A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-11 / 41. szám
ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) Közjáték: hogyan éltek a hodosi kisnemesek (H.) 13. Először az öt hodosi tanú, a 76 éves idősb Hodosy Pál, a 76 éves Hodossy (!) Márton, a 73 éves Csucz Péter, a 70 éves idősb Egri János és a 35 éves ifjabb Hodossy Pál vallomását foglalták össze a jegyzőkönyvben: "Ad f22— Emlékezeteidül fogva e tanúk mindenkor tapasztalták, hogy nem mások, hanem bögölpatonyiak voltak az Deutrumban megnevezett Gerce nevű rétnek szabad birtokában. Mivel e tanúknak hasonló rétjeik szomszédságában vannak, és amidőn ezen tanúk kaszálták volna az magok rétjeit, akkoron látták, hogy mindenkoron bögölpatonyiak osztották föl magok között kaszálás idején az gercei rétet. Azonkívül az ötödik bizonságon kívül (ki is csupáncsak Erős Józsefről emlékezik) frissen emlékeznek arra is, hogy régenten mostanni Antal Gergői uram édesatyja, ugyan Gergői, annakutána Tallóson lakozó néhai Dóka Istvány, azután ugyan néhai Kerekes Mihál akkorbéli szolgabíró és Erős József, különössen (különkülön) ki három, ki négy esztendeig bírták azon quaestionált (kérdéses) Gerce nevű rétet árendában az bögölpatonyi lakosoktul; ezt pediglen onnand tudják, hogy e tanúknak is rétjei mellett vagyon azon gercei rét, (s) az fönt megnevezettek, akik árendában bírták ezen tanúknak és más compossessoroknak marháit, be is hajtották, és megbüntettík, nevezet szerént pediglen az harmadik bizonság vallja, hogy Dóka Istvánnak a szolgái hodosi Csömör Mihálnak az marháit bé akarták hajtanni Tallós felé, azonban az Dunán által nem verhették, tehát vasvellákkal hót tehenet általszúrkáltak, és (azok) ott meg is döglöttek. Úgy nemkülönben az Erős József is ha valakinek a marháját békaphatta az nevezett Gerce nevű rétbűi, minden darabtul egy foróntot praetendált (követelt), és sokakon meg is vett, ezt közönségessen vallják. Frissen emlékeznek arra is minnyájan, hogy törökbúzát és árpát azon gercei réten termesztettek magok az bögölypatonyi lakosok, melyeket az árendássok is bírtak. Ad 2dim. Azt ezen tanúk valóságossan nem tudják, hogy az Méltóságos Uraság hány riszt bírt volna azon Gérce (I) nevű rétben, mindazonáltal még az víznek árodása annyira nem járta azon 12 A HÉT Gercét (I), tehát bűvségessen kitetszettek azon magossan meghányott határok, következendőképpen valóságossan tudják e tanúk közönségessen, hogy az Gercénak fölső részét az Méltóságos Uraság részére kaszálták, égisz az meghányott határokig, ammit ha a szükség úgy hozza magával, azon határoknak heteit, mely hellett (helyen) és mely tájon voltak, occulátaképpen (szemle keretében) is, valamint mai napra, úgy ennekutána is megmutatják, azon határokon alul pediglen mindenkoron bögölpatonyiak és akiknek exárendálták (haszonbérbe adták), békességessen kaszálták. Ugyanazon határozást is látá távalrul az ötödik bizonság, amidőn öszvegyülekeztek a tisztek több convocatusokkal (összeh ivottakkal) együtt, de azok kik voltak, és melik tiszt, mivel hivatalos nem volt oda, azért megnevezni őket nem tudja. Ad 3d. Semmi bizonyossat vallani nem tud, hanem úgy tartja, hogy hat vagy hét esztendők lehetnek, mikor az Méltóságos Uraság részire egész Gerce elfoglaltatódott." Ennyit mondtak el a