A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
Élő MÚLT 'm Scherer Lajos, A Mi Lapunk és egy újabb alapítvány Scherer Lajos elsősorban mint A Mi Lapunk, a 70 éve indult legendás ifjúsági és cserkészlap (Losonc, 1921—32) szerkesztője és kiadója ismert, már amennyire ismert... Ha semmi mást nem tett volna, mint hogy ezt a lapot megjelenteti, már ezzel is beírta volna nevét kisebbségi történelmünk anyakönyvének első fejezetébe, már ezzel is kiérdemelte volna az utókor tiszteletét. *A Mi Lapunk csoda... Scherer bácsi páratlan ember* — írja Balogh Edgár. Krammer Jenő szerint ’Scherer Lajos bámulatos érzékkel megsejtette, hogy a lapjába írogató ifjakban jövőre kiható gondok és tervek feszengenék, teret adott nekik, s A Mi Lapunk néhány éven át nagyon megközelítette az ifjúsági sajtó ideálját.' Ez a lap ismertette meg a szlovenszkói fiatalokat Adyval és Bartókkal. Győry Dezsővel és Mécs Lászlóval, Móriczcal és Tamásival, József Attilával és Illyéssel, de Hviezdoslawal és Wolkerrel is. A két háború közötti szlovákiai magyar irodalom szinte minden képviselője publikált a lapban, többségük — mint ez Krammer Jenó idézett szavaiból is kitűnt — itt kezdte irodalmi pályafutását. Ki is volt ez a Scherer Lajos, aki — Szalatnai Rezső szerint — "nem ismert fáradtságot, egy ország magyar diákságát nevelte"? 1874-ben született a bácskai Óverbászon, Kolozsvárt szerzett magyar—német szakos tanári képesítést. 1898-tól 1919-ig a losonci magyar Királyi Állami Főgymnásium, majd a fordulat után a Csehszlovák Reform Reálgimnázium tanára volt. Tanított, nevelt, irt és publikált, szervezett és szerkesztett, élete végéig tevékeny közéleti személyiség vök. Lapkiadói, illetve szerkesztői munkásságáról már megemlékeztünk lássuk mi mindenre tellett még Scherer tanár úr idejéből és erejéből: főparancsnoka vök a szlovákiai magyar cserkészeknek, alapító tagja vök a Szlovenszkói Ákalános Tanító Egyesületnek és a Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaságnak (Masaryk-Akadémia). Mindemellett tankönyvirókónt is ismert vök. 1929-ben kónyszernyugdíjazták, a csehszlovák hatóságoknak túl "magyaros", sőt, "irredenta" vök, ugyanakkor egyes magyar körök a nemzeti múk tagadásával, defetizmussal, erkölcsrontással vádoKák, sót, "balosnak" tartották az egyszerűen csak haladó, polgári eszméket valló, a szabad szellem kibontakozásának, sokszínűségének fórumot teremtő losonci tanárt. A Sarlósok — akiknek tág teret biztosított lapjában — a köztársasági elnök elé vitték Scherer ügyét. T.G. Masaryk magánpénztárából 3000 Kós-t küldött a jogtalanul elbocsátott tanárnak, aki a pénzből A Mi Lapunk nyomdaadósságait fizette ki... Az anyagi gondok és a politikai gáncsoskodás végül is a lap megszűnéséhez vezetett. Scherer Lajos sohasem kapta meg a méltányos tanári nyugdijat. 1945 augusztusában a 72 éves tanár egy lepedőnyi batyuval a hátán, szlovák csendőrök kíséretében elhagyni kényszerült Losoncot, Szlovákiát, Nagymaroson kezdett új életet, gazdálkodott, előadásokat tartott, írt és fordított. Utóbb a Makó melletti Kiszomborban telepedett le. Szegeden halt meg 1957-ben, ott temették el. Ennyi az életpályája summázata, magyarázatul ahhoz, miért Scherer nevét vette fel ez az alapítvány, amely a közelmúltban a losonci gimnázium 400 éves jubileuma alkalmából megvalósult emlékünnepélyen, diáktalálkozón született meg. Egy 60 éve érettségizett öregdiák — a Rákóczi Szövetségből ismert nyugalmazott főiskolai tanár— dr. Göndöcs László javasolta egy olyan alapítvány létrehozását, mely miután Losoncon nincs magyar tanítási nyelvű gimnázium, a város és környéke középiskolás diákjait hivatott sokoldalúan támogatni, és ezáltal a szlovákiai magyar értelmiség mennyiségi és minőségi gyarapodását szolgálni. A Csemadok Losonci ASZ vezetősége által kidolgozott alapszabály szerint egy kuratórium — tagjai a losond és füleld középiskolák, a Csemadok és az öregdiákok képviselői — dönt majd az említett találkozón összeadott alaptőke kamatainak felhasználásáról. Az alapítvány hozzá kíván járulni a tanulás és művelődés anyagi