Kiadót, kiadta az első átfogó csehszlovákiai magyar írói antológiát s a Szlovák Állam zord viszonyai között öszszehozta a tíz testes számból, kötetből álló szabálytalan folyóiratot: a Magyar Albumot. Szerkesztményeiben, kiadványaiban sok a dilettáns anyag is, de a Magyar Album a korszak viszonylatában forrásértékű. Ha összegezzük az öt évforduló kapcsán megmozgatott, megmutatott és felvillantott értékeket és erőfeszítéseket, akkor elmondhatjuk, hogy az idén jó "együttes" állt össze, s ezért érdemes körülnézni fennmaradt munkáikban. Turczel Lajos ÉGTÁJAK-------------------------------------------------------------------------------------------------Darvas János A középkorban is szerettem Voltam vad várúr, vas ruhás lovag. Raboltam rabnőt rabló-részegen. Vadásztam sárkányt vad vidékeken. A hírt kerestem és halálomat. És dalnok voltam, apród, csók-lovag. Szerelmet zengtem holdas éjeken. Csókban mondtam el legszebb énekem. És dalba sírtam legszebb csókomat. S zarándok voltam s Máriát imádtam. Utána térdig elkopott a lábam. De el nem mondtam legszebb titkomat. S remete voltam, égtem égi vágyban, A Szűz arcát láttam a halálban És rám borúit nagy, boldog alkonyat. (1923) Ivan Krasko r Ének Bús erdők gyásza száll a zordon est felett, a völgyben sűrű, mély köd gomolyog. O messze, messze réved el szemed s úgy érzed, csüggedt lelked mindennap zokog. A fűz habtalan, holt vízre hajol, újból rég-fojtó álmát kezdi el O mint hiányzik egy szív valahol s számára mégsincs, mégsincs semmi hely! Fakó-bús hangulattal hosszan, hosszan alkonyul, hollók alusznak fészkük rejtekén. Az ajkakra, ím, terhes csend hull zordonuL.. S a bölcsekben már, rég meghalt a remény! Fordította: Darvas János V_______________________________________________________________ A HÉT 17