hodosi közbirtokosság vénei a bögölypatonyi Górcóről, amelyet a vele szomszédos Akasztófa, Erdőhely vagy Alosztály nevű vízparti kaszálókról nemcsak ők, hanem a sikabonyiak s a közeli, Tőkósi-Duna parti Csótfa-pusztaiak is akaratlanul szemmel tarthattak. Annyit még erről, hogy a praefectus (prefektus) ebben az összefüggésben várnagyot vagy jószágkormányzót jelentett, hogy az alsó Patonyoktól délnyugatra fekvő Beketfán állt a pozsonyi várbirtok egyik nagy magtára és Gelle-vidéki jószágigazgatósága, hogy a fölosztás műveletében a jobbágyi közbirtok családfői évről évre sorsot (számjeggyel ellátott vesszőt, ún. nyilat) húztak, innen a számos határban megtalálható "nyilas" nevű dűlők, nehogy bármelyikük tartós helyzeti előnyhöz és többlethaszonhoz juthasson, ha különösen kedvező adottságú rósz jutna neki, s évekig háborítatlanul kaszálhatná vagy művelhetné, s hogy itt természetesen tilosba tévedt marhák behajtásáról és halomra szurkálásáról esik szó. A Kis-Duna északi partján fekvő Tallós nemesei több borsot is törtek a patonyi nép orra alá, miközben lelkűket boszorkányperek tartották rémületben. írtuk, hogy a Gércére a sikabonyiak is átköszönhettek szomszédos, Kis-Duna menti dűlőikből, s valóban, a bizottság két ottani nemest is kihallgatott az ügyben. A 80 esztendős Csonga Jánosról s a 70 éves Klempa Istvánról van szó, s az ő vallomásuk jegyzőkönyvi összefoglalása következik: "Ad 7““. Valóságossan tudják, hogy Tallóson lakozó néhai nemes Dóka Istvány, annak halála után néhai nemzetes Kerekes Mihál, azután pediglen Erős József bögölpatonyi lakosoktul árendaképpen bírták az Deutrumban circumscribált (körülírt) Gerce nevű rétet, amint is az hetedik bizonság bögölpatonyi Érsek Péteriül és Lölkös Benedektűl — minekutána az fönt említett Gercében való rétet az bögölpatonyi lakosok magok között fölosztották volna — osztál szerént nekik obveniált (osztályrészül adott) jusst és osztálrétet megvette, és békességessen le is kaszálta; azt is közönségessen tudják, hogy mind bögölpatonyi lakosok, mind pediglen az föllebb említett árendások, amidőn bírták az deutrati gercei rétet, más idegen marhák legeltetését keményen tilalmazták, amint is e tanúknak marháit is, úgy nemkülönben sikabányi compossessor uraimóknak az egész csordáját be is hajtották, nevezet szerént pediglen Erős József, ha valamely marhát békaphatott, minden darabtul egy foréntot praetendált, és sokszor meg is vette. Arra is frissen emlékeznek e tanúk, amidőn kukurica (I), káposzta és árpaföldek voltának az fönt emlétett Gerce névű rétben, azmint is az hetedik bizonság néhai Dóka Istvántul, úgy mint sógorátul szükségire való kukoricát (I) kért, és (amaz) adott is neki Gercében termett kukoricábul..." Ők is úgy tudták, hogy a Gérce emberemlékezet óta a bögölyiekó volt, s utólag és mellesleg jutott a fülükbe, hogy az uraság előbb nyugati harmadára vetett hálót, majd hogy a maradók kétharmad is, úgy hat-hót esztendeje, 1758—59 táján, a szeniorátus birtokába került. így folyt az élet Mária Terézia idején a hodosi, patonyi, abonyi és csótfai földeken, s ilyenek voltak a jobbágyok és nemesek gazdasági és társadalmi kapcsolatai. így élt a felekezeti ellenállásba szorított hodosi közbirtokosság, így kereste mindennapi kenyerét. (Folytatjuk)
