A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-04 / 40. szám

IMiNERVA Az álterhesség A kutyatenyésztők és némely kutyatulajdonos jól ismeri a szukák álvemhességét, amikor egy-egy nőstény hasas lesz, holott hím kutyával nem akadt dolga, s úgy viselkedik, mintha valóban vemhes volna. Ez a jelenség a nők körében is előfordul. Ha egy nem terhes nő nem csak azt képzeli be magának, hogy terhes, hanem az áldott állapotra jellemző tüneteket is produkálja, álterhességről beszélünk. Az álterhes nőnek menstruációs zavarai támadnak: csökken havi vérzésének az ereje, vagy el is maradhat a vérzése. A hasa, akárcsak a terheseknek, szinte napról napra növekszik, az emlői meg­duzzadnak és érzékennyé válnak, bim­bóudvarainak a színe a terhesekéhez lesz hasonló, s arra is akad példa, hogy tej préselhető ki belőle. Az ilyen-nőnek megnagyobbodhat a méhe, gyakori há­nyingerek és hányások kínozzák, kívá­­nóssá válik, és a megnövekvő étvágya miatt tetemes súlyfölösleget szed fel. Gyakran kell vizelnie, aluszókony és erőtlen lesz, egyszóval olyan benyo­mást kelt, mintha magzatot hordana a szíve alatt. Sokféleképp dia gnosztizálha tó Azt hihetnénk, hogy mindez csupán orvosi kuriózum. Az orvosi (pszichiát­riai) szakirodalom azonban százával tart ilyen eseteket számon. Sőt, időszá­mításunk előtt 300-ban Hippokratész, a nagy görög orvos már ismerte ezt a "betegséget", és tizenkét esetről részle­tesen be is számolt. A neves történelmi személyiségek közül Stuart Mária angol királynő, Natalie szerb királyné, Joanna Southscott prófótanő és a pszichoanali­­tikai irodalomból híressé vált Anna O. kisasszony volt álterhes. Mi tagadás, felületes vizsgálattal ne­hezen különíthető el a valódi és az álterhessóg. Egy 1937-es felmérés sze­rint négyszáznegyvennógy álterhes nő­ből százhatvanegyet minősítettek ter­hesnek az orvosok. Sőt, arra is volt példa, hogy egy álterhes nőt méhen kívüli terhesség gyanúja miatt megope­ráltak! Pedig már elég régóta alkalmaz­zák a nőorvosi gyakorlatban azokat a vizsgálóeljárásokat, amelyekkel bizto­san megállapítható, hogy terhes-e a nő. Különösen akkor, ha a terhessége há­rom hónappal idősebb. A tapasztalt nőorvos kézzel is diag­nosztizálja ezt, de a magzati szívhan­gok meghallgatása is perdöntő. Ha ugyanis nem észlel az orvos szívdobo­gást, magzat, vagy legalábbis élő mag­zat biztosan nincs az anyaméhben. De elkülöníthető a terhesség és az álter­hesség a terhességet kimutató tesztek­kel, továbbá röntgenezéssel és ultra­hangos vizsgálattal csakúgy, mint az anya rövid idejű altatásával is. Az alvó terhes nőnek ugyanis változatlan mére­tű marad a hasa, míg az álterhesnek lelohad, mert azok az izmok, amelyek­nek a görcsös összehúzódása létrehoz­za a terhességet utánzó hasalakot, eler­­nyednek, következésképp az addig fe­szes hasfal puha tapintásúvá válik. Jobbára lelki indíttatású A következményekből csaknem min­dig az tűnik ki, hogy az álterhesség lelki eredetű. A páciensek java része olyan hajadon vagy férjezett, ám gyermekte­len nő, aki nagyon vágyik a gyermekál­dásra. Nézzünk erre egy elég jellegze­tes példát. A lelkiismeretes, erkölcsös, vallásos és a környezetével jól megférő nő másodikként született egy hatgyer­mekes családba. A gyermekkora nem volt különleges. Szopta az ujját, rágta a körmét, félt a sötéttől, az iskolában gyakran kritizálta az osztálytársait, s elsősorban a tanárnőket szerette. Soha nem maszturbált, nem voltak sem ho­mo, sem heteroszexuális vágyai és fan­táziái, s kizárólag a havi vérzés bekövet­kezése előtt volt feszült, ideges. Huszonegy éves korában ment férj­hez egy nálánál négy évvel idősebb fiatalemberhez, akit kedvesnek, előzé­kenynek és hűségesnek, ám abban az értelemben "régi vágásúdnak tartott, hogy őszerinte kizárólag a gyermek teszi indokolttá a házasságot. Az össze­­házasodási második hónap végén ér­zett először derékfájdalmat és a feszülő hasa miatt hányingert, de mert rende­sen megjött a havi vérzése, elhesseget­te magától a terhesség gondolatát. De szinte nyomban egyéb terhességet su­galló tünetei támadtak: újra hányinger gyötörte, érzékennyé vált bizonyos sza­gokra, és a melle megduzzadt. Ettől kezdve terhesnek vallotta magát, s egy idő múltán azt is érezte, hogy mozgott a magzata. A nőorvosi viszgálat azonban nem igazolta a várakozást. Az igazság hallatán előbb meglepődött, majd gya­nakvóvá és dühössé vált. Nyíltan meg­mondta, hogy nem ért egyet a diagnó­zissal, s másik nőorvoshoz megy. De mert az is álterhesnek találta őt, a nő szemét elöntöttók a könnyek, és azt mondta: "Az élet semmit sem ér gyer­mek nélkül. Az életem egyetlen célját vesztettem el. Isten bizonyára nem akarja, hogy gyermekem legyen, mert nem tiszta a lelkem." A keserű igazság hallatán leapadt a hasa, álmatlanná és étvágytalanná vált, károsan lesoványo­dott, elvesztette a nemi vágyát, és ön­gyilkossági gondolatai támadtak. Dep­ressziója miatt végül is pszichiátriai osz­tályon kötött ki, ahol csak hónapok múltán rendeződött a lelki állapota. A gyermek összekötő kapocs Ez az eset Is jól példázza, hogy az álterhességet a gyermek utáni vágy idézi elő, ezúttal az is szerepet játszott benne, hogy a gyermektelenség a nő számára bizonytalansági tényező volt, hiszen a férje — mondottuk — a gyer­meket tartotta a házasságkötés indoká­ul. Lényegében ez motiválja azokat az álterhességgel szembesülő házasságo­kat is, amikor a feleség jóval idősebb a férjnél, mert a nő számára a gyermek látszik annak a kapocsnak, amely a férjjel való kapcsolatot megszilárdítja. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az álterhessóg csak a terhesség kizárá­sát illetően nőorvosi probléma, a páci­ens kezelése ugyanis a pszichológu­sok, illetőleg a pszichiáterek hatásköré­be tartozik. (Élet és Tudomány) A HÉT 21

Next

/
Thumbnails
Contents