A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
FIGYELŐ szoros értelmében átrakjuk a járdára, majd miután egy huszáros tolatással buszostól belátogatunk egy sarki kávóház utcai éttermébe, végre megérkezünk tündéd kis szállónkra, amelyet Le PETIT MANOIR-nak hívnak. Az első délután szabadprogramjába a La Fayette áruház elérhetetlen kínálata és az Opera monumentális közelsége fór bele vacsoráig. Mindkettő mesébe illő. Igaz még az úton Krisztina figyelmeztetett, hogy nem érdemes semmit átszámolni. Már csak azért sem, mert Franciaországban törvény szabja meg az úgynevezett "smig"-et, ami kötelező alapfizetés, és 5800 frankot tesz ki. Megjegyzem, hogy 1 frank kb. 6 csehszlovák koronának felel meg. Első este Párizsban. Hol máshol lehetne eltölteni, mint a Pigallon. A Moulin Rouge malomkereke kiemelkedik valamennyi reklám közül. Már az első pillantásra meg lehet állapítani, hogy itt bizony a nálunk sokáig tiltott pornót már utolérte a bőség zavara, átka. Csillogó-villogó reklámok alatt jellegzetes paraván bejáratok mögött álmos ürességgel tátonganak a különböző sex, life és ki tudja milyen rafinált elnevezésű "shopok", bárok. Körülnézni, bámészkodni nemigen lehet. De nem is érdemes. Ömlesztett pornó minden mennyiségben és mjnósógben. Az utca annál érdekesebb. Éjjel kettőig minden tele van emberekkel, fehérekkel, feketékkel és a kettő között valamennyi színárnyalattal korra, nemre való tekintet nélkül. A "pillangók" között mostanában kevés a vállalkozó. Meglepő, hogy a Moulin Rouge pénztáránál az alig és már egészen huszonévesek állnak sorban jegyért, pedig a beugró, több mint a mi összes zsebpénzünk, 350 frank. Egy pillantás viszont a hatalmas reklámra, mindent megmagyaráz: valami szédületes motoros program csábítja a nagyérdeműt a jelek szerint nem is hiába. Ugyanis minden parkolóban meggyőződhet az ember arról, hogy a városban tombol a motorőrület. Persze nemcsak a parkolóban, hanem a játéktermekben is. Ezerféle autóvezetósi ügyességi automaták várnak berepülőpilótaikra, viszont mind között legnépszerűbb és legérdekesebb egy másfajta elektromos játék, amelynél egy hatalmas képernyőn vadnyugati jelenetek futnak, és a fáradhatatlanul felbukkanó cowboyokat egy elektronikus pisztollyal lehet agyonlőni. A találatokat is hitelesen kijelzi a gép. Nem tartom kizártnak, hogy a motoros őrülettel együtt lassan ez is "begyűrűzik" hozzánk. Éjjel fél háromra kezd csendesedni a város, amikor először és utoljára tévedek el az apró utcákban. Persze az itteniek könnyen élhetik megszokott éjszakai életüket, hiszen a legtöbb helyen csak kilenckor kezdenek dolgozni, nem kell tehát fél hatkor bölcsődébe rohanni a gyerekkel (bár ha így megy tovább, már nálunk se, de egész más okokból, sajnos). A televízió még ilyenkor is öt adón ontja műsorát, melyek közül háromon az uj miniszter asszony; a feminista túltengósben szenvedő Edith Cresson a sztár, az egyiken meg egy ízléses, finoman erotikus francia szexfilm pereg. Reggel négy körül ér véget a film és az első nap is. (folytatjuk) Kétezer éves arcok a gótikus pincében Mosonmagyaróvár kincsesháza; a Cselley-ház században kapcsolták egybe, ekkor emelték az udvari szárnyat, az emeletet és az erkélyeket 1730 körül újabb átalakítás volt, amelyet 1885 körül követett az utolsó jelentős átépítés eklektikus stílusban. A ház nagyságából és igényes kialakításából arra