A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-04 / 40. szám

fesztivál a 2-3 évente megrendezésre kerülő Pécsi Nemzetközi Fesztivál a felnőtt csopor­toknak, a Békéscsabai Nemzetközi Fesztivál pedig a gyermekcsoportoknak, továbbá az anyagi körülményektől függően néha rendez­nek gyermekcsoport—seregszemléket is. Géza: — A pangásért felelős az UNIMA is (Bábművész Szövetség), mert szinte semmit sem tesz az utánpótlás biztosítása érdeké­ben. Amig a csehországi 10—12 hivatásos bábszínház vonzáskörzetében komoly ama­tőr bábos háttér alakulhatott ki, addig nálunk az Állami Bábszínház egy monopolhelyzetet élvező kisvállalathoz hasonlítható — óriási társulattal, komoly állami támogatással. Ma­gához ragadta a képzés egyetlen formáját (kétéves bábszlnészképző) is, nem alakulha­tott ki egy egészséges önszerveződés. Saj­nos odahaza nincs főiskolai képzése a báb­színészeinek, rendezésnek és dramaturgiá­nak. A bábjátszást még mindig periferikus műfajként kezelik, ezért kudarcba fulladnak a pozitív kezdeményezések. Az utóbbi időben tapasztalható valamiféle erjedés, de mire a társadalmi megbecsülést kivívjuk, addigra anyagi jellegű akadályokba ütközünk. Nehéz manapság másokért tenni valamit, amikor a saját helyzetünk is bizonytalan. Laci: — Létrejött a Bábjátékos Egyesület Mozart ■ Egy alkalommal megkérdezték Ros­­sinit: — Mit gondol Ön Beethovenről? — Ó az első, minden muzsikus kö­zötti — felelte a zeneköltő habozás nélkül. — És Mozart? Rossini egy pillanatig gondolkodva ráncolta össze homlokát, de azután megfelelt: — Ó az egyetlen! Mozartot mint csodagyermeket, mint afféle "mutatványt" megcsodálták, ün­nepelték, de a szárnyát kibontó zseniá­lis alkotóművészt nem méltányolták ér­deme szerint. A legnagyobb kitüntetés, amit a felnőtt Mozart hazájától kapott, az "udvari kamarazenész" cím volt évi 800 forintos jövedelemmel. De már Gluck halála után nem ő, hanem az akkoriban nagyhírű, cseh származású Anton Leopold Koželuch kapta az "ud­vari főzeneigazgató* címet, évi 2000 forint járadékkal együtt. * * • Most, a Mozart-év kapcsán a nagy zeneszerző honfitársai Igyekeznek el­­ködösíteni elődeik bűneit. Hogy senki se felejtse el: Mozart Salzburgban szü­letett, a város — amelyet Mozart egyébként sohasem kedvelt — vezető­sége révén nagy fiáról nevezte el a repülőterét. A krónikák sehol sem utal­nak arra, hogy Mozart valaha is meglá­togatta volna anyja szülőfaluját St. GU-mintegy ellen-UNIMA-ként, hogy ha az UNI­MA konzervatív matuzsálemeit lehetetlen le­cserélni, más módon pezsdítsük fel a bábos életet. Az egyesület hatékony működéséhez azonban helyiségre, telefonra, több időre, pénzre, pénzre, sok pénzre volna szükség... Tervezzük egy olyan bábszínház létrehozá­sát, ahol más rriűfajbeli "újítók" is találkozhat­nának. Emellett helyet szeretnénk adni a gyermekcsoportoknak is. Hasonló dolog már 6—7 éve működött, amikor a megyei műve­lődési háznál dolgoztunk, de jelenleg mi is bérlők vagyunk, nincs állandó székhelyünk. — Mit jelent nektek a bábjátszás, a Ciróka? Géza: — Maradandó élmények nyújtását megfelelő színvonalon. Ennek alapja a gye­rekszeretet és a felelősségtudat, hogy a "mindenevő" apróságokat látványosan, kók­lerkedve se csapjuk be. Tehát tisztességes szerzők megfelelő mondanivalójú műveiből a lehető legtöbbet keli kihoznunk. Nem mind­egy, hogy a gyerekeket mivel indítjuk útnak az Életbe, és az sem, hogy már kiskorukban mennyire sikerül velük megszerettetnünk a színházat. Kellő felelősségtudat nélkül ma is a Katona József Színházban vegetálhat­nánk. Gábor: — Maga a játék felemelő érzést jelent, aminek célja a közönségnek és önma­gunknak nyújtott