A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-11 / 41. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Kedves Magányosok Klubja! Szeretettel üdvözlöm a Magányosok Klubja Kedves Olvasóit! A beérkező levelek hasonlóságáról, a vélhető okokról szeretnék véleményt mondani s egyben elmesélni a saját történetemet. Köztudott, hogy a válások legtöbbje az italozás és az egymás meg nem becsülóse miatt következik be. A hűtlenségek, a hazudozások már csak mindezek következményei. Vannak, akik ilyen körülmények között is leélik együtt az életüket, vannak, akik elválnak. Nehéz megmondani, melyik a helyesebb... Szerintem azért érkeznek hagyon hasonló tartalmú levelek a szerkesztőségbe, mert hasonló sorsú emberekről van szó, akik végső elkeseredésükben ülnek a levélíráshoz, hogy hirdetés útján köthessenek ismeretséget, így vélnek megoldást találni problémájukra. Bánatuk elpanaszolása után egy kicsit megkönnyebbülnek, hiszen végre őket is meghallgatta valaki... Ezt a lelki állapotot nem értheti meg egyetlen jó házasságban élő ember sem. A szegényes szókincsű levélírók biztos nem olvasott emberek. A szókincs szegénységében szerepet játszik a tájainkon honos kétnyelvűség. Hiszen dolgos hétköznapjaink nagy része szlovákul telik, munkatársaink, barátaink többsége szlovák. Éppen egy ilyen levél megírásakor látszik a legjobban, hogy már nem vagyunk se..., se... Én is most gondolkodtam el azon, hogy mikor is írtam utoljára magyarul? Már nem is emlékszem, talán valamikor az iskolában... Pedig irodában dolgozom, a toll nap mint nap a kezemben van. A magányos embereket ón két fő csoportba osztom. Vannak, akik egyedül élnek egész életük során, nem alapítanak családot. Vagy azért, mert nem mernek párt választani, előre félnek a kudarctól, vagy mert nem is hiányzott nekik igazán a társ. De egyedül maradhatnak azok is, akik betegségük miatt eleve kisebb eséllyel indulnak a társkeresésben. A másik nagy csoportba azok tartoznak, akik választottak ugyan társat, házasságot is kötöttek, gyermekük, gyermekeik is születtek, de a házasság szétesett és most egyedül nevelik gyermekeiket Az ő magányuk valamivel oldottabb. Ők egy picit szerencsésebbek, mivel a sok gond mellett sok apró öröm is díszíti életüket. A gyermeknevelés örömére gondolok. Az "Egy aggódó édesanya" (A Hót 91/438) leveléből az derült ki, hogy ő nem tartozik a magányosok kategóriába, mert ketten a férjével közösen nevelik a gyermeküket és szállnak szembe az élet nehézségeivel, és így ez jóval könnyebb. Nekem is van egy kilencéves kislányom, akinek fejlődése miatt sokat izgulok és éppen ez a felelősségérzet vezetett ahhoz, hogy egyedül vállaljam a nevelését, így őrizzem meg a lelki nyugalmát, hogy ne kerüljön sor az orvos beavatkozására. Szerintem helytelen volt a levélíró lázadása a pszichiáterrel szemben, hiszen az ő hivatásuk nem csak a fogyatékos gyermekek kivizsgálása, hanem ők azok, akik szavakkal gyógyítanak. Tehát beszólni kell a problémákról, mert ez gyógyít. De mi van azokkal, akiknek nincs kivel megbeszélni a gondjaikat? Idegennek én sem szoktam kiönteni a bánatom. Mivel én is zárkózott természetű vagyok, a kislányom meg túl kicsi ahhoz, hogy megértsen, ezért gyakran magamba fojtom a panaszom. Olyankor reménykedve arra gondolok, hogy talán még sikerül nekem is megismerkedni egy józan férfival, aki őszinteségemet nem fordítja ellenem. Fiatalon én is elkövettem egy hibát, ennek következményeit viselem egy életen át, mégsem érzem magam falhoz szorítottnak, hiszen a gyermekemmel való foglalkozás engem is boldogít, szebbé, tartalmasabbá teszi az életemet. A férjem italozása tette tönkre a házasságunkat, egyetlen évet sem éltünk le boldogan. Sokáig nem tudtam megfejteni a hazudozásai okát Számomra teljesen ismeretlen volt ez a káros szenvedély. Naivan elhittem mindent, amit