A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-01 / 44. szám

SZÓL A RÁDIÓ

Aki nem lép egy szer re... (?)

... az ugye köztudottan nem kap rétest estére. Es mivel a rétes egyes híresztelések szerint nagyon jó, sokat kockáztat az, aki elvéti a lépést. Akár ez a csacska dalocska is eszébe juthatott az embernek szeptember végén, amikor az ország további sorsával kapcsolatban újra megteltek Pozsony terei. A főtér, ahol a szövetségi állam szétveréséért, és a Duna-parti tér, ahol megóvásáért tüntettek azok, akik ott voltak. Számunkra, magyarok számára érdekes módon az vált hírré, hogy ki nem volt ott hivatalosan a Vajanský rakparton, a köztársasági emlékműnél. "Hol volt az Együttélés?" tette fel címben a kérdést az Új Szó. A dologból csinos kis vita kerekedett, amelybe beszállt az ismert publicista, Miklósi Péter, az Új Szó főszerkesztőhelyettese.

— Az embernek olyan érzése támadhatott, hogy a napilap felelősségre vont egy politikai mozgalmat azért, mert nem vett részt hivatalosan egy tüntetésen?

— Én azt hiszem, hogy nem erről van szó, nem vont senki senkit felelősségre. Nekem feltűnt, hogy azon a tömeggyűlésen, amelyiket egyértelműen a közös államért szervezett a KAN, a HUMAN és több más demokratikus eró, az EPM hivatalosan nem képviseltette magát, nem állt ki senki soraiból a tömeg elé, és nem mondta el azt, hogy az Együttélés célja az együttélés.

— Tehát úgy véledr hogy a távolmaradás az egyfajta állásfoglalás volt?

— Én ezt ennyire nem merném kiélezni, sót, azt mondanám, nagyon remélem, nem volt állásfoglalás. Én inkább azt mondanám, hogy valamiféle óvatoskodásról volt szó, egyfajta baki volt. Nekem hiányzott a nyílt kiállás. Azt hiszem, ma már nyugodtan elmondhatom, hogy tavaly a

12-es listával az MKDM-Együttélés koalícióra szavaztam, és nekem, mint polgárnak hiányzott, hogy azok, akiket én megválasztottam nem voltak ott.

azért különféle beszédek hangoztak el, olyanok is. amelyekkel mi magyarok nem

— Ez normális, hisz a parlamentekben, Prágában és Pozsonyban is elhangzanak egymással ellentétes kijelentések. Az viszont egyértelmű volt, hogy ezt a nagygyűlést a közös állam további fenntartásáért szervezték.

— Tudjuk, mi hogy mit akarunk, amikor a közös állam mellett széliünk síkra? Kérdezem ezt annak ellenére, hogy személy szerint én is félek a szlovák önállóságtól, és nem akarom azt.

— Lagalábbis sejtjük mit akarunk. A forradalom óta eltelt két év is azt bizonyítja, hogy számunkra sokkal bizalomgerjesztőbb a közös állam.

— Visszatérve a lapban megjelent gloszszádhoz: egy mondatában azt írod, hogy "...a Vajanský rakparton rendezett tömeggyúiést egyértelműen a társadalom demokratikusan gondolkodó erői rendezték..." s itt egy csinos felsorolás köveikébe, hogy "élcsapat", meg a "társadalom vezető ereje".

— Remélem, hogy tévedsz, én a tárgyilagosságra törekedtem, amikor ezt a két sort leírtam. A felsoroltak tagadhatatlanul azok az erők, akik szembeszállnak a nemzeti blokkal.

— Összegezve beszélgetésünket: nem kell a jövőben tartanunk attól, hogy valakik, valahol ellenőrzik és számon tartják

— Hát ilyet feltételezni, ez azért komoly balgaság.

Az Együttélés politikai mozgalom nevében a szóbanforgó sajtóvitában Duka- Zólyomi Árpád alelnök "kényszerült" magyarázkodásra a távolmaradás okát illetően. Tehát miért nem volt ott a szónoki

— Én abból indulok ki, hogy minden állampólgárnak joga van eldönteni, hogy hová megy tüntetni. Mi soha nem szólítottuk fel a tagságunkat, hogy ide vagy oda

kell mennie. Én egyet nem értek: miért kell ebből olyan különösen nagy kérdést csinálni?! Az ország sorsa nem azon a nagygyűlésen dőlt el.

— Az utóbbi időben különböző találgatások, vélemények láttak napvilágot az Együttélés és a közös állam viszonyáról. Sokan azt fejtegetik, hogy a politikai mozgalom nem támogatja egyértelműen a szüvetségi államformát, sőt, hogy "lepaktátt" nacionalista szlovák pártokkal. Mi a helyzet?

— Van egy ilyen jó szleng: ez egy agyrém. Mi is tudatosítjuk azt, hogy a nemzeti kisebbségek további sorsa az egy kemény opozíciós program, ezt csakis opozícióból lehet megoldani. És ez a küzdelem bizonyos vonatkozásig nemzeti jellegű, bárhogy is vesszük. És ez nem a mi jóvoltunkból alakult így, hanem ahogy a politika itt Szlovákiában fejlődött, az erre kényszerített minket. Mi tudatosítjuk azt, hogy az önálló Szlovákiát szorgalmazó nemzeti blokkot nem érdekli, mi lesz a kisebbségekkel.

— Miért nem tartja fontosnak az Együttélés reagálni, cáfolni az olyan állításokat

mint amilyenek Dusza István tollából jelentek meg, vagyis hogy valamiféle odavetett konc-autonómia ígéretében az EPM lepaktált Mečiarral, Prokešsel és Ernákkal?

— Én csodálom az ilyen megnyilvánulásokat és bizonyos értelemben szomorú vagyok, elítélem ezeket. Ezek meggondolatlan kijelentések és vádaskodások. Az illető szerzők nem járnak utána az igazságnak. Mindezt nem tudnák dokumentálni. Minek ilyeneket kijelenteni? Hasonlókat én is tudnék írni, de a szakmámból kifolyólag mindig mindent igyekszek bebizonyítani, mielőtt kimondanám a végeredményt. Ezek a találgatások rosszhiszeműek, és abból erednek, hogy leültünk tárgyalni Meőiarékkal. Miért ne tárgyaltunk volna? Ez bennünket semmire sem kötelezett, véleményt cseréltünk és elváltunk. Erre jönnek a találgatások, és azok akik mindebből már messzemenő következtetéseket képesek levonni. És ugye jönnek a rosszakarók, akik vádolni is készek. Nem hiszem, hogy az ilyen jelenségek a hazai magyarság javát szolgálnák.

Új Hullámhossz

Riporter: POLÁK LÁSZLÓ A HÉT 5