A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-04 / 40. szám

FOLYTATÁSOS REGÉNY

— Ami igaz, igaz, ilyen csizmája sem volt még a mamának — viccelődött Rasztyo az elkomorult Orsival. —Csak nehogy rákapjon!

De a kamaszlány nem akarta érteni a viccet. Zsongott a feje, annyi mindennel bízta meg őt Fanni, és Orsi elképzelni sem tudta, hogy képes lehet mindenre. Ráadásul itt a suli minden kínjai Ő meg mehet esténként korgó gyomorral az ágyba, vagy ami rosszabb, főznie kell, ha enni akar. Szóval Orsi személyes kiszórásként élte meg anyja balesetét. Haragudott a világra, kiváltképp apjára, hogy neki még viccelődni van kedve.

Nagy nehezen hazaértek, Orsi már rohant volna a szobájába, hogy végre elsirassa magát és nagy szerencsétlenségét, de az ajtóban ott állt Tóth Zsiga egy jókora kosár "társaságában".

— Á, úgy látom megvolt a szüret — örvendezett Rasztyo, de a kosárban még nem a szüret "eredménye" volt, csak mindenféle gyümölcs, meg persze szóló is.

— A murci, komám, még csak ezután jön — dörmögte Zsiga —, de légy nyugodt, kapsz azt is. Akár egész hordóval, ha van hordód. Bele is fulladhatsz! De mondd csak, mi van Fannival, javulgat?

— Én ugyan nem látom, hogy javulna, de az orvos azt állítja... így hát szalma vagyok, azaz lennék, de a gyerek valahogy nincs igazán rendben.

Mire letelepedtek a nappaliban, Orsi szobájából már vad zeneszó hallatszott.

Rasztyo poharakat tett az asztalra, de Zsiga elhárította, hogy még sofőrködni fog. Aztán nagy körülményesen hozzáfogott, hogy elmondja, ami a szívót nyomja.

— Neked ügyvéd az egyik nagybátyád... Összehozhatnál vele, mert ügyvédre lenne szükségem.

— Jaj, Zsiga, az ón nagybácsim? Ö nem foglalkozik földügyekkel. De talán tud ajánlani valakit...

— Nekem most válóperes ügyvéd kell — mondta szórakozottan Zsiga, mire Rasztyo felkapta a fejét.

— Te akarsz válni?

— Nem. Kati.

Zsiga előkotorta zsebéből a gyűrött borítékot, kiszedegette belőle az áttetsző papírlapot.

— Ennyi óv története nem egészen egy oldalon — dohogta inkább csak magának. — Három napja elköltözött. Nem tudom, hová ment, talán a nővérszállóba, vagy valami ismerőséhez... Nem szólt semmit, csak amikor már mindenét elvitt és a

kezembe nyomta a lakáskulcsot, akkor; mondta, hogy nem bírja tovább. Tegnap meg ezt hozta a postai Hogy nem illünk össze, mert ellentétes a természetünk. Hogy ó gyereket akar, én meg nem... Hogy nem akarom, hogy tanuljon.

Rasztyo hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Azt hitte, Zsiga őt jött vigasztalni, és lám... Fanni lába majdcsak meggyógyul, de hogy Zsiga baja meddig tart majd...

— Az a piszkos kis ribanc — tört fel Zsigából az indulat —, de majd megmutatom neki! Méghogy én! A végén mindennek ón vagyok az oka. Jó, hogy azt nem írja, hogy elraboltam a leányságát!

Rasztyo gyorsan öntött, a konyak szinte kicsordult a pohárból.

— Ezt most megiszod — mondta —, aztán vagy itt alszol, vagy busszal mész haza! Nekem itt téged nem fog megütni a guta! Mit képzelsz? Két kórházba mégsem járhatok látogatóba egyszerrel

Elvette Zsigától a szinte olvashatatlan papírlapot. Nézegette. Végül is nincs benne semmi sértő. Inkább szomorúan tárgyilagos...

— Te, Zsiga, hogy mondják azt magyarul, hogy sklamaná? Nekem inkább olyannak tűnik a Kati... No, igyál még egyet! Látod, hisz nem is írja, hogy te rossz vagy, csak hogy nem illettek össze.

