A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV v • ..... . színű. Egy díszesen elkerített étte­­remrószben kék libóriás inasok fenn­­költ mozgással soha nem látott ele­gáns társaságnak vacsorát szolgál­nak fel, amely főleg drága ételekből és italokból áll. Lehet, hogy én is megva­csorázhattam volna, de egyrészt nem úgy voltam öltözve, másrészt meg már vacsoráztam. Ráadásul a francia konyhát nem is szeretem. A bejáratnál mintha egy éles késsel kettészelték volna az épületet, olyan erős kontraszt fogadja a belépőt. Míg kint minden zöld és arany, bent minden bordópiros bársony és fehér-arany. Az egész terem olyan, mint a történelmi filmek­ben a nagy operaházak nézőterei ma­gasra nyúló galériával. A zsöllyék hát­lapjain elhelyezett hamutartók jelzik, hogy nem tilos a dohányzás. A közön­ség meglehetősen vegyes, bár lehet, hogy ez a tulajdonos jószívűségének eredménye. Minden elsötétül és kez­dődik a műsor. De micsoda műsor. Színek orgiája, kosztümök kavalkád­­ja, díszletek sorozata válik szét és olvad eggyé. Minden csillog-villog a pazar világításban. Csodálatos tánco­sok és még csodálatosabb táncosnők karnyújtásnyira veszik birtokba a szín­padot és az egész termet. Közben a szín percről percre változik, hihetetlen gyorsasággal és elképzelhetetlen pre­cizitással. Minden és mindenki állan­dóan mozgásban van, táncol, énekel. A kosztümök leírhatatlanul szépek és levethetők, persze csak a szabadon vett jóízlés határáig. A műsor kétrészes, kb. 30 percig tart a szünet. Meglepetésemre az előcsar­nokban lengyelekkel találkozom, akik­kel elég jól elbeszélgetek. Szintén turisták, és szintén ’tiszteletjegyesek’. A második rész elején még egy meg­lepetés. A műsorvezető énekesnő há­rom férfit kedves játékra invitál. A gyönyörű táncosnőkkel kánkánt kellett táncolni. Sikerült is, persze csak úgy mackósán. Annál nagyobb a derült­ség, amikor a bemutatkozásnál kide­rül, egyikük sem francia. Az első olasz, a második dán és a harmadik természetesen csehszlovákiai. Előt­tünk, felettünk mindenütt táncolnak, diszkófénybe borul a galéria, forogni kezd a hatalmas leeresztett csillár, égig érő lépcsősoron vonulnak le a szereplők megköszönni a tapsokat, amelyekből nincs hiány, végül színes léggömbökkel árasztják el a nézőte­ret. Egy sárga nekem is jut. Éjfél után a látottaktól bódultán zuhanok ágyba. Reggel a léggömb ott lebeg az ágyam végénél. Hazáig nem pukkad szét. Őrzi a felejthetetlen élményt oldalán a felirattal: Folies Bergére; Paris’. BEKE ISTVÁN Mi is lehet az a "lopott aranybálvány"? "Lopott aranybálvány" — ezzel a cím­mel jelent meg nemrégiben egy rövid hír egyik hazai napilapunkban. A puszta címből az olvasó arra követ­keztethetne, hogy van valahol egy aranybálvány — valamiféle ki tudja, milyen régi istenséget ábrázoló szo­bor —, amelyről kiderült, hogy lopott jószág. Ám ha elolvassuk a mind­össze tizenöt soros hírt, egészen másról értesülünk, mégpedig arról, hogy a melbourne-i múzeumból isme­retlen tettesek egy "7,2 kg súlyú (érté­ke 200 ezer dollár) aranybálványt loptak el". Nos, ebből az következnék, hogy az említett múzeumban őriztek — egyebek közt — egy 7,2 kg súlyú aranytárgyat, valamiféle ember- vagy állatistent ábrázoló szobrot, amelyet hajdan bálványként tiszteltek. A to­vábbiakból azonban megint más de­rül ki. Idézem: "Az ellopott bálvány a második legnagyobb aranybálvány Ausztráliában, amelyet tíz évvel eze­lőtt egy aranyásó