remegő hangon megígért Többéves kínlódás után is meg akartam menteni. Alávetette magát az elvonókúrának. Bizakodva vártam haza, akkor még képes lettem volna újrakezdeni vele az életet. A szüleimtől kapott pénzen autót vettünk, hogy kárpótoljuk a lemondásért. Csakhogy tévedtünk, az alkohol erősebb volt. Most 32 évesen egyedül nevelem a kislányomat — immár négy esztendeje. Eleinte félelemben, bánatosan éltem. Kétségbeesetten vártam a holnapot, nem bíztam önmagámban. Az idő múlásával megtanultam dönteni, határozottnak látszani és végül ez már nemcsak látszat lett. Megtanultam, hogy a szerszámosládát nemcsak rendbetenni, hanem néha használni is kell, hogy az autót vezetni is kell, és hogy a kevés pénzt is be lehet osztani. A szüleim azzal segítenek, hogy távolról szemmel tartanak. Életem legszomorúbb évszaka a nyár. Ilyenkor vagyok igazán magányos. A kislányom nyaral vagy táborban van. Nem is sejti, hogy a koffer átadásakor nála marad a jobb kezem is, és hogy nélküle elvesztem, céltalanul járok mindaddig, amíg haza nem jön. Most, iskolakezdéskor, már jobb. A háztartás, a vele való törődés kitölti az életemet. De közeleg a karácsony! A szívet marcangoló ünnepi Kedves sorstársaim, ilyenkor mit éreznek? Hogy vészelik át? Mi szívesen megosztanánk a karácsonyi örömöket hozzánk hasonló sorsú férfival, gyermekét egyedül nevelő apukával, tágas lakásunk ezt lehetővé tenné. A válaszleveleket Egy szebb jövőt remélve jeligére várom. A Hót 91/485 TÁRSKERESŐ 25/160 legényember szeretne megismerkedni olyan lánnyal, aki szereti a magyar nótákat és egyben bánatos életem vigasztalná. Szolid, egyszerű, komoly lányok levelét várom 30 éves korig. Lehet a levélíró elvált, esetleg özvegyasszony is. Jelige: Szeretnék végre én is egyszer boldog lenni A Hót 91/478 51 éves, fiatalos, karcsú, özvegyaszszony vagyok. Lehetőség hiányában ezúton szeretnék megismerkedni komoly, intelligens férfival 50-től 60 éves korig, legfeljebb teltkarcsúval, aki hű társam lenne. Jelige: Közös karácsony A Hót 91/479 27/170 barna hajú szakmunkás fiatalember társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő nővel. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Csak komolyan A Hót 91/480 20 éves, szőke hajú, barna szemű, 165 cm magas lány vagyok. Szeretnék megismerkedni komoly gondolkodású, vidám, intelligens, zenét és szórakozást kedvelő fiúval 25 éves korig. Minden levélre válaszolok, fényképnek örülnék. Jelige: Szeretnélek megtalálni A Hót 91/481 17 éves 175 cm magas barna hajú, barna szemű lány ezúton szeretne megismerkedni absztinens 20—24 éves fiúval. Fényképért fényképet küldök cserébe. Jelige: Szökőkút A Hót 91/482 30 éves, karcsú, szőke elvált nő vagyok. Két gyermekemet szeretem, magányomat szeretném általad elűzni. Segítesz nekem? Magas, sötét hajú férfi, ha diplomával nem is rendelkezel, de a nótát szereted, küldj egy fényképes levelet. Jelige: Ne szidjatok soha engem A Hót 91/483 Két 48 éves özvegyember: főiskolai végzettséggel, családi házzal rendelkezőek, szeretnének hozzájuk illő nőkkel 38—48 éves korig ismeretséget kötni. Jelige: Hozzáköltözés előnyben A Hét 91/484 23 éves, 170 cm magas, barna hajú, barna szemű molett lány szeretne megismerkedni hozzáillő fiúval vagy férfival 35 éves korig. Minden levélre válaszolok. Jelige: Várok rád A Hót 91/487 50 éves, 170 cm magas, egyedül élő, saját lakással rendelkező hölgy vagyok. Szeretnék megismerkedni korban hozzám illő férfival, lehetőleg sovány testalkatúval. Kérem, csak olyanok jelentkezzenek, akik nem kalandra vágynak. Örömmel fogadnám az RS és az RV járásból jelentkezőket: Jelige: Sok megpróbáltatás A Hét 91/489 180 cm magas, kék szemű, magányos férfi, szerény, csinos nő fényképes bemutatkozó levelét várja 50 éves korig. Lehetőleg Nyugat-Szlovákiából. Jelige: Szeretném, ha... A Hót 91/491 22 A HÉT