feltételeinek javításához, a tehetséges diákok kibontakozásának támogatásához, az arra rászorulók segélyezéséhez. Úti és egyéb költségeket fedezhet a szellemi épülés különféle alkalmainak látogatásakor, könyveket és egyéb, a tanulást, művelődést segítő eszközöket juttathat egyéneknek, esetleg iskoláknak. Az alapítvány további célja a diákok tanulmányi eredményeinek, illetve iskolán kívüli munkájának jutalmazása és ezáltal ösztönzése, különös tekintettel az anyanyelv és a magyar kultúra ápolására Anyagi segítséget nyújtani a diákok önszerveződéséhez, diáktalálkozók rendezéséhez, a különböző országokban élő magyar diákokkal való kapcsolatfelvételhez és fenntartásához. Böszörményi István Mindezen nemes célok persze csak akkor valósulhatnak meg, az alapítvány csak akkor töltheti be küldetését, ha lesznek, akik gyarapítják, ha lesz minek kamatoznia... Felhívjuk a hajdani losonci gimnázium öregdiákjait a világ bármely táján, kövessék az alapítók példáját, hallgassanak Scherer tanár úr hetven évvel ezelőtti üzenetére: "Ez az, ami mindenekelőtt kell — csoportosulás a közös lobogó alá, és anyagi támogatás, hogy céljaink megvalósíthatók legyenek." De kérjük a 40 éves fülaki gimnázium, a losonci pedagógiai, építőipari és mezőgazdasági szakközépiskolák végzettjeit is, gondoljanak régi iskolájuk mai és holnapi diákjaira. Felhívással fordulunk Losonc, Fülek középiskolásainak szüleihez is, saját gyermekeiket támogassák, ha bármely csekély összeggel is, de hozzájárulnak az alapítványhoz. Természetesen nemcsak az említettek, hanem bárki, magánszemélyek, vállalkozók, intézmények jótékonyságára is számítunk. Befektetésük a szlovákiai magyarság jövőjében térül megl A Scherer Alapítványra szánt adományokat befizethetik, vagy postán küldhetik erre a címre: Slovenská štátna sporiteľňa Lučenec, Scherer Alapítvány—Nadácia Scherer, č.ú.: 8065645- 359. Tájékoztatást a Csemadok elmén kaphatnak: 984 01 Lučenec, Fučíkova 24. Adományaikat diákjaik nevében is köszöni a Scherer Alapítvány kuratóriuma. a kiadott hivatalos okiratait, és a város elöljáróságának pallosjogot adott. A város előrehaladását, fejlődését jelzi az is, hogy 1665-től 1690-ig a vármegyei törvényszék itt tartotta gyűléseit. I. Ulászló az ország politikai változásai miatt 1492-ben a várost zálogba adta a bazini grófnak. Ezzel Somorja elvesztette királyi városi jogait is, s ennek következtében a virágzó város erősen hanyatlani kezdett. 1516-ban és a következő években igen sok veszedelem érte a várost. Először a tűz pusztította házait, majd a nagy szárazság következtében olyan éhinség és nyomorúság sújtotta, hogy II. Lajos tizenhét évre mindenféle adózás alól felmentette a város lakóit. A török pusztításai sem kerülték el. Győr eleste után gyakran keltek át a Dunán Somorja története Komárom után a legtöbb Írott történelmi feljegyzésekkel rendelkező mezőváros. Somorja-települós—alapítási körülményei még nincsenek teljes mértékben feltárva. A történészek szerint, a hajdankorban Szűz Mária tiszteletére e helyen emelt templomról kapta nevét a mai Somorja. Történelmét először Kisfaludy Zsigmond volt somorjai esperesplóbános dolgozta fel. A honfoglalás után kialakult község első neve Szentmária volt. Ezen a néven említi Kun László 1287- ből származó oklevele, mely kiveszi a községet a pozsonyi várbirtokok közül, és Károly pozsonyi várispánnak ajándékozza. 1328-ban a Dunán révjogot nyert, ami komoly jövedelemhez juttatta. Zsigmond király vámmentességet biztosított Somorjának, és szabad királyi várossá tette. Ettől kezdve Somorja is rendelkezett mindazon jogokkal, amelyekkel Pozsony. Ez a rang olyan kötelezettséggel járt, amelynek értelmében a várost falakkal és védőárkokkal kellett megerősíteni. A város fejlődését segítette a Zsigmondtól 1411- ben kapott vásártartási engedély. Zsigmond nemcsak kiváltságokkal látta el a várost, hanem személyesen is több Ízben meglátogatta. Mátyás király is vendége volt a városnak. 1520. január 3-án Somorját meglátogatta II. Lajos is, aki engedélyezte, hogy a város saját pecsétjével lássa el 12 A HÉT
