A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
INTERJÚ A CSEMADOK KONSZENZUSRA TÖREKSZIK Beszélgetés Máté Lászlóval, a Csemadok OV Máté Lászlót a Csemadok OV losonci ülésén a jelenlevők túlnyomó többsége megválasztotta a Csemadok másik titkárává. Ezzel teljessé vált a Csemadok legfelső szintű vezetése, hiszen az áprilisi közgyűlésen csak az egyik titkár személyéről döntött a választmány. Az új titkár személye nem ismeretlen a Csemadok berkeiben, hiszen évtizedek óta szervezője és mozgatója a Kassa vidéki járás Csemadok-életének, s azon kevesek egyike, aki az 1989-es rendszerváltást követően is tagja maradt a Csemadok OV Vezetőségének. A szilicei születésű Máté László harminc évig a csehszlovákiai magyar oktatásügyben szolgált, előbb pedagógusként, később kerületi tanfelügyelőként. Doktori értekezését Fábry Zoltánról, nagy publicistánknak a szlovák irodalomhoz fűződő kapcsolatáról írta. — A Csemadok legutóbbi országos közgyűlésén igen heves vita bontakozott ki a Csemadok területi, regionális felépítéséről. A küldöttek szinte két pártra szakadtak: a nyugatiakra és a keletiekre. Természetesen ma már nincs semmi meglepő abban, hogy a vélemények polarizálódnak és ütköznek, és ezek manifesztálódnak is, hiszen a Csemadok maga is a megújulás útjára lépett és magáévá tette az alulról építkezés elvét. A közgyűlés elfogadta azt az igényt, hogy a kelet-szlovákiai régió magyarok lakta járásainak Csemadok-szervezeteit egy önálló titkárság fogja össze. Te, aki ezt a térséget nagyon jól ismered, miért tartod fontosnak, hogy ez a titkárság létrejött? — Ez az igény már korábban jelentkezett, de az országos közgyűlésen fogalmazódott meg konkrét formában. Itt nemcsak a geográfiai tényezőkről van szó, hanem arról is, hogy a Csemadok munkáját meg kell újítani, sok mindent szinte teljesen új alapokra kell helyezni. Ez a régió tulajdonképpen Losonctól egészen Királyhelmecig és Nagykaposig terjed. Elmondhatjuk, hogy különösen Losonc és Rimaszombat környéke az elmúlt időszakban eléggé mostohán kezelt vidék volt nemcsak az államigazgatás szempontjából, hanem a Csemadok központ számára is. Véleményem szerint alapvetően változtatni kell az eddigi módszereken: a Csemadok-alapszervezetekre nem lehet a régi recept szerint erőszakkal rákényszeríteni a felülről jövő elképzeléseket. Fel kell mérni a helyi igényeket és lehetőségeket, és azt is, hogy egy-egy kisközösség mit képes produkálni, illetve hogyan tudja magát megmutatni a nagyobb közösségnek, esetleg a külföldnek is. Azáltal, hogy a titkárság kassai székhellyel működik, könnyebben elérhető lesz az itteni alapszervezetek, szakmai társaságok és különböző intézmények számára is. Kisebbségi glóbuszunkon valahogy nemcsak a politikai megosztottság uralkodott el, hanem a kulturális széthúzás is; presztízskérdéssé válik, hogy ezt vagy azt az akciót ki szervezte. Azt hiszem, a Csemadok konszenzusra törekvő szövetség, s mint ilyen a politikai mozgalmak felett állva elsősorban a helyi hagyományokat igyekszik ápolni és szervezni a különböző rendezvényeket. — Ha jói értelmezem, a kassai titkárságra szervező feladatok várnak. A pozsonyi központból nehéz volt segíteni a távolabbi területi választmányok munkáját. Emellett, érzésem szerint, mivel a figyelem nem tudott mindenre kiterjedni, bizonyos területeken lazult a fegyelem, vagy felületesebbé vált a Csemadok-munka, sót, egyik-másik járásunkban egyre több olyan alapszervezet akad, ahol