A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-08 / 45. szám

ÉLŐ MÚLT

nem is akarnak igazából foglalkozni vele. Kétféle megközelítése van 1956-nak. Az egyik a kárpótlás, a másik a történelmi igazságtétel. Én inkább a kárenyhítés híve vagyok. Annak, hogy azok, akik elszenvedték, túlélték a sortüzet, az erkölcsi elégtételen túl némi kárenyhítést is kapjanak. A történelmi igazságtétellel az a bajom, hogy 35 év telt el azóta. S attól tartok, hogy ezeket a szegény embereket még nevetségessé is tennék. Hogy roszszul emlékeznek, nem is így volt stb. S hogy egy jó védőügyvéd szétverné a tanúvallomásokat. Mert persze, hogy egy kicsit mindenkiben másként élnek a történtek, mindenki máshol állt. De senki sem úgy ment oda, hogy mindenre nagyon figyelnie kell, mert ha túléli a sortüzet, és az azt követő megalázást, majd még pontosan emlékeznie is kelll

— Ettől függetlenül ón az igazságtétel mellett is vagyok — mondja Németh Alajos. — Három évvel ezelőtt az emberekkel elhitettük, hogy tiszta lappal indulunk, s hogy tisztázzuk a múltat. S ezek az emberek mit látnak? Hogy az ő sorsuk nem változik semmit. Ugyanakkor azok az

KONCSOL LÁSZLÓ

emberek akik megverték őket, a mai napig a helyükön ülnek.

— Vagy megszervezik az emlékünnepsógeket, mint tavaly az óvári egyetemen

— teszi hozzá Pandúr Ágnes. — így igaz

— mondja Papp Gyula. — Itt valóban fólholtra vertek embereket. Például Kovács Ferencet, Mester Zoltánt, Major Ferencet. És tavaly mind azt kérdezték, hogy az a fickó mit keres ott az első sorban? Hiszen ő verette meg őket. S az a fickó szervezte az ünnepséget.

— Nekik valamilyen formában felelni kell. S ha csak eljutunk odáig, hogy a bíróság előtt meg kell jelenniük, az már egy bizonyos elégtétel — egészíti ki Németh Alajos.

A kutatásoknak azonban még mindig vannak akadályai, úgy tűnik, erős ellenérdekek munkálnak. Ezekről Németh Alajos így beszól: — Kubinyi Ferencnek három minisztertől van megbízólevele, hogy az óvári ügyben kutasson. Ennek ellenére nem engedik be a katonai levéltárba. Pedig a művelődési, a honvédelmi és a belügyminiszter bízta meg azzal, hogy tárja fel a mosonmagyaróvári és a salgótarjáni események hátterét. A salgótarjánit

fel tudta tárni, mert ennek az iratai a Belügyminisztériumban voltak. De a magyaróvárié nagyobb részt a katonai levéltárban. S úgy látszik, ez még a mai napig titkos. S úgy tűnik, tehát annak, hogy itt eldördültek a fegyverek, olyan háttere van, amit a mai napig titkolnak. Talán legitimálni kellett a szovjet csapatok magyaróvári állomásoztatását. Fáj, hogy sokan úgy vélik, mi ugródeszkának használtuk őket, hisz nem tudjuk elérni a teljes tisztázást, a kárenyhítést. Pedig mindketten ugyanúgy tanítunk ma is, mint régen. De nem adjuk fel a küzdelmet, minket nem személyes vagy pártérdekek vezérelnek. Úgy látjuk, hogy 1956. október 26-a még ma is pecsét az embereken. S tudjuk, hogy háborítatlanul él ma is köztünk az az öt ávós tiszt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az embereket kiterelték a géppuskák elé. A múltat nem lehet félig bevallani. Mi úgy látjuk, a teljes igazság kimondása és kárenyhítés nélkül ez a szomorú nap és az azt követő szörnyűségek még sokáig égetik a lelkeket.

Böröndi Lajos

(archív felvételek)

Titkos kálvinista tanítók Hodoson

(1731 — 1776)

(17.)

Hodosi egyháztörténeti följegyzésekből, egy érdekes levéltári anyagból (Kérdőív a nemes-hodosi református gyülekezet tulajdonában és kezelésében levő épületekről, mű- és történelmi emlékekről, 1941, a Dunántúli Ref. Egyházkerület Levéltárában, Pápán) és Vágó Ede lelkész könyvecskéjéből (A Kegyelem napja Hódosban 1783. október 5. Adler Könyvnyomda, Dunaszendahely 1933) tudjuk, hogy mindjárt a megyei határozat vétele után ácsoltak a hodosiak a Szerdahelyre vivő Miseútnál egy fa istentiszteleti 'hajiékor, így emlegették, s a kőtemplom építéséhez is hozzáláttak. Ez a müvük 1786 augusztus végére készült el, zárt területen, a papiakéval s az iskoláéval közös telken, nyilván azon, amelyet annak idején Csömör Dániel hagyott az egyházára. Tornyát 1796-ban emelték eléje, később pár méterrel meg is magasították. A templom 1879-ben egy szomszédos ház tüzétől lángra kapott, s 1880-ban építették újjá. Tornya 1911-ben új sisakot kapott, ezzel nőtt 25 méter magasra. Harangjait az első világháború ágyúiba öntötték, s

