A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-11 / 41. szám

VÁNDORLÁSOK BEKE ISTVÁN A Kerék bárból a f€ll IES EERStoE - be Szerdán, reggeli után Krisztina helyét egy hamisítatlan párizsi hölgy, Arien­­ne foglalja el, akiről kiderül, hogy Romániából származik, kilencéves kora óta él Párizsban, és magyar nemzetiségű. Tökéletesen ismeri a várost, és az egész napos városnézés után meg is mutat minden nevezetes­séget, amit csak lehet. A délelőtti csodálatos napsütésben Párizs "mo­sakodik". Mossák a szecessziós met­róállomás-jelzőket és a szinte minden nagyobb épületen megtalálható HO­TEL feliratokat. Itt ugyanis nemcsak a szállodákat, hanem minden nagyobb épületet hotelnek hívnak. A reneszánsz-bizánci hibrid SACRE POEUR 19 tonnás harangja alatt né­ger pap miséz, persze franciául és mikrofonba, ennek ellenére kevesen hallgatják. A festőktől hemzsegő téren a különféle stílusok szinte már egybe­folynak. A Saint Vincent utca neveze­tessége Párizs szőlőskertje. A kb. 10 áras területen gondozott ápoltságban teraszos megoldással többfajta szőlőt termesztenek, és itt dolgozzák fel. A kész bor tömeges fogyasztásra nem alkalmas, mert kevés, viszont nagyon becses. A mai város helyén — a Cité-szigeten — már az időszámítás előtti századokban volt település. El­lentmondás, hogy a legrégibb hidat Pont neufnek, azaz új hídnak hívják, és a régi diadalív tökéletes otromba ellentéte a modern diadalív a Defance és a KNIT csupa üveg informatikai központja. Itt nemcsak a nagy meleg miatt jut eszünkbe a zuhanyozás, ha­nem azért is, mert az egész városrész olyan, mint egy fürdőszoba vagy szín­házi öltöző tele hatalmas tükrökkel. Az épületek hideg optikai ridegségét tar­ka-barka szabálytalanságával, pihen­tető derűjével ellensúlyozza a futurista negyed foltos házaival. A városnézés a szokásos látványosságok után a Bubu-nál, azaz a Pompidou Kulturális Központnál ér véget, amely olyan, mintha hatalmas színes kígyók fonód­tak volna monumentálisán örökre egy­be. Még a mozgólépcső is egy cső­rendszerben viszi fel a kíváncsiskodó­kat az 5. emeletre. Nem hiszem, hogy lenne a világon még egy ilyen csúnya épület. Belül viszont a legkülönbö­zőbb dolgokat lehet látni és megvásá­rolni, fő előnye viszont, hogy a mosdó tiszta, rendezett és ingyenes. Az épü­let előtt mutatványosok, zenészek ha­da próbálkozik a modern koldulás valamennyi formájával. 14 A HÉT Csütörtökön újra szabadprogram van. Olyan útvonalat választok, ame­lyen több nevezetességet is megte­kinthetek. A hosszú St. Denis utcán, amely Párizs másik hírhedt éjszakai központja, reggel sem pihennek, sőt, még nyolckor "dolgoznak" a szerelem napszámosai. Igaz főleg a selejtesek és idősebbek vetik be jócskán megté­pázott bájaikat a siker reményében, viszont úgy látszik, ez a szolgáltatás nonstop. A város viszont derűs és nyugodt, mint ahogy az oázis is, ame­lyet a Szajna-parti virág és állatpiac jelent a forgatagban. Talán még maga Darwin is elcsodálkozna, hányféle ál­lat sereglett itt össze. Valóban minden kapható. Persze nem mindenki tudja megfizetni. Egy 60 éves bonsai 18 ezer frankba kerül, de jobb ha inkább állatot vásárol az ember. Egy tyúk 100—120 frank és ha azt vesszük, hogy egy ebédért 60—80 frankot is elkérnek, megéri. Egy piton viszont 4500—5000 frank, és akkora sincs, mint egy házikolbász. Teknősöket már 1000 frankért is lehet kapni, a halak viszont minél kisebbek, annál drágáb­bak. Távoli rokonainkat úgy látszik nagyra értékelik a franciák is, mert a valamire való majmokat 25 ezer frank alatt nem adják. A madarakat legna­gyobb számban a galambok képvise­lik, amelyek ára 500 frank körül mo­zog, ők viszont nem igen mozognak, mert nagyok és kövérek. Ha ezekre bíznák a postai kézbesítést, hosszabb ideig kellene várni, mint a csehszlovák postára. Erről jut eszembe, hogy egyik legutóbbi levelem éppen ezzel a pári­zsi úttal kapcsolatban több, mint há­rom hót alatt ért Budapestre a yolán­­turisthoz. A Louvre előtt BAA Čedok és ČSAD jelzésű fehér autóbuszok. Lent a rakparton három zsák építési zúzott kő tetején egy HUBERT CONTI és kót Zlatý bažant feliratú üveg. Szin­te otthon érzem magam. Nem is annyira a buszok, mint inkább a széí­­dobált szemét miatt. Sajnos. A Szajnán viszont már buszok jár­nak, a BATOBUS-ok. így hívják az itteni legismertebb sétahajókat. Este, ha valaki a parton sétál, ne lepődjön meg, ha hirtelen reflektorfénybe kerül, csupán egy ilyen hajóról mutatják meg a turistáknak a sok-sok látnivalót. Igaz, ilyen könnyen az ember sehol sem kerülhet reflektorfénybe. Elég egy séta a Szajna parton, este sötéte­dés után. A Pont Royalon egy hosszú hajú,

Next

/
Thumbnails
Contents