A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
IMiNERVA Az álterhesség A kutyatenyésztők és némely kutyatulajdonos jól ismeri a szukák álvemhességét, amikor egy-egy nőstény hasas lesz, holott hím kutyával nem akadt dolga, s úgy viselkedik, mintha valóban vemhes volna. Ez a jelenség a nők körében is előfordul. Ha egy nem terhes nő nem csak azt képzeli be magának, hogy terhes, hanem az áldott állapotra jellemző tüneteket is produkálja, álterhességről beszélünk. Az álterhes nőnek menstruációs zavarai támadnak: csökken havi vérzésének az ereje, vagy el is maradhat a vérzése. A hasa, akárcsak a terheseknek, szinte napról napra növekszik, az emlői megduzzadnak és érzékennyé válnak, bimbóudvarainak a színe a terhesekéhez lesz hasonló, s arra is akad példa, hogy tej préselhető ki belőle. Az ilyen-nőnek megnagyobbodhat a méhe, gyakori hányingerek és hányások kínozzák, kívánóssá válik, és a megnövekvő étvágya miatt tetemes súlyfölösleget szed fel. Gyakran kell vizelnie, aluszókony és erőtlen lesz, egyszóval olyan benyomást kelt, mintha magzatot hordana a szíve alatt. Sokféleképp dia gnosztizálha tó Azt hihetnénk, hogy mindez csupán orvosi kuriózum. Az orvosi (pszichiátriai) szakirodalom azonban százával tart ilyen eseteket számon. Sőt, időszámításunk előtt 300-ban Hippokratész, a nagy görög orvos már ismerte ezt a "betegséget", és tizenkét esetről részletesen be is számolt. A neves történelmi személyiségek közül Stuart Mária angol királynő, Natalie szerb királyné, Joanna Southscott prófótanő és a pszichoanalitikai irodalomból híressé vált Anna O. kisasszony volt álterhes. Mi tagadás, felületes vizsgálattal nehezen különíthető el a valódi és az álterhessóg. Egy 1937-es felmérés szerint négyszáznegyvennógy álterhes nőből százhatvanegyet minősítettek terhesnek az orvosok. Sőt, arra is volt példa, hogy egy álterhes nőt méhen kívüli terhesség gyanúja miatt megoperáltak! Pedig már elég régóta alkalmazzák a nőorvosi gyakorlatban azokat a vizsgálóeljárásokat, amelyekkel biztosan megállapítható, hogy terhes-e a nő. Különösen akkor, ha a terhessége három hónappal idősebb. A tapasztalt nőorvos kézzel is diagnosztizálja ezt, de a magzati szívhangok meghallgatása is perdöntő. Ha ugyanis nem észlel az orvos szívdobogást, magzat, vagy legalábbis élő magzat biztosan nincs az anyaméhben. De elkülöníthető a terhesség és az álterhesség a terhességet kimutató tesztekkel, továbbá röntgenezéssel és ultrahangos vizsgálattal csakúgy, mint az anya rövid idejű altatásával is. Az alvó terhes nőnek ugyanis változatlan méretű marad a hasa, míg az álterhesnek lelohad, mert azok az izmok, amelyeknek a görcsös összehúzódása létrehozza a terhességet utánzó hasalakot, elernyednek, következésképp az addig feszes hasfal puha tapintásúvá válik. Jobbára lelki indíttatású A következményekből csaknem mindig az tűnik ki, hogy az álterhesség lelki eredetű. A páciensek java része olyan hajadon vagy férjezett, ám gyermektelen nő, aki nagyon vágyik a gyermekáldásra. Nézzünk erre egy elég jellegzetes példát. A lelkiismeretes, erkölcsös, vallásos és a környezetével jól megférő nő másodikként született egy hatgyermekes családba. A gyermekkora nem volt különleges. Szopta az ujját, rágta a körmét, félt a sötéttől, az iskolában gyakran kritizálta az osztálytársait, s elsősorban a tanárnőket szerette. Soha nem maszturbált, nem voltak sem homo, sem heteroszexuális vágyai és fantáziái, s kizárólag a havi vérzés bekövetkezése előtt volt feszült, ideges. Huszonegy éves korában ment férjhez egy nálánál négy évvel idősebb fiatalemberhez, akit kedvesnek, előzékenynek és hűségesnek, ám abban az értelemben "régi vágásúdnak tartott, hogy őszerinte kizárólag a gyermek teszi indokolttá a házasságot. Az összeházasodási második hónap végén érzett először derékfájdalmat és a feszülő hasa miatt hányingert, de mert rendesen megjött a havi vérzése, elhessegette magától a terhesség gondolatát. De szinte nyomban egyéb terhességet sugalló tünetei támadtak: újra hányinger gyötörte, érzékennyé vált bizonyos szagokra, és a melle megduzzadt. Ettől kezdve terhesnek vallotta magát, s egy idő múltán azt is érezte, hogy mozgott a magzata. A nőorvosi viszgálat azonban nem igazolta a várakozást. Az igazság hallatán előbb meglepődött, majd gyanakvóvá és dühössé vált. Nyíltan megmondta, hogy nem ért egyet a diagnózissal, s másik nőorvoshoz megy. De mert az is álterhesnek találta őt, a nő szemét elöntöttók a könnyek, és azt mondta: "Az élet semmit sem ér gyermek nélkül. Az életem egyetlen célját vesztettem el. Isten bizonyára nem akarja, hogy gyermekem legyen, mert nem tiszta a lelkem." A keserű igazság hallatán leapadt a hasa, álmatlanná és étvágytalanná vált, károsan lesoványodott, elvesztette a nemi vágyát, és öngyilkossági gondolatai támadtak. Depressziója miatt végül is pszichiátriai osztályon kötött ki, ahol csak hónapok múltán rendeződött a lelki állapota. A gyermek összekötő kapocs Ez az eset Is jól példázza, hogy az álterhességet a gyermek utáni vágy idézi elő, ezúttal az is szerepet játszott benne, hogy a gyermektelenség a nő számára bizonytalansági tényező volt, hiszen a férje — mondottuk — a gyermeket tartotta a házasságkötés indokául. Lényegében ez motiválja azokat az álterhességgel szembesülő házasságokat is, amikor a feleség jóval idősebb a férjnél, mert a nő számára a gyermek látszik annak a kapocsnak, amely a férjjel való kapcsolatot megszilárdítja. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az álterhessóg csak a terhesség kizárását illetően nőorvosi probléma, a páciens kezelése ugyanis a pszichológusok, illetőleg a pszichiáterek hatáskörébe tartozik. (Élet és Tudomány) A HÉT 21
