A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
OTT JÁRTUNK faluban? Néha tiltakoznak egy kicsit? — kérdezem, az erőműre célozva. A falu tövében húzódik az alvízcsatorna. Pár kilométerrel feljebb van a gát és a turbinák. Ide zuhog majd alá a víz, ha beindul az áramfejlesztés. Tovább mélyítve ezzel a medret. Nem tudom, hogy a falu lakosságának megmondták-e már mindazt a rosszat, amelyet az erőmű hozhat. A polgármester válasza meglep. — Dehogy tüntetünk! Dehogy tiltakozunk! Nem politizál itt a nép. Csak élni akar... Az erőmű minket nem érint, messze van. — A pártok milyenek a faluban? Vannak egyáltalán? — Alusznak. Nem működik egy sem. Az Együttélés nyerte a választásokat, a tizenkét tagú képviselői testületből mindenki ahhoz a politikai mozgalomhoz tartozik, csak ón indultam a kommunista párt színeiben. — És most? A demokratikus baloldalhoz tartozik? — Nem én! Engem már nem tudtak meggyőzni. Hívtak, hogy jelentkezzem át hozzájuk, de elég volt. Azért kapok szemrehányást, amit nem is tettem, a más bűnéért nem fogok szenvedni. Mert most mindenkit rossznak néznek, aki régen párttag volt. Hát majd az idő megmutatja, hogy tényleg rossz ember-e. Dohog még egy keveset a gazda, aztán megyünk a kertbe. — Ez itt szőlóparadicsom, ezt meg magnak hagytam — mutat az öklömnyi "Bíborvörös" (ez a fajtaneve) paradicsom felé. — Látom szépen beérett minden. Sokat kellett öntözni? — Hu-hú, a tízszeresét, mint tavaly! Szerencsére a nyár második felében már elég nagy volt a víz. De mostanra megint kiszáradt minden patak, minden tó. Nekem aztán hiába mondják, hogy nem az erőmű miatt van a szárazság! Már így is ötször annyit fizettem a vízért, mint tavaly! Nem tudom mi lesz jövőrel Bizonytalanul belepislog a Napba, de attól még nem fog tisztábban látni. A kérdés megválaszolatlanul lóg a levegőben, Damoklész kardjaként az egész falu fölött. Az egész Csallóköz fölött... Az iskolában nem ezen töprengenek. Nem is az ő dolguk. Délután van. A napközis osztályban folyik a leckeírás. Az igazgatónő, Csobó Zsuzsanna, helybeli lakos. Talán azért örül annyira annak, hogy visszakerült az iskola a faluba. — Ez az iskola-óvoda komplexum a helybelieknek lett építve — mondja, miközben körülvezet az épületben. Van itt minden. Még tornateremnek sebtében átalakított tanterem is. Már csak az ablakokról hiányzik a drótháló. — Nagyon bízom benne, hogy a falusi önkormányzat jól ellátja majd az iskolánkat. Komplikált ez így nagyon, hogy mindenért a járáshoz kell fordulnunk. Nem bántom őket. Nem tudta, hogy mibe vágja a fejszéjét, aki a járási iskolaszékhez utalta a falusi iskolákat. — Sok a gond? — Bizony akad. De az öröm, hogy itthon tanulhatnak a gyerekek, kárpótol. Minden eddigi híresztelés ellenére állítom, hogy összevont osztályban szép tanítani! Ha a pedagógusok úgy akarják, akkor csoportosíthatják oly módon a tananyagot, mint ezt mi is tettük, hogy az fedje egymást. így az összevont osztály egyben ismétlést is jelent. S mint tudjuk, ismétlés a tudás anyja. — Mi a falusi kisiskola pedagógusának legnagyobb mai vágya? — Az, hogy sok gyerek legyen az iskolában! Hogy haza jöjjenek, akik elköltöztek. Hogy a fiatalok itt telepedjenek le. Remélem, némi csáberő lesz az is, hogy már a mi iskolánkban is lehet idegen nyelvet — németet — tanulni. A tankönyveket Magyarországról hozattuk. Emiatt már nem éri hátrány a gyerekeinket. Egyszer meg talán összejön egy számítógépre való is a faluban. Jó lenne, ha legalább a sportkör vezetését felvállalná valamelyik apuka. Utánpótlás csapatot szeretnénk létrehozni. Az önkormányzat segít. Miénk ez az iskola, miénk ez a falu. A mi jövőnkről van szó. Itthon vagyunk, és ez a fő. Fister Magda Üres a presszó előtti tér. Hétköznap délután nem az ivóban ülnek a medvei emberek PRIKLER LÁSZLÓ felvételei A HÉT 3
