A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
ÉLŐ MÚLT Egy kisváros jeles emberei helységbéliek, úgy áltolam is tartoztatott helvetica religióbéli mesternek miatta, minekutána én is különössen az Nemes Vármegye áltol ötven rhénesi forintokban büntetéstűi megmarasztottam volna, jóllehet én ezen paenalitásnak desumptiója (büntetésnek behajtása) végett Orosz Istvány ordinárius szolgabíró (főszolgabíró) ás Jankó Ferencz adjunctus (segéd) esküdt uraimék áltol véghez ment executiónak (végrehajtásnak) alkalmatosságával hodosi helységben situált (fekvő) curialis fundusunkban (nemesi telkünkön) lévő osztatlan portiómat, más fundusom, földem és rétem nem lévén, assignáltom (utaltam, ajánlottam föl) olyformán, hogy én azon rhenesi ötven forintokat az öxecutiónak napjátul fogva, úgymint a (latin: -tói, -tői) 5a (quinta) X~ (decembris) Anni 1776 attul járandó sex per Centum (hat százalék) interessivel (kamatjával) együtt lefüzetem, de mivel ennek elégtételiben mindekkoráig semmi módot föl nem találhottam, ahhoz való képest magamat vigore praesentium (ezennel) ujjobban is in solidem (szilárdul) kötöm, és obligálom (kötelezem) arra, hogy azon megnevezett sum(m)a pénzt járándó sex per Centum interessével együtt a megírt naptul fogva számlálván az következendő Sz. György vitéz és mártír napjáro (értsd: április 24-ig) okvetetlenül leteszem, és az Tallósi Orphanotrophiumnak, ahova ezen convictionális (elmarasztalási, büntetés-) pénz rendeltetett, lefüzetem. Holott pedig akkorra jutván ezen sum(m)át le nem tehetném interessével együtt, akárhol találandó ingó és ingatlan javaimat (...) lekötöm és obligálom, hogy azokat azon Orphanotrophium minden törvényes citatio (idézés) nélkül maga hatalmávol exequaitathassa una cum insummendis eatenus expensis (költségeivel egyetemben végrehajthassa). Melynek nagyobb bizonságáro adtam ezen obligationalis (kötelező) levelemet Balásfán 25 X^ 1777. Coram me (előttem) Stephano Orosz l(nclyti) Co(mi)t(a)tus Poson(iensis) Ord(inarius) Judlium mp. Coram me Francisco Jankó ejusdem I. Cottus Jurassore mp. Egri János mp.” Később Ecjry János elhalálozott, s özvegye, Póda Éva asszony nem bírt az adóssággal. A vármegye a Helytartótanács utasítására 1786 (!) januárjában végrehajtást rendelt el, s a bizottság több, a megyei jelentésben fölsorolt hodosi tanú előtt az özvegyi telek egyharmadát, immár a Szencre költöztetett árvaház javára, elárverezte. Erről egy január 30-án aláírt szolgabirói jelentésben a megye is hírt kapott. (Aláírók: Orosz István főszolgabíró és Jankó Ferenc esküdt. Az előbbi családi birtoka Balázsfán, az utóbbié Bústelek határában feküdt.) Hiába telt el a per óta tíz esztendő, s hiába oldotta föl nagyatyja és anyja korlátozó rendeletéit II. József, az ítélet érvényben maradt, s végrehajtása kötelező volt. (Folytatjuk) Fotó: Berta András Szécsénynek, ennek a hangulatos Ipoly parti városkának nemcsak gazdag múltja, hanem több jeles szülötte is van. Közülük mutatunk be most néhányat. Ferenczy Terézről, a múlt század kevés számba menő költőnőinek egyikéről, a szerencsétlen sorsú nógrádi hölgyről a mai napig úgy tudja az irodalomtörténet, hogy Szécsényben született. Pedig — s ezt Praznovszky Mihály bizonyította be, a költőnő 1983-ban kiadott Minden verseihez írt előszóban — 1823. december 27-én Rimaszombatban látta meg a napvilágot Ferenczy Sámuel és Bellay Teréz gyerekeként. Az apa unokatestvére volt Ferenczy Istvánnak, a híres szobrásznak. Teréz születése után rövidesen Szécsénybe költöztek Ferenczy Sámuelék, ahol az apa könvyvkötő, majd a Forgách-uradalom alkalmazottja lett. Ferenczy Teréz tehát joggal tekintette magát szócsényinek, hisz egész életét itt élte le. A költőnő verseiben az egyéni tragédia, a reménytelenség mélabús hangja, a halál keserű érzete szólal meg. Ugyanakkor jelen van bennük a "nemzet kétségbeesett pusztulásának víziója" is. A költőnő sírja a városi temetőben van. A sírkövön versének egyik szövege olvasható. A városka lakói tisztelettel ápolják a fiatalon elhunyt költőnő emlékét. Ékes bizonyítéka ennek a Ferenczy Teréz Minden versei című kötet, amely az itteni intézmények és szervezetek társadalmi összefogásával jelent meg. A városka egyébként Mocsáry Antal 1826- ban megjelent megyei monográfiáját a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezet anyagi támogatásával adhatta ki nemrégiben hasonmás formában. Komjáthy Jenő 1858. február 2-án született