A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
Cserkésztáborok Gömörben Rimaszombat és a Rimaszombati járás újkori cserkésztörténelmének újabb állomása volt Szilistye falu környéke, pontosabban az az erdő széli, festőién kies helyen álló barlangászház, amely mellett egy tisztáson a cserkészek vertek tanyát 1991. július 12-e és 30-a között. A gyönyörű erdőkkel övezett tisztáson számtalan sátor tarkállott, és a zászlórúd s a kereszt sem hiányzott a rétről. Cserkészénekeket és csatakiáltásokat visszhangoztak a hegyek több mint három héten keresztül. Tették ezt azon oknál fogva, hogy a tábor első hetében a Rimaszombati 4. sz. Hatvani István cserkésztábornak volt ott a csapattábora, melybe a szomszédos városok (Fülek, Losonc, Szepsi) cserkészei is hivatalosak voltak. A második cserkésztábor már tíz hónapos volt, melynek ugyancsak ama szép tisztás adott otthont. Az SZMCS szervezésében zajlott le az 1991-es évi őrsvezető tábor, melyre a jelöltek Szlovákia déli részeiről jöttek. Az első táborban láttuk vendégül a Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerületének (Európának) a képviselőit, többek között az első kerület vezetőjét, Gémesi "Rékát" és férjét, valamint Rottár Viktort. Több országból jöttek cserkésztestvéreink, pl. Németországból, Svédországból, Angliából stb. Magyarországi cserkésztestvéreinket is vendégül láthattuk, méghozzá Csongrádból, az 553. sz. Szent Imre cserkészek egy őrsét, vezetőjükkel, dr. Vekerdy Sándorral, Székesfehérvárról pedig a 85. sz. Zrínyi Miklós 1991 nyarán ciszterci cserkészcsapat őrsét, Helesfai Marcell cserkészparancsnok-helyettessel az élükön. Természetesen jelen volt a táborokban az SZMCSSZ ügyvezető elnöke, Hodossy Gyula, valamint Ajpek Gabriella, az SZMCS elnöke is. A második nagytáborba már valamivel idősebb, 14-18 éves cserkészjelöltek jöttek, Szlovákia szinte valamennyi szegletéből, Várkonytól egészen Kisráskáig. Ügyesek voltak, jeleskedtek a forgószínpadi foglalkozásokban (térképészet, tűzrakás, tájolás, népdaltanulás, apostolkodás stb.) és a portyán úgyszintén, mely ,a távoli török korba vitt el bennünket. Öt fiú- és hat lányőrsbe tömörült a több mint nyolcvan cserkészjelölt. A portyán őrsönként vettek részt, s különféle nehézségeken, főleg fizikai és ügyességi próbákon kellett átesniük fiataljainknak. Volt sebesültkötözés, tájékozódás, kötélen való átcsúszás szakadék fölött, csomózás, zászlójelek, átlendülés patak fölött, tűzrakás. Cserkészeink szellemi képességeit a tábor területén, vizsgák keretében mértük le. Ezen a nyáron a palásti segédtiszti táborban végzett segédtisztjeink voltak a vizsgáztatók: Varjú Katalin, Hojsza Zoltán, Takács Endre, Vitéz László, dr. Kálmán László, a Rimaszombati KT elnöke. Meg kell, hogy említsem még Ritter Józsit, a tábortüzek "ifjú lantosát", aki tartalmasabbá, színesebbé varázsolta estjeinket. Szőke Pista bácsi Kassáról jött el közénk, hogy cserkészjátékokra, dalokra tanítson bennünket, Vörös Zoltánná és Vörös Zoltán pedi£ Rimaszombatból érkezett, hogy biológiai, illetve helytörténeti ismereteinket bővítse. Vendégünk volt még dr. Danis Tamás tanár úr, Nagyferencz Katalin fafaragó és Ádám Lajos néptánctanár. Nagyon szépen sikerültek a rögtönzött tábori oltárunknál a miséink és