A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
GONDOLATOK A HAZÁRÓL MIA HAZA? Úgy gondolom, a haza szó jelentését az egyes korosztályok aszerint értelmezik, hogy melyik politikai rendszerben születtek. Ilykóppen aztán az elmúlt több évtizedes diktatúra folyamán — úgy gondolom — nem mindenki érzi át e gyönyörű szónak a legigazibb értelmét, hacsak a szülői házban nem kapta meg erre a helyes választ. A haza szót ón mindig nagy betűvel írnám, úgyszintén Isten nevét is, mert az Isten szeretető és a HAZA szeretető szorosan összefonódik. Aki Istent nem szereti, hazáját sem szereti. Aki Istent nem tiszteli, Hazáját sem tiszteli. A HAZA szót annak igazi és legnemesebb értelmében csak egyféleképpen tudom értelmezni, úgy, ahogyan azt a "legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István jellemezte írásaiban: "Felhevült s rendetlen képzelet-e, vagy a tavasz életkornak szóval ki nem fejezhető édes vágya? Nem tudom: de azon álom egy nagy dicső nemzethez tartozni szívem legtitkosabb húrját ódeni harmóniában ringatá mindenkor..." Nemcsak Széchenyi, hanem a többi nagy magyar is, írók, költők, hazafiak, bölcselők gazdag szókincstáruk legszebb szavaival fejezték ki a HAZA gondolatát. Elég csak nóhányukat említeni: Deák Ferenc, a haza bölcse, Kossgth Lajos, a HAZA atyja, Kazinczy Ferenc, a nyelvújító, Jókai Mór, a nagy mesemodnó, Arany János, a nagy balladaköltő, Berzsenyi Dániel, az ódaköltő, Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk szerzője. Nem hiányzott a HAZA szó dicsérete az antik bölcselők műveiben sem. Kölcsey Ferenc egyik híres írásából idézek: "Mert tudd meg, e szóban: haza, foglaltatik ez emberi szeretet és óhajtás tárgyainak összessége. Oltár, atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit észleled, föld, melynek gyümölcse táplált, szülőföld, hitvesed, gyermeked, barátod, rokonod a polgártársaid egytől-egyig csak kiegészítő részei ennek..." A HAZA szó bennem csupa szépet és jót, nemeset és fenségeset magába foglaló érzést, melegséget és szeretetet vált ki. A HAZA szó egy fókusz, egy gyújtópont, amely a HAZA polgárait összekapcsolja. Benne van hőn szeretett szülővárosom, Komárom régi, ódon, girbe-görbe utcáival, gyermekkorom ezernyi kedves emlékével, a nagy kórházudvar, melynek akkori labirintusában a környező utcák gyerekhada lelt egésznapi játékot, és mely gyermekkorom legszebb emlékeit adta. Álmaimban itt látom újra boldogemlékű drága jó szüléimét. Amikor Vörösmarty Szózatát olvasom, vagy hallom, mindjárt az első sorok gyönyörű szövege és fenséges dallama eszembe juttatja, hogy a magyar HAZA földjét hányszor áztatta őseink vére, akik életüket áldozták azért, hogy szabad hazának szabad polgárai maradhassunk, mert csak egy hazája van mindenkinek, éspedig az a HAZA, ahol született, ahol az édesanyja táplálta a pótolhatlatlan anyatejjel, ahol magába szívta a haza levegőjét, ahol az ősi templomban anyanyelvón hallhatta az Isten igéjét, és énekelhette a szebbnól-szebb zsoltárokat és dicséreteket. A Szózatban benne van a magyarság egész történelme, balsorsa, de a jövőbe vetett hite is. Ezért énekeljük olyan nagy hittel, hogy "... e nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell..." Az 1956-os forradalom szomorú emlékét idéző ének is azt mondja, hogy: "Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél, nincsen annál keserűbb és fájóbb, ha az ember idegenben ól..." Befejezésül Eötvös József egyik verséből idézem a következő sorokat: "S oh ón szeretlek néma bánatodban Hazám! szeretlek könnyeid között, Égőn szeretlek özvegy fátyolodban, Nehéz keserved, melybe öltözött. Bájlón mosolyogsz, mert bár sorsod kemény, Él még a sír felett is egy remény!" Petócz Kálmánná Komárom A HAZA szó hallatán híres költők versei idéződnek föl bennem, amelyeket még az első köztársaság idején az iskolai tankönyvekből tanultam! Ezekre a részletekre, érzelmes gondolatokra most is jól emlékszem, pedig már életem alkonya közeledik. Ahhoz, hogy hű legyek hazámhoz, békés, gyűlöletmentes környezetre lenne szükség. Mert sok esetben nem azt értékelik az emberben, hogy mennyit tesz a társadalomért, hanem, hogy milyen nyelven beszól! Pedig addig nem lesz szebb, boldogabb az élet, amíg nem tudjuk rendezni közös dolgainkat. Magyarok és nem magyarok! A Szózat nem említ magyar Hazát, tehát akkor bárhol is ól az ember, bármelyik országban, Hazádnak légy híve, ott ahol élsz, ott ahol őseid is együtt éltek, közösen magyarok és nem magyarok. Ledniczky József Naszvad FOTÓ: MÉRY GÁBOR 14 A HÉT
