A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
INTERJÚ Szívehet cirógat a Círóha "Kik legkisebbek magasságában a korban foglalnak helyet az első néhány sorban, hátul a nagyok, közbül a nagyobbacskák, háztetőről kéményseprők meg a macskák nézhetik, a Holdról meg kiket oda fellőttek: a kiváncsi felnőttek..." A harminc éve alakult kecskeméti Ciróka bábegyüttest hat évvel ezelőtt a Katona József Színház hivatásos bábtagozatává nyilvánították, és több mint négy éven át a budapesti Állami Bábszínházon kívül mint Magyarország első színházi bábtagozata működött. Közben megalakult a Bóbita a pécsi, a Harlekin pedig az egri színház mellett, a Ciróka pedig önállósult, és egy évig alapítványi formában, ún. maszek bábszínházként tevékenykedett. Gyakorlatilag ez év májusától Kecskemét önkormányzata alá tartozik mint független városi bábszínház, és már ilyen minőségben vendégszerepeit Dól- Szlovákiában, Jósé Geat "Plüm-Plüm és a Sárkány* című bábjátókával. Turnéja első állomásán — munkájukról, hitvallásukról és a magyarországi "bábosok* helyzetéről faggattam a társulat vígkedélyű tagjait: Kovács Géza igazgatót, Kiss Rita, Nagypál Mária, Rumi László és Czipott Gábor bábművészeket. — Hajói tippelek, átlagéletkorotok 25 — 30 év. Hogyan verbuválódott ez a kis csapat, és miként emlékeztek "bábos-karrieretek" kezdetére? Rita: — Marikával és Gézával 1983 óta vagyunk együtt, ugyanis mindhárman a kecskeméti óvónőképzőbe jártunk, ahol tanárunk Báron László (a hajdani bábegyüttes vezetője) csábított minket a Ciróka berkeibe. A következő évben Géza lett a csoport vezetője, akit azóta összetartó ereje miatt Kovács helyett Kovásznak becézünk. Géza: — Hát azért a kisebb-nagyobb megszakításokról se feledkezzünk meg, amikor például egy évadbein Gábor volt a vezetőnk. Tehát az óvónőképző után mindnyájan elvégeztük a kétéves felsőfokú bábszínészképzőt, és azóta együtt játszunk. Laci: — Én Vas megyei születésű vagyok, és hat éve véletlenül kerültem Kecskemétre. Színészi ambícióim mindig voltak, emellett zenéléssel is foglalkoztam, aztán én is óvónőképzőben kötöttem ki. Jelenleg zeneszerzéssel és szöveg írással is foglalkozom. Gábor: — Én vagyok a színház "nagy öregje”, ugyanis még 1973-ban érettségiztem Budapesten, majd szintén az Állami Bábszínház bábszlnészkópző tanfolyamát végeztem el, és 1975-től a budapesti bábszínházban, két éve pedig — engedve a csábításnak — Kecskeméten dolgozom. Marika: — Rajtunk kívül a 11 -tagú gárdához tartozik még Hoppál Judit, aki öt darabhoz tervezte a díszletet és a bábukat is, továbbá Holczhauser Bekecs Zsuzsa, aki jelenleg gyermekgondozási szabadságon van, Kovács Ildikó, Európa-hírű rendező, aki ezelőtt a Kolozsvári Bábszínháznál dolgozott, továbbá van egy művészeti titkárunk és két műhelyesünk. — Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben jó adag elszántság és optimizmus kellett az önállósuláshoz. Hiszen a színházi kötelék a függőségi viszony mellett is egyfajta védettséget nyújtott a báb tagozatnak... Géza: — Valóban kényelmesebb tagozatként működni egy olyan egészségesebb szemléletű színházban, mint az egri vagy a pécsi, ahol az igazgató ezt a műfajt is szereti, de részünkről önfeladást jelentett volna tovább túrni Lendvay Ferenc igeizgató úr lekezelő bánásmódját. Egyre jobban kiéleződött a helyzet, mivel a bábszínjátszáshoz is rendes költségvetés, játszási hely, autó stb. kell, minket pedig egyre jobban a sarokba szorítottak. Ezért inkább alapítványokhoz folyamadtunk, majd a városi önkormányzat felkarolt minket, és megkaptuk az egy évre szóló költségvetést. Azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben az állami támogatás rendszere is elég bizonytalan. Laci: — Pedig igény van a bábjátszásra, de bizonyos összeg alatt már képtelenség lenne színvonalas előadást produkálni. Ezidáig a magyarországi színházak az eladott jegyek után kapták az állami támogatást, de ezt a rendszert most átalakítják, és még nem tudjuk, mit hoz a jövő? Géza: — Nekünk a támogatás régi rendszere megfelelne, mivel az első félévben huszonegyezer nézőnk volt, a másodikban huszonnyolcezerrel számolunk, és egy nézőre eső 450 forintos évi támogatásból egy tizenegy fős csapat fenn tudna maradni, viszont pusztán az eladott jegyek utáni bevételből az alacsony árak miatt képtelenség lenne működnünk. Csak a hatékonyságbeli különbség miatt említem, hogy például tavaly a Katona József Színház 220 dolgozója százezer nézőt hozott be a színházba. Emiatt talán jobban megbecsülhettek volna minket, akkor nem került volna sor a kiválásunkra. Bár a színház új igazgatója visszahívta a társulatot, de ha már egyszer megvívtuk a harcot az önállósulás érdekében, nem viszszakozunk. — így évad végén szükségszerű a számvetés. Megkérlek, hogy Ti is értékeljétek a tavaly szeptembertől eltelt időszakot! Rita: — Ebben az évadban öt bemutatónk volt, amelyből négy darabot nálatok is bemutattunk — a Beke Igazgató úrral kötött hosszú távú együttműködési szerződésnek köszönhetően. Emellett rendszeres kapcsolatban állunk a Kolozsvári Bábszínház magyar és román tagozatával is, nemrég volt egy közös szabadtéri játékunk. Odahaza, Kecskemét környékén több helyen is bemutattuk darabjainkat bérleti előadás és e két külföldi szerződés miatt. Összegzésül még annyit, hogy jelenleg a 240. előadás felé járunk, amelyek többnyire teltház előtt zajlanak. — Hivatásos bábszínházként mit tudtok tenni a magyarországi amatőr bábjátszás érdekében? Gábor: — Kevés a színvonalas amatőr bábcsoport, talán azért is, mert nincs számukra elég bemutatkozási lehetőség, ami jobban ösztönözné őket. Két jelentősebb 10 A HÉT