istentiszteleteink. Az esti tábortüzeink méltán voltak a tábor fénypontjai, kicsúcsosodásai. A tábor végén az avatás koronázta meg ottlétünket. Este az erdőben tűz és fáklyafénynél zajlott le, és aki jelen volt, az arcokról leolvashatta a meghatottságot. Cserépből készült kis cserkészkalapot kaptak a résztvevők, s akik sikeresen letették az ÖV vizsgát, cserkészigazolványok tulajdonosai lehettek. Remélem, azok sem búsultak nagyon, akiknek e nyáron nem sikerült, hiszen jövőre is megpróbálhatják, de addig is szorgalmasan munkálkodniuk kell az otthoni cserkészcsapatban. Örömmel hallottam, hogy sok újdonsült őrsvezető máris elkezdte a munkát odahaza,, a csapatban. Bízom benne, hogy az ÖV-ből sikerült valamit magukkal elvinniük a cserkészet lényegéből, s azt "emberebb ember, magyarabb magyaréként kamatoztatni fogják otthon. Munkájukhoz sok sikert, erőt, hitet és kitartást kívánok. VÖRÖS ATTILA Postai levél helyett... Kedves Olvasóinki Lapunk fennállásának 35. évfordulója előtt szólunk Önökhöz. Bátran kijelenthetjük, hogy a mostani körülményeink között nagyon sokat vállalt szerkesztőségi kollektívánk és nagyon sokat tett az olvasókért. Alapvető kötelezettségként kell mondanunk, hogy számunkra csakis az olvasóközönségünk lehet a fontos. Tudjuk, sokszor nem sikerül mindenkinek a kedvében járni, bár próbáltunk mindenről másként írni, amihez egy újfajta újságírást kellett tanulnunk. Különös, abnormális időket élünk, s ezek között a viszonyok között meglátásaink, reakcióink is szokatlanok. Baráti, munkatársi kapcsolatok más dimenziókat kapnak, gondolkozásunk beszűkült, sokszor egy téma körül forgunk, azt rágjuk, emésztjük. Habzsoljuk az információkat, már-már olyan mennyiségben, amit normális ember feldolgozni képtelen. A politika ma nem kerül el egyetlen családot sem, érinti, sújtja, gyötri, de reméljük, hogy egyszer talán felemeli. Nem a könnyű szavak ideje van, ezért hinni kell az őszinte szó erejében, abban, hogy mindenkinek eligazodásra, érdekeik felismerésére és képviseletére van szüksége. Lapunk igyekszik és továbbra is szeretne a kisemberek oldalára állni, vállalkozni a humánus és kulturális értékek megőrzésére. Nem akarjuk hallani, hogy a lapban nem lehet olvasni semmit, hogy a mai világban az öt korona egy héten egyszer sok egy olyan újságért, mint A Hét, hogy már csak a régi Csemadok-tagokjáratják, kötelességből stb., stb. Szeretnénk együtt készíteni Önökkel, a segítségükkel. Ezért fordulunk kéréssel Önökhöz, kedves olvasóink, főleg azokhoz, akik hosszú éveken ót hűségesen vásárolták lapunkat, írják meg nekünk, miért tetszett A Hét, miért nem mondtak le róla? Egyúttal szeretnénk, hogy a jövőre vonatkozóan is mondják el kívánságaikat, mit olvasnának szívesen, mi nem tetszik lapunkban. Az Önök hozzászólásait, bírálatát, javaslatait leközöljük. Ezek méltó helyet foglalnak majd el A Hét ünnepi, azaz 49. számában. Aki úgy érzi, hogy véleményt kell mondania, tanácsot kell adnia, fogjon hozzá és minél hamarabb, de legkésőbb október 31-ig, írja meg szerkesztőségünknek. Nagyon szívesen vennénk, ha hozzászólásához fényképet is csatolna. Szeretettel és érdeklődéssel várjuk leveleiket A szerkesztőség nevében Ploczek Mészáros Erzsébet Címünk: A Hót szerkesztősége, Obchodná 7 815 44 Bratislava A HÉT 9
