A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
OTT JÁRTUNK MMúkríS. A rendbontókat a rendőrök mozdulatlanul bámulták, vagy elnézően megmosolyogták őket. Igaz, a kövek és a záptojások nem feléjük szálltak. Az elnök és kísérete sietve távozott a helyszínről. Mi pedig aggodalommal kérdezzük: lesz-e még mit ünnepelni jövőre?- lamér -és sajnos botrányos nap volt október 28-a a szlovák tőváros életében. Az ország Csehszlovákia megalakulásának 73. évfordulóját ünnepelte. Václav Havel köztársasági elnök amerikai látogatását befejezel, ve egyenesen Szlovákiába repült, hogy e jeles napon £. ünnepélyesen felavassa a köztársasági elnök pozsonyi ■ j irodáját (2. kép), aláírja a Masaryk Érdemrend okleveleit (3. kép), megkoszorúzza az "oroszlános" emlékmű talapzatát (1. kép), meghallgassa Antonín Dvofák "Biblikus énekeit" a Szlovák Nemzeti Színházban tartott ünnepi hangversenyen. Az eredeti program szerint beszédet is mondott volna az SZNP téren rendezett nagygyűlésen (4. kép), de ott időközben az indulatok. Az önálló Szlovákiát követelők harcias csoportja (5. kép) nemcsak túlharsogta a Havelt és a föderációt éltetők ezreit, hanem tojásokat és köveket dobált a szónoki emelvényre. Ezt látva az elnök úgy döntött, hogy nem mond beszédet, csupán két perc némaságot és csendet kért az egybegyűltektől, azok emlékének tiszteletére, akik életüket áldozták a csehek és szlovákok szabadságáért. Kérése pusztába kiáltott szó maradt...
