A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-08 / 45. szám

ÉGTÁJAK

A kétszáz éves

KATONA JÓZSEFről

Katona József azon balsorsú írók közé tartozik, akik életükben nem érték meg®a sikert és elismerést. Az ő történeti drámája is évtizedekre elfelejtődött. A legjelentősebb korabeli magyar írók, mint Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty sem ismerték föl a Bánk bán jelentőségét; a mű nyelvének, mondánivalójának, cselekményének mélységeit, szerkezetének másoknál nem tapasztalt arányait. A reformkor előtti időkben sem a közgondolkodás, sem az ízlés nem hangolódott rá Katona drámájára. Állításuk szerint zavarta őket Katona nyelvezetének darabossága, a jellemek elnagyoltsága, a mondanivalóban gyakran előforduló homály, a főhős, Bánk, ingatagsága, Melinda hasonlósága Shakespeare Hamletjének Oféliájához stb. Annyi bizonyos, hogy.abban az időben a magyar színházlátogatók a németből átpasszirozott rémdrámáknak tapsoltak, Dugonics és mások hazafias szópufogtatásait hallgatták az ősi dicsőségről, s főképpen Kisfaludy Károly többó-kevósbé sikerült drámáit, vígjátókait magasztalták. Hogy is gondolhattak volna olyan "fölségsórtő" igazságok kimondására, amelyeket a Bánk bánban Petur vagy Tiborc fennszóval hirdet! Hiszen a tizenharmadik századbeli történet hat évszázad múltán, II. Ferenc császárságának idején sem vesztett időszerűségéből.

A Bánk bán kései méltatói Katonát Madáchhoz vagy éppen Adyhoz hasonlítják, állítván, hogy kezdeti müveik alapján náluk sem volt sejthető a leendő nagyság. Katona halála után, a reformkor, majd a 48-as szabadságharc kitörése idején az író drámája egyszerre előtérbe került. De akkorra már gyökeresen megváltozott a közfelfogás is. Petőfi, Arany, Eötvös, Jókai kora következett. Gyulai, Arany korán fölismeri Katona drámájának nagyszerűségét. Jókai sem marad alul: "A Bánk bán írójának tudnia kellett azt, amidőn drámájának kereteit megalkotta, hogy ezt a művet nem a vele együtt élő kortársak számára írja: hogy ennek az egész alapeszméjétől, irányától, hangulatától a jámbor, királyhű bírálók visszariadnak: — nincs színház, melyben előadhassák — nincs mecénás, aki kiállítási díszéről gondoskodjék, — nincsenek színészek, akik az ő szellemóriásait élő alakokká varázsolják: — és nincs közönség, amely ezeket az eszméket, ezt a nyelvet, ezt a költészetet megértse, felfogni bírja. Ellenben van cenzúra, mely a mű színpadra hozatalát minden irgalom nélkül betiltja."

Katona József kétszáz esztendővel ezelőtt, 1791. november 11-én született Kecskeméten. Apja, a félig iparos-, félig parasztréteghez tartozó takácsmester, értelmiségi pályára irányítja fiát. Előbb a pesti piaristákhoz adja, majd a kecskeméti és szegedi gimnáziumba íratja be. Az ifjú Katona korán elsajátítja a latin és német nyelvet. 1810-től 1813-ig a filozófiával ismerkedik, utána a pesti egyetemen jogot

16 A HÉT

hallgat. Szabad idejében a könyvtárakat bújja, különösen a történelem érdekli, ugyanakkor szívesen eljár a pestbudai Várszínházba, a Rondellába és a Hackerház nagytermébe. Kapcsolatot teremt a színészekkel, sőt műkedvelő színészként el is szegődik a társulathoz. Mivel orrhangon beszél, színészként alig érvényesül, viszont megtanulja a drámaszerzés mesterségét. Közben leteszi az ügyvédi vizsgát. Előbb főnöke keze alatt dolgozik, később saját irodát nyit. A dramaturgia tudományában is kitartóan és eredményesen halad előre. Első drámafordítását 1811-ben mutatják be. Vadromantikus és lovagi tárgyú darabokat fordít és ír át német, francia nyelvből. Ilyen rémdráma a Borzasztó torony is. Németből magyarít• Jászai Mari mint Gertrudis

ja a Monostori Veronikát, de az István, a magyarok első királyát is német színműből dolgozza át. Ebben a műben már a Bánk bán elóhangjai is megcsendülnek. Megemlíthetjük még a Luca székét, s a francia novellából földolgozott Aubigny Clementiát. Figyelmet ébresztő a Zsiskáról írt kétrészes drámája, amely a huszita vallásháborút idézi. Ebben nem annyira a nép megmozdulása érdekli Katonát, hanem Zsiska jelleme, lelki fejlődése. E. dráma már lélektani előtanulmánya lehetne a későbbi Bánk bánnak. Kiemelkedik még a Jeruzsálem pusztulása című szomorújátéka, amelyben sikerül figyelmet lekötő tragikus helyzeteket, konfliktusokat teremtenie. De ezt a drámát is gyengíti az író túlzott ragaszkodása a történelmi valósághoz.

A szinésztársaságban kapcsolatba kerül Széppataki Rózával, a későbbi Dérynével, akibe szenvedélyesen beleszeret. Szerelmét a színésznőhöz intézett levélben is megvallja: "Én magát véghetetlen szerelemmel szeretem, s lelkemben hordom képét, mióta először színpadon megláttam játszani, s ezen szende képet fogom titkon kebleme zárva, végleheletemig hordani" _•— írja neki Katona Pestről elutazóban. Érzelmei azonban nem találnak viszonzásra.

A Bánk bánt 1821-ben sikerül könyv alakban is megjelentetnie. 1826-ban főügyésszé választják, s ő a pesti élettől távol éli a vidéki polgárok kvaterkázó életét. Az irodalommal azonban nem szakít egészen. Papírra veti egyetlen vígjátékát, A rózsát, amelyben színészmúltjának, de főképpen Déryné életének epizódjait meséli el. A darab főhőse természetesen Déryné, akinek önmagát kellett volna alakítania. A primadonna azonban megakadályozza A rózsa színrevitelét.

Katona kecskeméti viszonylagos magányában költemények írásában talál megnyugvást. Korai halála miatt azonban a versekből nem futja két tucatra sem. Ezek is inkább szárnypróbálgatások, stílusgyakorlatok. A "percegő tollú" Katona (szülővárosában így hívták) írt még egy figyelemreméltó értekezést: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?

1830 novemberében halt meg váratlanul, szívszélhűdésben. Halála után három évvel, 1833-ben tartják a Bánk bán ősbemutatóját Kassán. Egy év múlva Kolozsvárott is előadják. Budán 1835-ben hozzák színre, de csak 1839-ben kerül a Nemzeti Színházba. Hozzá kell tennünk, hogy még Katona életében, 1819-ben elő akarták adni a pesti Rondellában, de a cenzúra betiltotta. A harmincas évek közepétől egyre jobban hódít. 1845-ben új szereposztásban kerül színre, s 1848. március

15-én, a forradalom napján a nép követelésére ingyen adják elő. Az elnyomatás éveiben csak megnyirbált szöveggel hozhatták színre 1858—-59-ben. Csonkítatlanul csak 1868 szeptemberében mutathat-