talált Victoria állam­ban. A legnagyobb ausztráliai arany­­bálványt (24 kg súlyú) amerikaiaknak adták el, s azt jelenleg egy Las Ve­­gas-i kaszinóban őrzik." így már világos, hogy itt valami fogalomzavar van. Az aranyásók ugyanis nem bálványokat keresnek és találnak, s aki ebben az összefüg­gésben aranybálványt emleget, az egyszerűen nem tudja, mi a magyar bálvány szó pontos mai jelentése. De menjünk sorjában. A bálvány elsősorban emberi vagy állati alakban ábrázolt földöntúli lény szobra, melyet a kezdetleges vallások hívői istenként vagy az istenség jelképeként tisztel­nek. Például: Az őskeresztónyek a görögök és rómaiak istenszobrait bál­ványoknak tekintették. Átvitt értelem­ben jelenthet a bálvány képzelt lényt, hamis eszményt, koholt értéket, ame­lyet az emberek szinte istenként tisz­telnek. Lehet valakinek például a pénz a bálványa, le lehet dönteni valamely bálványt stb. A körülrajon­gott, kritikátlan szeretettel körülvett személyt is nevezhetjük bálványnak. Például: Az egyetlen fiú anyja bálvá­nya volt. Van aztán a bálvány szónak még jó néhány jelentése, amelyek — kivált a népnyelvben — oszlopra, kapufélfá­ra, malomtengelyre, a szőlőprés, olaj­ütő, hajó bizonyos meghatározott fa alkatrészére vonatkoznak. Régebben jelzői használatban is előfordult a bálvány szó, "óriási", "nagy" jelentés­ben. Például: nagy bálvány ember — azaz nagydarab ember. Mint már mondottuk, az aranyásók nem bálványokat keresnek. Az ara­nyásók — ha szerencséjük van — kisebb-nagyobb, esetleg igen nagy aranyrögöket találnak. Esetünkben egy 7,2 kg-os aranyrögről, illetve egy 24 kg-os — szinte hihetetlenül nagy — aranyrögről van szó. Hogy az aranyrögből hogyan, miért lett a ma­gyar szövegben aranybálvány, arra csak következtetni lehet. Feltételez­hető, hogy a kis hírt szlovák vagy cseh nyelvből fordította le valaki, s a szlovák vagy cseh szövegben a bal­van szó fordult elő. A szlovák vagy cseh balvan szó, amely minden való­színűség szerint azonos eredetű a magyar bálvány szóval, sok mindent jelent, csak éppen azt nem, amit a mai magyar nyelvben a bálvány fő­név. Ennek ázlovák és cseh megfele­lője a modla vagy idol, esetleg a fetiš szó. A szlovákban, csehben a balvan jelentése: nagy kő, sziklatömb, eset­leg valamely nagy darab anyag, átvitt értelemben valamely súlyos, nyo­masztó érzés. A magyar vándorkő pl. csehül bludný balvan vagy bludný kämen. Vagy: magyarul például ezt mondjuk: nagy kő esett le a szívem­ről, s ez csehül így hangzik: spadl mi — svalil se mi — balvan ze srdce. Sem a cseh, sem a szlovák szótárak­ban nem találtam zlatý balvan vagy balvan zlata kifejezést, mégis feltéte­lezem, hogy a cikkben szereplő aranybálvány szó ezek valamelyiké­nek szó szerinti fordítása. Mindent összevéve: a melbourne-i múzeum­ból egy 7,2 kg súlyú aranyrögöt loptak el. Ha ezt szabályos geometriai test formájában próbálnánk elképzelni, akkor ez egy kb. 7,2 cm-es élű kocká­nak felelne meg, mivel az arany fajsú­lya 19,3 g/cm . Az aranyrög cseh megnevezése általában valoun zlata, a szlovákban pedig a hruda zlata kifejezés használatos. Meglehet, hogy az adott esetben — tekintettel az aranyrög tekintélyes nagyságára — szlovákul vagy csehül a balvan szót is lehet használni, de ezt ma­gyarra bálványnak fordítani semmi­képpen nem szabad. A kifogásolt kis cikk helyes címe például ez lett volna: "Elloptak egy jókora aranyrögöt". MAYER JUDIT A HÉT 15

Next

/
Thumbnails
Contents