A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
INTERJÚ Jogfolytonosság és autonómia Beszélgetés dr. DURAY MIKLÓSSAL Csehszlovákia jelenéről, jövőjéről és a csehszlovákiai magyarság sorskérdéseiről — Azt hiszem elmondhatjuk, hogy Csehszlovákiában a belpolitikai helyzet meglehetősen áttekinthetetlen és képlékeny. Ez részben a már korábban felgyülemlett problémák kiszélesedésének, részben a környező országokban felgyorsult dezintegrációs folyamatoknak az eredménye. Véleményed szerint milyen módon lehetséges — lehet-e egyáltalán — irányítani a csehszlovákiai fejleményeket? — Csak részben lehet irányítani, mint ahogy minden történelmi folyamatot is csak részben lehet irányítani; a dolgok itt a saját törvényszerűségeik szerint zajlanak. A mostani folyamat törvényszerűsége abban van, hogy a 18. század végén elkezdődött nemzeti forradalom korszaka egy néhány évtizedes szünetelés után újra indult, tehát aminek a tanúi vagyunk az semmi más, mint a nemzeti forradalomnak 6 A HÉT az utolsó fázisa. Ez nemcsak Szlovákiára értendő, hanem egész Kelet-Közép-Európára, gondolok itt Csehszlovákiára, Jugoszláviára és a Szovjetunió nyugati felére. Az irányíthatóságot úgy értem, hogy a politikai pártok, egyáltalán a politikusok és a törvényhozó testületek, amelyek legitim választott szervei az országnak, azok ezt a történelmi öntörvényű folyamatot törvényes alkotmányos mederben tartják, illetve egy közmegegyezóses állapotban, aminek az lenne az elvárható eredménye, hogy nem elemi módon zajlik le az öntörvényű folyamat, tehát nem forradalmi, polgárháborús körülmények között, hanem parlamenti döntések útján, a megfelelő helyzetre szabott törvények keretei között vagy népszavazás alapján. — Gyakran tapasztalhatjuk manapság azt, hogy ez a folyamat mégis irányíthatatlanná válik, mert a politikai erők nem tartják be a megállapodásokat. Ha meg is egyeznek valamiben, a következő alkalommal már egy újabb startpontról szeretnének elindulni. Ez mivel magyarázható? — Bizonyos értelemben ez a folyamatok öntörvényűsége, méghozzá az, hogy napról napra vagy hétről hétre fogalmazódnak meg azok az elképzelések vagy azok a követelések, amelyek a nemzeti forradalom betetőződóséhez vezetnek. Ha most a szó valódi — fizikai — értelmében vett forradalom útján menne ez végbe, akkor nem az lenne, hogy hétről hétre újabb és újabb helyzetek elé állítanák a politikusok egymást, hanem egy lendülettel kikiáltanák az önállóságot, eltakarítanák a korábbi államforma kereteit és képviselőit, esetleg vér folyna, letartóztatásokra kerülne sor; tehát a polgári élet nyugalma szempontjából bármennyire is kellemetlen és képlékeny ez a helyzet, mégiscsak elfogadhatóbbnak tartom, mint egy utcán lezajló és a tömegek mozgása által ellenőrizhetetlenné váló forradalmat. — A csehszlovákiai magyarság, legalábbis ón úgy látom, eléggé tanácstalanul szemléli ezeket a folyamatokat. Hogyan látják a mi politikusaink? — Erről csak a magam véleményét mondhatom. Talán érthető a tanácstalanság, de ennek több oka van. A tanácstalanság egyik oka — engedtessóg meg, hogy ezt magyarázzam —, hogy amióta magyar kisebbségről beszélhetünk, ez a népcsoport sohasem vehetett részt, még akkor sem, amikor joghelyzetben volt, a sorsának az alakításában, tehát van egy mély tapasztalata arról, hogy felette csapnak össze a történelem hullámai; ez mindenképp bénítólag hat, kifelé tanácstalanságnak tűnik. De ez csak az egyik ok. Van ennek más oka is. Egyrészt a csehszlovákiai magyarság politikai életének a hiányosságai, tehát a politikai szerkezetének a problémái, másrészt pedig az, hogy politikailag megosztott. Ezt a megosztottságot két fő irányban látom. Az egyik irány a kormánypártiság, illetve az abból esetleg származó előnyök felé kacsingató politikusok, a másik irány pedig az ellenzéki politika és ez a kettő, éppen a tulajdonságai miatt csaknem összeegyeztethetetlenné teszi a két meggyőződést, nehéz megtalálni a konszenzust a kettő között. További oka ennek a tanácstalanságnak, hogy a kisebbség irányában valóban elkötelezett odaadással viszonylag kevés csehszlovákiai magyar politikus dolgozik professzionális szinten. Ennek az a követ-