Szécsényben. Apja, Komjáthy Anzelm, aki ügyvédként dolgozott a városban, Madách Imrének is jó barátja volt. Valószínűleg Szontagh Pál ismertette őket össze. Később Komjáthy és Madách komák lettek; ám az, hogy Komjáthy Jenőnek is Madách volt a keresztapja, nem igaz. A tévhitet Praznovszky Mihály oszlatta szét, aki bebizonyította, hogy Madách Komjáthy Anzelm 1856. január 5-én született Imre nevű fiának volt csak a keresztapja. Azt is említettük, hogy Madách elsősorban Szontagh Pál barátjához utazgatott gyakran Szécsénybe. Szontagh szintén Szécsényben született 1820. szeptember 12-én. Anyja a Forgáchok jószágigazgatója volt ugyanitt. A pesti egyetem elvégzése után Szontagh Pált a Szócsónyi járás szolgabírájának választották. Erről a hivatalról csak 1848-ban mondott le. Mivel a szabadságharc bukása után Bemet a pesti lakásán bújtatta két napon át, 1850-ben ő is börtönbe került. Rövid raboskodása után még visszatért a szülői házba, de nemsokára másutt telepedett le. Szontagh és Madách kapcsolatát Praznovszky Mihály vizsgálta meg tüzetesebben. Megállapította, hogy Szontagh barátsága "végigkísérte Madáchot ifjúkori szellemi érlelődésétől a halálos ágyáig. Furcsa módon azonban erről a kapcsolatról irodalomtörténeti közhelyeken túl bővebbet alig tudunk. Pedig a liberális politikus személyiségének hatását Az ember tragédiájának megszületésében és csillag-pályára állításában is elismerik. Elsőként került a mű Arany Jánoshoz. Politikai küzdelmeik közös színtere a balassagyarmati megyeháza volt. Madách könnyebben lángoló, Szontagh óvatosabb, megfontoltabb volt. Sőtér István megfogalmazása szerint: "különbözőek voltak, de nem különbek egymástól. Kettejük ellentétessége éppúgy kovásza volt Madách gondolatainak, mint ahogyan az Úr szava szerint a világ rendjének is kovásza a Lucifer képviselte tagadás.” Pintér Sándor bár Etesen született 1841- ben, de 1867 óta haláláig (1915) ügyvéd volt Szécsényben. Kenyérkereső munkája mellett etnográfiai, archeológiái kutatásokkal foglalkozott szakszerűen. Nagy jelentőségű volt a századforduló táján végzett régészeti tevékenysége. Szécsényen kívül ásatásainak fő színtere Dolány,'vagyis a mai Bencúrfalva volt. Gazdag gyűjteményének egy részét a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta (1200 darabból álló prehisztorikus gyűjtemény), másik részét pedig megtartotta a megyében létrejött múzeum számára. Az említett témakörből Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban címmel 1897-ben Losoncon könyvet jelentetett meg. A palócokról szóló könyvét 1880-ban adta ki a szerző Budapesten. Pintér Sándor a palóc eredetkérdés tisztázásához a népcsoport életmódjának, szokásainak alapos megismerését is fontosnak tartotta. Művében ezért részletesen megvizsgálta a palócok nyelvét; családi szervezetét, hiedelemvilágát és lakáskultúráját. Szerinte a palóc név szláv eredetű: "Síkon-gyepen" lakó népet jelent; ellentéte tehát az ugyancsak szláv eredetű "hornyák" elnevezésnek. A palóceredetet kutatva Pintér Sándor arra a következtetésre jut, hogy "a palóc elnevezés alatt élő népcsalád a honfoglaló magyarok bejövetelét jóval megelőzőleg már itt lakott". A szerző harmadik fontos műve, A népmeséről (XIII eredeti palóc mesével) ugyancsak Losoncon jelent meg a Kármán Társulat Könyvnyomdájában 1891-ben. Szécsény szülötte Haynald Lajos (1816— 1891) egykori kalocsai érsek, az MTA tagja, számos alapítvány tevője. Lelkes növénygyűjtő, s kora flórakutatóinak és csillagászainak nagy mecénása volt. Herbáriumát és gazdag szakkönyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Nevét számos növényfaj őrzi. Vihar Béla (1908—1978) Kossuth-díjas költő ugyan nem Szécsényben született, de ezt a várost tekintette szülőhelyének. Az Ipoly parti Szécsényt, ahol "a szelíd szegénység árnyai és egy sugaras élményvilág ősmeleg dallamai között" ólt négyesztendős korától tizenkét éves koráig. A Nyugat harmadik nemzedékének tagját nemegyszer ihlette versírásra ez a táj. Szécsényi irodalmi sétánk befejezéséül Változatok a szülőföldre című versének néhány sorát idézzük: "Szécsény, szülőföld... Nézem partodat... Köröskörül sugárzó változat. Hol most traktor füstje lebeg, talán egykor ott dúlt az ütközet, a bronzszinű hegy mentén csata — egy kurjantásra mordályok zaja —, és ott ereszkedett le valaha, Balassi Bálint daliás hada, a vágtatásban vonagló barokk: nyalka süvegén a lóra kapott, pogányra törő harsány magyarok..." CSAKY KÁROLY A HÉT 13