1922-ben készíttetlek újakat az Ung megyei Kisgejőcön. Pici orgonáját egy pozsonyi mester, Bednár Konstantin készítette 1926-ban. 1866-ig Diós-, Förge- és Bögölypatony kálvinista gyermekei is a hodosi református iskolába jártak, de ekkor Förgében iskola, négy óv múlva ugyanott templom is épült, s ezzel az alsó Patonyok reformátussága kivált történelmi anyaegyházának kötelékéből. A felső Patonyokat — Benkét, Lógórt, Csécsónyt és Elöpatonyt — a tolerancia után a somorjai egyházhoz adfiliálták, de a falucsoport közbirtokosai 1815- ben templomot és iskolát emeltek, lévitát (papi

feladatokat is ellátó rektort) fogadtak, s átcsatoltatták magukat a hodosi anyaegyházhoz. (Később a diósförgepatonyihoz, de ez már végképp nem tartozik tárgyunkhoz.)

Mi most az első anyakönyv bejegyzéseihez térünk vissza, mert az egyházépítés első mozdulatairól tudósítanak. Az anyaegyház a filiák gyülekezeteivel megválasztotta a fógondnokot a szerdahelyi Horváth István személyében, majd a kúrátorokat (gondnokokat) és a presbitériumokat, s számba vették, amit a Carolina Resolutíót megelőző idők kegytárgyaiból gondos kezek a hodosi házak rejtekén ötvenegy évig rejtegettek és a derűsebb időkbe átmenekitettek. íme, a bejegyzések, három egymást követő prédikátor kezevonásával és helyesírásával:

'A' Szent A sztalhoz való e ’ következendő Eszközök találtattak:

1. Egy asztalhoz való verdongos forma srófon járó, arannyal futtatott, kívül három emberi fejet ábrázattalmutató ezüst Pohár. (Verdong, verdung, ferdung, stb.: vmely űrmérték egynegyede. Itt talán negyed pint. K. L megj.)

2. Egy arannyal futtatott ezüst Tányérocska a' Sz(ent) Kenyérnek ki osztásakorra, ezen betűkkel: T. N. D. I. B. A(nn)o D. 1710.

3. Egy másik H. E. betűket mutató ón tál forma tányérotska, mellyre ügy emlékeztek, hogy a'régibb időbe keresztelő tál volt.

4. Egy pintes forma sima Ón Kanna, mellynek fedelén gomb vagyon.'

A fém kegytárgyak leltára után az ajándékok számba vétele következik:

"Akkor ajándékoztattak ezek.

1. Szerdahelyi Ns és Ntes Horvát (!) István Úr, egypintes, alól és fejűi ónba foglalt, sárga, kék, és veres festékű Cserép Korsót; mellyen a' maga és felesége nevek fel vágynak mettzve.

2. Ns Nagy Abonyi Özvegy Csiba Ferentzné Ns írnél Katalin Aszszony egy két ittzés forma terebélyes On Kannát, mellynek a ’ fedele közepin vagyon gomb.

3. Nagy Abonyi Ns Széllé Dávid Úr egy ittzés fedeles K. (keresztelő?) Korsót.

Azon időbe ajándékoztak a' Sz(ent) Asztalhoz Abroszt és Kendőit:

ŕ Benke Patonyban lakozó Ns Zsidó Istvánné, Ns Német Judit Aszszony egy fejér Sávos (sávos) asztal abroszt.

2° Ugyan Benke Patonybül, Ns Nagy Györgyné Ns Széllé Klára Aszszony egy fejér Török patyolat különös Keszkenőn mellynek a' négy (négy) szegletin vagyon zöldsejem (I), arannyal vegyes tányér, vagy tenyér forma kerekded Kötés, azon fejül kétfejű Sas.

ŕ Kis Udvarnoki Ns Hegyi Ferentzné, Ns Gergely Erzsébet Aszszony, egy Veresbíbor Keszkenőn, köröskörűi kéksejem pántlikával (vagy amint itt nevezik) hajkötővel béfodrozva, bele szőtt, de ki tündöklő arany virágokkal.'

(Itt az abaúji születésű Vámossy tiszteletes úr közbeszúrt, nyelvtörténeti érdekű megjegyzésére is fölkapjuk a fejünket: ami az akkori Szikszón pántlika, az az akkori Hodoson hajkötő.)

(Befejezése következik)

A HÉT 13