stagnál a tevékenység. Számolsz ezekkel a problémákkal? Van valamilyen elképzelésed arról, hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? — Én a szervezés előtt a koordinációt említeném, mert eddigi munkám során gyakran tapasztaltam, hogy még a szomszéd járásokban sem tudtak egymás rendezvényeiről. Hiányzott a megfelelő koordináció. Változtatni kell a munkastíluson is. Természetesen fontos a járási székhelyen rendezett, olykor országos vagy nemzetközi kisugárzású akció, de a munkánk alapja az alapszervezetekben és a különböző társaságokban végzett konkrét tevékenység. Ez persze a Csemadok hivatásos dolgozóitól is egyfajta stílusváltást igényel. Ma még túlságosan szétforgácsolják az energiájukat, ezernyi más dologgal is foglalkoznak. A hangsúlyt a mennyiségi mutatókról át kell helyezni a minőségre. A titkárság feladata lesz továbbá a szomszédos régiókkal való együttműködés koordinálása is; Magyarországon elsősorban Heves, Szabolcs és Borsod megyére, Romániában Észak-Erdélyre, a Szovjetunióban pedig a Kárpátaljára szeretnénk kiterjeszteni a kapcsolatainkat. A sok-sok ösztönössóg helyett céltudatosabb, kevesebb energiát igénylő munkát is folytathatnánk. Talán sikerül újraindítanunk a Keleti Naplót, amely fontos eszköz lehetne e célunk elérésében. — Ez az új titkárság, reméljük, segítség lesz a központ számára, lehetővé tesz majd egyfajta munkamegosztást a két titkár között Mi lesz a te konkrét feladatod ebben a munkamegosztásban? — Koordinálni ebben a régióban a területi választmányok és az alapszervezetek munkáját, az itt megvalósuló országos rendezvényeket, mint a Kazinczy Napok, a Fábry Napok, a Gombaszögi Kulturális Ünnepély, elősegíteni a szakmai társaságok, az alapszervezetek, illetve a régióban működő szervezetek és intézmények kö"keleti" titkárával zötti együttműködést. Szeretnénk közös akciókat szervezni az ukrán és a ruszin kulturális szövetséggel, de a Matica Slovenskával is. Úgy vélem, bizonyos személyek azért gondolják azt, hogy a nyugati és a keleti régió megosztott, mert feltételezik, hogy konkurálnak egymással. Én azonban ezt semmiképpen nem szeretném. Meg kell erősíteni azt a munkát, amit a pozsonyi központ nem ismerhetett részleteiben, s ezért nem is nagyon támogathatott. — A rendszerváltást követően sokat beszéltünk arról, hogy a Csemadoknak a kultúra fejlesztése mellett a közösségteremtésben, a civil társadalom építésében is aktív szerepet kell vállalnia, olyan területeken is mint a gazdaság, a kis közösségek összekovácsolása, s mindezt nemcsak a kultúra erejével, hanem más módon is, ami azoktól, akik ezt csinálják nemcsak új szemléletet követel, hanem egyfajta menedzseri képességeket is. Érzel magadban ilyen képességeket? — Hogy őszinte legyek, koromnál és műveltségemnél fogva már nem léphetek ki az énemből. De érzem, hogy az a fajta beszűkült szemlélet, amely csak a folklórnak adott teret, már a múlté. A társadalmi és a kulturális érdekeket nem lehet elválasztani. E téren már elindult valami, gondoljunk csak a népfőiskolákra, a gazdakörökre, a különböző továbbképzési lehetőségekre. A Csemadok ezt, természetesen más szervezetekkel együttműködve fel tudja vállalni. A más szervezetekkel való kooperáció jó példája a Szlovákiai Magyar Pedagógusok szövetségével közösen kidolgozott oktatásügyi koncepció. Remélem a közelgő Csemadok-évzárókon sok jó ötlet és igény is megfogalmazódik. Lacza Tihamér Fotó' Gyökeres György A HÉT 7