— De akkor miért csak most válik? — hördült fel Zsiga. — Erre hamarabb is rájöhetett volna!

Rasztyo elmélázott. A szenei tónál már elég nyilvánvaló volt, hogy valami nincs egészen rendben Zsiga és Kati közt, de akkor még nem akarták komolyan venni. Gondolták, majd csak megegyeznek valahogy. De hát ki gondolta, hogy ilyen ősz lesz?! Hogy széthullik minden, még Zsigáók házassága is.

— Nekem, komám, az a bajom, hogy nem szólt. Fogta magát és elment. Úgy ott hagyott, mintha soha semmi közünk sem lett volna egymáshoz. Egy férfi ezt nem hagyhatja csak annyiban... Majd megmutatom neki.

Rasztyo nem tudott semmi okosat kitalálni, hát itatni kezdte Zsigát. Úgy tűnt neki, nem tart sokáig az egész, a dühöngő férfi egykettőre kidől. "Legalább kialussza magát, aztán holnap bemutatom neki a nagybácsimat, hátha ő lehiggasztja."

Kati nézte a fényes-fehérre dörgölt csempéket, nem volt képes figyelni a

18 A HÉT

SZERDAHELYI TAMÁS

főnővér szavaira. Arra sem, mit csinál most Ivetka nővér, akinek viselt dolgai épp terítékre kerültek. Gabi ugyan halkan odasúgta neki, Ivetát biztosan kirúgják, de Kati igazán még ezt sem fogta fel. Egy hónapja Csabika kísértette ébren és álmaiban is. A kisfiút meg kellett műteni, mert kiterjedt agydaganata volt. Egy nappal a műtét után még látta, de a harmadik napon, amikor Fannit látogatták meg, Zsiga kierőszakolta, hogy Kati ne menjen fel a gyerekhez. Csaba azon az éjjelen meghalt. Kati pedig azóta rá sem tud nézni Zsigára. Megpróbált sok mindent, egypárszor még be is rúgott, de a gyűlölet csak nőttön nő benne.

Amikor végre rászánta magát, hogy elköltözik Zsigától, Horváth Évike jutott az eszébe meg az, hogy az ember legyen képes maga magát "megcsinálni", ne legyen ráutalva senkire, ne éljen örök kiszolgáltatottként.

Az elmúlt éjjelt átcsavarogta. A nővérszálló még idegen neki, idegen a lányok világa is. Neki most csend kell, iáó, hogy megfogalmazza, mit akar. Sok mindent látott az éjjel. Nőket, akik Horváth Évike életfelfogása jegyében élnek, és nem mind lecsúszottak, egyenesen boldognak, de legalább elégedettnek látszottak sokan. Látott parkban, padokon alvókat, egyet még a szemeteskukák közt is. Gondolkodott, próbálta megfejteni, kit mi űzött el otthonról.

Gizella fónővór fülsértő hangjára Kati megrezzent és szépen, előírásosan öszszeesett. A fényes-fehér csempe lassan elfeketedett, Gizella nővér meg ott lebegett húsz centivel a föld felett, de végtelenül messze, és hangja is olyan volt csak, mint a szellő susogása.

Egy egész napot átaludt. Közben be-benóztek rá az orvosok, a nővérek, de senki nem óbresztgette. Gizella fónővór meg összeszámolta azt is, hányadik ébren töltött éjszaka után dőlt ki Kati, és másnap megigórtettók vele, hogy többé nem vállal ennyi éjszakai ügyeletét.

Azt hitte, sokkal rosszabb lesz az egész. Amikor meglátta Zsigát a kopott bírósági folyosón a vasrácsos koszos ablaknál támaszkodni, az jutott eszébe, a válópereket nem itt kéne intézni a bűnözők tanyáján. A bíró is egészen fiatalnak tűnt, nő volt és talán vele egykorú. "Mit érthet meg az ő kínjaiból? Mit mondhat nekik, két sorspróbált embernek?"

Egy kissé tartott attól, hogy Zsiga majd nekiesik, ha belül lesznek az ajtón, mert