következtethetünk, hogy nem közönséges városi polgárházról van szó. Egyes nem igazolt föltevés szerint az épület kezdetben Károly Róbert özvegyéé, Erzsébet királynéé volt, aki a tulajdonát képező Magyaróvért fölszabadította, és 1354-ben a királynéi városok jogaival ruházta föl. 1983-ban költözött a szépen helyreállított épületbe a Hansági Múzeum római kőtára, iparművészeti kiállítása és a Gyurkovich-gyűjtemény. Ez utóbbi a Cselleyházzal összekapcsolt Bástya utcai épületrészben folytatódik. Félkörives ajtón juthatunk le a kapubejárat alatt a fehérre meszelt gótikus pincébe, amelyben a múzeum első igazgatója, őr. Sőtér Ágost által Moson megyében (Kitályhida, Nezsider. Körtvélyes) kiásott IV. századi római temetők megrongált sírköveit helyezték el. Még így csonkán is szépek a kétezer éves halottak belső békét és nyugalmat árasztó arcmásai. Gyurkovich Tibor (maga is ügyeskezű amatőr festő) tudatos és szakszerű gyűjtőmunka eredményeként hozta lőre ezt a 160 festményből, tus- és ceruzarajzból álló ritka értékű kollekciót, amelyben nyomon követhető a magyar festészet útja a reformtortól, a múlt század első harmadától a II. világháborúig Alig van jelentős alkotó, aki arcképpel, történelmi kompozícióval, zsánerjelenettel, tájképpel vagy tanulmánnyal ne lenne jelen. Bécsi, berlini, meisseni, koppenhágai és herendi porcelánokból áH a szemet gyönyörködtető iparművészeti gyűjtemény. Gyurkovich Tibornak, a gyűjtő-mecénásnak állít emléket az utolsó szoba, bemutatva néhány saját keze által festett képét. Aki e szép kiállításra kíváncsi, szakszerű és tömör kalauzra tehet szert a zsebben hordozható magyar és német nyelvű füzettel (Almási Tibor — Pusza Rezső: Mosonmagyaróvár. Cselley-ház. 8p. 1991.161 Tájak—Korok-Múzeumok kiskönyvtára 403.) Tuba László Két szép kovácsoltvas ajtón juthatunk be a Cseiley-ház emeleti nagytermébe és szobáiba, ahoi felvidéki főúri reneszánsz és barokk, valamint empire és biedermeier polgári bútorok fogadják a látogatót Bécsben, Pozsonyban és Nyugat-Magyarországon készültek a csavart oszlopos födeles ágy, az olasztábas ebédlőasztal. a párnázott székek és kanapék, asztalok, vitrinek és komódok. Barokk órák. üveg- és kerámiatárgyak, osztrák mesterek vallásos tárgyú képei és a magyaróvári Szálé János romantikus festményei teszik változatossá és bensőségessé a tereket. Az udvari szárnyban kapott helyet őr. Gyurkovich Tibor, budapesti orvosnak és felesége dr. Mika Irén művészettörténésznek képtára és porcelángyűjteménye, amely méltó helyei kapván néhány éve került a város tulajdonába Or Némi túlzással Magyarország kapujának szokták nevezni Mosonmagyaróvárt Ezt a város lakói jogosnak is érzik, ha arra az évi többmilliónyi autós vándorra gondolnak, akiknek Hegyeshalom és Rajka felőli áradata a település közepén ér össze. Aligha gondolják, hogy Magyaróvár barokk Fő utcájának legszebb, s egyben a városnak legrégibb épülete a kőkeretes ablakokkal és vasrácsos erkélyekkel ellátott Cselleyház. Erről és a falai között elhelyezett képzőművészeti gyűjteményről készített Ízléses ismertetőt Almási Tibor és Pusztai Rezső. 1975-ben kezdődött az eklektikus stílusú épület műemléki feltárása, amelynek során kiderült, hogy az épület helyén már a XIII. század végén építkeztek, s a XIV. században készült az a kaputól jobbra és balra eső lakóház, amelynek talrószei ma is láthatók E két részt a XV A HÉT 15
