A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-11 / 41. szám
VÁNDORLÁSOK BEKE ISTVÁN A Kerék bárból a f€ll IES EERStoE - be Szerdán, reggeli után Krisztina helyét egy hamisítatlan párizsi hölgy, Arienne foglalja el, akiről kiderül, hogy Romániából származik, kilencéves kora óta él Párizsban, és magyar nemzetiségű. Tökéletesen ismeri a várost, és az egész napos városnézés után meg is mutat minden nevezetességet, amit csak lehet. A délelőtti csodálatos napsütésben Párizs "mosakodik". Mossák a szecessziós metróállomás-jelzőket és a szinte minden nagyobb épületen megtalálható HOTEL feliratokat. Itt ugyanis nemcsak a szállodákat, hanem minden nagyobb épületet hotelnek hívnak. A reneszánsz-bizánci hibrid SACRE POEUR 19 tonnás harangja alatt néger pap miséz, persze franciául és mikrofonba, ennek ellenére kevesen hallgatják. A festőktől hemzsegő téren a különféle stílusok szinte már egybefolynak. A Saint Vincent utca nevezetessége Párizs szőlőskertje. A kb. 10 áras területen gondozott ápoltságban teraszos megoldással többfajta szőlőt termesztenek, és itt dolgozzák fel. A kész bor tömeges fogyasztásra nem alkalmas, mert kevés, viszont nagyon becses. A mai város helyén — a Cité-szigeten — már az időszámítás előtti századokban volt település. Ellentmondás, hogy a legrégibb hidat Pont neufnek, azaz új hídnak hívják, és a régi diadalív tökéletes otromba ellentéte a modern diadalív a Defance és a KNIT csupa üveg informatikai központja. Itt nemcsak a nagy meleg miatt jut eszünkbe a zuhanyozás, hanem azért is, mert az egész városrész olyan, mint egy fürdőszoba vagy színházi öltöző tele hatalmas tükrökkel. Az épületek hideg optikai ridegségét tarka-barka szabálytalanságával, pihentető derűjével ellensúlyozza a futurista negyed foltos házaival. A városnézés a szokásos látványosságok után a Bubu-nál, azaz a Pompidou Kulturális Központnál ér véget, amely olyan, mintha hatalmas színes kígyók fonódtak volna monumentálisán örökre egybe. Még a mozgólépcső is egy csőrendszerben viszi fel a kíváncsiskodókat az 5. emeletre. Nem hiszem, hogy lenne a világon még egy ilyen csúnya épület. Belül viszont a legkülönbözőbb dolgokat lehet látni és megvásárolni, fő előnye viszont, hogy a mosdó tiszta, rendezett és ingyenes. Az épület előtt mutatványosok, zenészek hada próbálkozik a modern koldulás valamennyi formájával. 14 A HÉT Csütörtökön újra szabadprogram van. Olyan útvonalat választok, amelyen több nevezetességet is megtekinthetek. A hosszú St. Denis utcán, amely Párizs másik hírhedt éjszakai központja, reggel sem pihennek, sőt, még nyolckor "dolgoznak" a szerelem napszámosai. Igaz főleg a selejtesek és idősebbek vetik be jócskán megtépázott bájaikat a siker reményében, viszont úgy látszik, ez a szolgáltatás nonstop. A város viszont derűs és nyugodt, mint ahogy az oázis is, amelyet a Szajna-parti virág és állatpiac jelent a forgatagban. Talán még maga Darwin is elcsodálkozna, hányféle állat sereglett itt össze. Valóban minden kapható. Persze nem mindenki tudja megfizetni. Egy 60 éves bonsai 18 ezer frankba kerül, de jobb ha inkább állatot vásárol az ember. Egy tyúk 100—120 frank és ha azt vesszük, hogy egy ebédért 60—80 frankot is elkérnek, megéri. Egy piton viszont 4500—5000 frank, és akkora sincs, mint egy házikolbász. Teknősöket már 1000 frankért is lehet kapni, a halak viszont minél kisebbek, annál drágábbak. Távoli rokonainkat úgy látszik nagyra értékelik a franciák is, mert a valamire való majmokat 25 ezer frank alatt nem adják. A madarakat legnagyobb számban a galambok képviselik, amelyek ára 500 frank körül mozog, ők viszont nem igen mozognak, mert nagyok és kövérek. Ha ezekre bíznák a postai kézbesítést, hosszabb ideig kellene várni, mint a csehszlovák postára. Erről jut eszembe, hogy egyik legutóbbi levelem éppen ezzel a párizsi úttal kapcsolatban több, mint három hót alatt ért Budapestre a yolánturisthoz. A Louvre előtt BAA Čedok és ČSAD jelzésű fehér autóbuszok. Lent a rakparton három zsák építési zúzott kő tetején egy HUBERT CONTI és kót Zlatý bažant feliratú üveg. Szinte otthon érzem magam. Nem is annyira a buszok, mint inkább a széídobált szemét miatt. Sajnos. A Szajnán viszont már buszok járnak, a BATOBUS-ok. így hívják az itteni legismertebb sétahajókat. Este, ha valaki a parton sétál, ne lepődjön meg, ha hirtelen reflektorfénybe kerül, csupán egy ilyen hajóról mutatják meg a turistáknak a sok-sok látnivalót. Igaz, ilyen könnyen az ember sehol sem kerülhet reflektorfénybe. Elég egy séta a Szajna parton, este sötétedés után. A Pont Royalon egy hosszú hajú,
