A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
VÁNDORLÁSOK A város, ahol Rómát temették (2.) Huszonhat évvel Galla Piacidia halála után, 476-ban Odoaker germán király végleg lesöpörte a történelem színpadáról a Nyugat-római Császárságot. Itália következő ura a gót Theodorik volt, akire palotája és mauzóleuma emlékeztet Ravennában. Ezekről az építményekről persze nem sokat írhatok, hiszen a romjaiban is impozáns palotát ma már csak a szél látogatja, a sírban pedig a hagyomány szerint senki sem nyugszik: a hódító Belizár állítólag már régen szétszóratta az általa is eretneknek tartott gót uralkodó hamvait. S itt meg kell állnunk egy pillanatra: miért tartotta eretneknek Theodorikot Belizár (Justinianus kelet-római császár vezére), aki 540-ben verte le az Szent Vitalis tiszteletére. (A bazilika egyébként közvetlenül Galla Piacidia mauzóleuma mellett áll, a két építmény közös — háromezer lírás — belépőjeggyel látogatható.) Megmondom őszintén, nem szeretem a hosszadalmas leírásokat olyan helyekről, épületekről, emlékművekről (még útikönyvekben sem), amelyeket saját szememmel nem láttam, tehát elképzelni sem tudok pontosan. Én sem szeretném az olvasó türelmét a ravennai műemlékek hosszadalmas felsorolásával, sőt, leírásával próbára tenni, a San Vitale-bazilikáról azonban mégiscsak szólnom kell, mivel ennek nem csupán az épülete híres. Történelemben jártasabb ismerőseim, mikor megtudták, hogy Ravennában jártam, rögtön rákérdeztek: láttam-e a híres-hírnedt császári pár, Justinianus és Theodóra hiteles portréját? Ám hogy hol láthatók ezek a portrék, senki sem tudta. Nos, Justinianus és Theodóra mozaikportréja éppen a San Vitale-bazilikában látható, ezekkel a portrékkal vett részt ugyanis 547-ben — legalább jelképesen — a császári pár a visszaszerzett (azaz Belizár által bevett) nyugati birodalom reprezentatív templomának felszentelésén: mert Justinianus még nem bizánci, hanem római császárnak tartotta magát. Noha Theodóra a konstantinápolyi cirkusz mindenre — ráadásul aprópénzért! — kapható táncosnőjéből lett császárnővé, a mozaikképen az ő feje körül is ott a glória: Róma császárai — bárkiből vagy bármiből is lettek császárrá — egyszersmind istett A San Vitale bazilika • Theodorik palotája Itáliában immár kényelmesen berendezkedett gotokat? Erről elsősorban Ravenna gót korszakának legjellegzetesebb emléke, az ariánus keresztelőkápolna világosíthatja fel az érdeklődőt. A gótok ugyanis ariánusok voltak, ami azt jelenti, hogy nem ismerték el Krisztus istenségét: ezt főleg a kápolna kupolamozaikja tanúsítja, amely teljes meztelenségében — magyarán szólva: nemi szervével együtt — ábrázolja az Üdvözítőt. Mint látjuk, ebben az időben már a kereszténység sem volt egységes. A gótok leverésével kezdődött tehát Ravenna gazdag történelmének bizánci korszaka: kétszáz évig ebben a városban székelt Bizánc helytartója, az exarcha. Ezt a korszakot mindenekelőtt a hatalmas San Vitale-bazilika idézi, amelyet 534-ben kezdtek építeni az e helyütt fiaival együtt mártírhalált halt, s azóta Ravenna egyik védőszentjeként tisztelt római katona, • Dante mauzóleuma nei voltak birodalmuknak... Éppen ez volt annyira összeegyeztethetetlen az új, keresztény ideológiával és erkölccsel, hogy minden bizonnyal a birodalom bomlásához, majd bukásához is hozzájárult. S most egy idillikus képet szeretnék festeni: központi alakja, akit magamban az egyszerűség kedvéért csak úgy olaszosan "piccola bambinának" neveztem, vidám, önfeledt rikoltásokat hallatva csúszik lefelé a játszótéri csúszdán, majd épp, hogy földet ér, rohan vissza a következő fordulóra. Mire beállítom a fényképezőgépet, hogy a szórakoztató jelenetet megörökítsem, "hősöm" eltűnik a játszótéri bokrok között. S akkor felhangzik a kiáltás, a csemetéért aggódó anyuka (vagy nagymama?) hangja: — Beatri-í-cel S ez a kiáltás különböző időpontokban és különböző játszótereken számtalanszor hallható: a "piccola 14 A HÉT