A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

ÉGTÁJAK

wmmßk

wizim

111

Pille kisasszony

BAJOR ANDOR

Miután megtanultam olvasni, a violaszagú szappanok mellé egy könyvet is kaptam ajándékba a keresztanyámtól. Addig ugyanis mindig violaszagú szappanokat küldött, amelyeknek erősebb violaszaguk volt, mint maguknak a violáknak. így, ha egészen pontos akarok lenni, úgy azt kell mondanom, hogy nem a szappanoknak volt violaszaguk, hanem a violáknak szappanszaguk.

A könyv az elejétől a végéig egy kész regény volt, melyet egy regényíró szerkesztett egybe.

Ez igen fontosnak mutatkozott, mert addig semminemű regényt nem olvastam, holott anélkül igen nehéz eligazodni az élet viszontagságai között.

Pille kisasszony volt a címe, és azt hamarosan fölfogtam, hogy egy grófi család benső állapotát mutatja be az író szakértelemmel.

Az atyagrófot Charles de Levraynak hívták, az anyagrófnőt Isabelle de Levraynak. Engem viszont zavart, hogy a tanítóm szerint az ilyesmi nem volt helyes. Mert a sok d-t egymás után el kell kerülni.

Ezért ón el is neveztem a gyülekezetét Azonban családnak. így könnyebben is ment a dolog, mint a rengeteg de-vel.

Azonbanék boldogan éltek, kocsikáztak, vagy a kandalló mellett bóbiskoltak.

Az ő leányuk volt Pille, aki szépséges szép volt, bár alig múlt még hároméves. De úgy libegett és olyan megfoghatatlan volt, akár egy molylepke.

Be is adták Azonbanék Pillét tánciskolába, aminél nagyobb oktalanságot nem is művelhettek volna. Mert mi az ördögnek tanítanak valakit táncolni, aki később úgyis tud. A közelünkben volt egy italmórós, ott aki fölhajtott egypár pohárral, hamarosan táncolni kezdett, hiába nem tanulta. Ott együtt járta a táncot a kéményseprő a molnárnóval.

Azonbanóknak annyi volt a fölösleges pénzük, hogy így dobták ki az ablakon. Pille pedig táncolt, pörgött, mint egy gumilabda.

Mígnem egy napon abba a városba, ahol az Azonban család élt, cirkuszosok érkeztek. Azonbanék pedig kibérelték a főpáholyt, ahonnét—tudnivaló — zsemlével lehet etetni az elefántokat.

Ez tetszett nekem, mert ha gróf lettem volna, egyfolytában benn ülök a cirkuszban.

De a nagy öröm aztán igazi búbánatra változott. Azonbanék végignézték az előadást, és amikor mentek már ki, Pille egy kicsit hátramaradt. Mire a cirkuszosok lábujjhegyen odaosontak és úgy ellopták Pillét, mintha pénztárca lett volna.

Az öreg Azonban a kijáratnál figyelt föl, hogy nincs rendben valami. És fojtott hangon megkérdezte, hogy hol maradt a leányuk. — Rosszat sejtek — mondta sápadtan Azonbannó, és rózsavizet kezdett szagolgatni, ájulás ellen.

Későn ébredtek föl a szerencsétlen szülők, ón már három oldallal elébb gyanítottam, hogy baj készül. A cirkuszosok ugyanis durvák voltak, rosszindulatúan vigyorogtak, és egyfolytában bökdöstek Pille felé.

Nagyjából tudtam, hogy mi következik, bár a lopás engem is meglepetésként ért. Én azt hittem, ki akarják tekerni a Pille nyakát, mert jóból is megárt a sok.

De úgy látszik, ilyen a regényirodalom. Teli van meglepetésekkel.

Ezek után a lelkem sajgása mellett igen érdekelt, hogy a szerencsétlen szülők meglelik-e teljesen ellopott lányukat.

Sajnos Azonbanék balkezesen fogtak a kereséshez. Mintha a cirkuszosok leányukkal együtt eszüket is vették volna, olyan lehetetlen helyeken kutatták.

Kutatták a cigányok között, holott eddig egy cigány sem járt a környékükön, egyáltalán nem volt szó a regényben mind ez idáig cigányokról.

Keresték Pillét falvakon, árvaházban, hajón, Teheránban, ócskapiacon, lepratelepen.

Holott a valóságban, ha elveszít valamit az ember, ott nézi, ahol utoljára látta.

Nekem is eltűnt a körzőm, de tudtam, hogy csakis az iskolában lehet, mert ott babráltam vele. Hát meg is volt, míg ha elmegyek a lepratelepre, legfennebb leprával állíthattam volna vissza, nem pedig körzővel.

De a regényíró úgy forgatta a dolgokat, hogy Pille tűnjön el, mert neki sem tetszhetett az Azonban család boldogságának unalma.

Azonbanék pedig attól kezdve egyfolytában keresték Pillét. Néha pedig elmélkedtek a Sorsról. Csuda sok gondolatot elmélkedtek össze, általában két keresgélő fejezet után jött egy elmélkedés.

Nem így a cirkuszosok: azok befogták Pillét kötéltáncot tanulni. Előbb kifeszítettek egy spárgát a padlón és azon járta, aztán köteleket vettek elő, mind durvább és vastagabb köteleket, hogy táncoljon rajtuk, kitéve a viszontagságnak.

Miután ment a dolog, a cirkuszosok el is nevezték Pillét Pillének, mert olyan könynyen libegett a kötélen, mint egy kiterített alsónemű.

így telt-múlt az idő, mígnem Azonban gróf háborúba ment — talán ott is a lányát kutatta, hátha besorozták katonának —, és itt végérvényesen mellbe szúrták.

Haldoklás közben ezeket mondta az elősiető Azonbannénak:

— Pillét meg kell találnil