közös jó elérése. Ezáltal valamiféle kielégültségi állapot jön létre. Laci: — Nagyon fontos a játék szeretete, anélkül nem menne a dolog. Ezalatt az oda-visszahatás érvényesül, vagyis ha jó az előadás, fokozott a visszajelzés, amibői is­mét lehet profitálni, új erőre kapni. Valóban óriási a felelősségünk, mint mindenkinek, aki kiáll a közönség elé. Rita: — Minden esetben az esztétikai igényességre törekszünk, ezért ötletes dísz­leteket, bábukat igyekszünk készíteni. Kell-e attól melengetőbb érzés, mint például amikor egy kisgyerek felkiabált a színpadra, hogy 6 bábszínész szeretne lenni? Megérezte a lényeget. Meg hát. mondj még egy olyan munkahelyet, ahol azt csinálhatsz, amit sze­retsz, a játék által egy kicsit megmaradhatsz gyereknek, rögtön megkapod a visszajelzé­seket, és még fizetést is kapsz mindezért! Marika: — Hogy ón miért csinálnám? Röviden válaszolok: a gyerekekért és a kollé­gákért, a közösségért. Meg aztán aki ebbe egyszer belekóstol, az nehezen tudja abba­hagyni... — További sikeres szereplést kívánok a Cirókánakl Miskó Ildikó az egyetlen! gént, ez nem akadályozta meg a köz­ség polgárait, hogy a falu neve ma "Mozart-község a Wolfgang-tó partján" legyen. • * « A korabeli kritika sem fogadta egyön­tetű elismeréssel Mozart műveit. íme egyik bírálójának véleménye: "Sajnos, Mozart abbeli igyekezeté­ben, hogy egészen újat alkosson, túl messzire megy, azonban az érzelem és szív keveset nyer ezzel. Nem vitás, hogy Haydnnek ajánlott vonósnégye­sei túlságosan fűszeresek — ós melyik íny bírja tartósan a fűszert?" Azért akadtak, akiknek az "ínye" kitű­nően bírta Mozart muzsikájának "fű­szerességét*. Köztük volt Joseph Haydn is. "A nagy Mozart mellé nemi­gen lehet valakit is állítani — mondta. — Bárcsak minden zenebaráttal, kivált a nagyokkal, megértethetném ós érez­tethetném Mozart páratlan nagyságát!" * * * Mozart rendkívüli zenei felfogó ké­pességét igazolja a következő eset: Rómában a pápai énekkar előadásá­ban meghallgatott egy 4—5 szóiamú kórusművet — Allegri hires Miserere­­jét —, amelynek a befejezése 9 szóla­mé kettőskórus. Ezt a darabot otthon egyszeri hallás után, emlékezetből leír­ta. Néhány nap múlva, amikor ugyan­azt a darabot még egyszer előadták, ellenőrizte a templomban a kottát, s alig volt rajta igazítani való. így hallás után "ellopta" a csaknem száz éve féltve őrzött kórusművet, amelynek kéziratát, szólamait szigorúan tilos volt lemásol­ni. Nos. a pápa, aki erről értesült, nemhogy büntetést mórt volna érte Mozartra, hanem kitüntette az arany­sarkantyús renddel. Az olaszok ettől fogva az akkor csak tizennégy éves Wolfgangot "lovag úr"-nak szólították... * • * Több mint tizenkétezer könyv tájé­koztatja a zenebarátokat Mozart életé­ről és művészetéről, csak ebben az évben kétszáz új könyv jelent meg Mozartról. A Philips cég CD lemezeken a teljes életművét kiadta, a legkiválóbb előadóművészek közreműködésével. A teljes sorozat nem egész 3000 márká­ért megvásárolható. Bárhová utazhatunk ebben az év­ben, mindenütt találkozhatunk opera­házakban, hangversenyeken, kiállítá­sokon Mozart műveivel. New Yorkban mintegy 500 rendezvényre került, illet­ve kerül sor a Mozart-év alkalmából, Isztambulban bemutatták Mozart "török operáját", a Szöktetós a szerálybólt, Savonlinna finn városkában, az ottani 500 éves kastélyban adták elő a Don Jüant. Záróakkordként a párizsi Notre Dame katedrálisban december 5-ón 0,55 órakor hangzik el a befejezetlen Rekviem, pontosan felidézve a pillana­tot, amikor 200 évvel ezelőtt Wolfgang Amadeus Mozart szíve megszűnt do­bogni. Delmár Gábor A HÉT 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents