A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
Széchenyi István könyvtára Széchenyi könyvtáráról kevés szó esik, hiszen mindenkinek a könyvekkel kapcsolatban először apja, Széchényi Ferenc, a nagy könyv- és régiséggyűjtő, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója jut eszébe. De a könyv szeretetét fiaira is átruházta. Széchenyi István könyveinek nagy része halála után méltó helyre, a Magyar Nemzeti Múzeumba került, és a húszas évek elején Bártfai Szabó László, a múzeum osztályvezetője egy vékony füzetben kiadta a Széchenyi könyvek katalógusát, pontos címjegyzékét. Az érdekes és hasznos előszóból megtudhatjuk, hogy Széchenyi mint ifjú katonatiszt szabadidejének nagy részét olvasással töltötte, és külföldi utazásai közben szerzett könyveit a cenki, bécsi és soproni lakhelyén helyezte el. Atyja halála után pedig saját, szakkönyvekből, szépirodalomból és útleírásokból álló könyvtárát Cenkre vitette. A Pozsonyi Országgyűlés alatt pedig többször meglátogatta a városi könyvárat is. Amikor otthagyta a katonai pályát, és a politikai élet színterére lépett, hogy hazája boldogulását előmozdítsa, úgy látta, hogy kortársai közül a legkiválóbb politikusok szellemi tárháza a külföldiekéhez viszonyítva nagyon szegényes, műveltségük igen alacsony és általában sokkal kevesebbet olvasnak az emberek. Ez késztette arra, hogy létrehozza Pesten a Kaszinót, ennek alapító szabályzatában az első helyen ez áll: "A Casinó nemes magaviseletű embereknek kellemetes, társalkodás végett való Egyesülete, melyben azok tudományos és legfőképpen gazdasági, s kereskedési tárgyakról beszélgetnek, vagy hasznos könyveket és újságokat olvasnak". Széchenyi, hogy a többi tagot is buzdítsa, a Kaszinó könyvtárának gyarapítására a maga könyveiből közel négyszáz kötetet engedett ót erre a célra, és élete végéig érdeklődött a Kaszinó könyvtára iránt. Könyveinek katalógusát böngészve megtudhatjuk, hogy több könyvbe saját kezűleg írta be, magyarul vagy németül: Olvastam, Gelesen. Rousseau franciául megjelent összegyűjtött munkáiban pedig mindegyik kötethez rövid megjegyzéseket fűzött az olvasottakhoz. Angol nyelvű lovakról szóló szakkönyve is volt, benne jegyzeteivel az általa látott lovak minőségéről és áráról. Később, amikor döblingi magányában az olvasás és a naplóírás mellett egyedüli szórakozása, pihenése, a sakkjáték lett, több korabeli sakk-könyvet vásároltatott és azoknak a hibáit saját kezűleg kijavította. Naplójában és híressé vált műveiben is gyakran hivatkozik olvasmányaira, a latin klasszikusokra, Heinére, Goethére, de Berzsenyire is. Hiszen a korabeli magyar szerzők műveit igyekezett beszerezni, vagy ők küldtek neki tiszteletpéldányt. így például Batsányi János, aki linzi száműzetéséből küldte el verseinek budai kiadását, ilyen ajánló sorokkal: "Méltóságos gróf Széchenyi István úrnak, a nagy emlékezetű gróf Széchényi Ferenc halhatatlan érdemű fiának küldi hazafias tisztelete jeléül a szerzó, Linz, 1837, a Maria Anna gőzhajóval Wilkinson Leonard úr által." Amint látjuk, eléggé körülményes módon jutott el a grófhoz a verseskötet, de megkapta. A magyar könyvek közül megemlíthetjük Fényes Elek statisztikai és geográfiai műveit, Jókai Mór, Jósika Miklós, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Czuczor Gergely, Petőfi és Vajda János újabb költeményeit. Megvoltak az Auróra, Emlény című korabeli almanach kötetei is, valamint Klapka György angol nyelven megjelent emlékiratai és Mocsáry Lajos: A nemzetiségről szóló tanulmánya, Országgyűlési naplók és jegyzőkönyvek. Ezenkívül számos angol, német és francia nyelvű munka; utazások, földrajzi, kultúrtörténeti, gazdasági és politikai helyzetképet rögzítő könyvek, folyóiratok. Széchenyi nem volt pusztán könyvgyűjtő, hiszen könyvtárának anyaga lakóhelyei szerint, több helyen volt elhelyezve, és az összegezésnél sem haladta meg az ötezer kötetet. Ide értve a korabeli folyóiratok bekötött számait is. De a könyvek nagyrésze tükrözi a nagy magyar széles érdeklődési körét, amely életével és munkálkodásával szoros kapcsolatban van. E könyvek áttanulmányozása által közelebb jutunk, Széchenyi személyéhez, megismerhetjük állandóan fejlődő egyéniségét. A bejegyzésekből láthatjuk, hogy Széchenyi legnagyobb ereje szellemi felkészültségében rejlett, és elsőrendű, eredeti forrásokból táplálkozott. Sok munkája közepette, mindig talált időt az olvasásra, és akárcsak az apja, később az ő fiai, szerették és becsülték a jó és hasznos könyveket. Születésének 200. évfordulóján ülő, hogy erről az oldaláról is megismerjük. Ozsvald Árpád Kérdések: 1. Széchenyit szoros barátság szálai fűzték a reformkor másik nagy alakjához. Ezt írja naplójában: "Vele örökké szoros felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt" Kiről van szó? 2. 1821. január 4-én ezt írja a Naplóba: Egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest között híd épül." Ki volt a tervezője a megépült hídnak? 3. Hol található a képen látható épület (mauzóleum)? Széchenyi István és Bugáth Pál Széchenyi István gróf nemcsak megalapítója, hanem egyik legbuzgóbb munkása Is volt a magyar nyelv művelésére alakult Magyar Tudós Társaságnak és Akadémiának, és nemcsak a felolvasó és tanácskozó üléseken vett részt, hanem a bizottsági értekezleteken Is. A Nyelvtudományi Bizottságnak a Természettudományi Bizottsággal tartott azon az elegyes közös értekezletén is részt vett, amelyen Bugáth Pál. aki a természetudományi műnyelv megmagyarosítását tekintette élete 16 céljának, arról elmélkedett, hogy a magyar szavak nagyon hosszúak, különösen a szóösszetétel nagyon megnyújtja őket, s ezért módszeresen rövidíteni kell azokat a szavakat, amelyekben az összetett szó előtagja magánhangzóval kezdődik. A dió külső, zöld héját például — mondotta Bugáth — a dió külső héjának mondjuk, holott mondhatjuk dlóing-nek, vagy a javasolt szabály szerint egyszerűen ding-nek. Széchenyi figyelmesen hallgatta Bugáthnak további fejtegetéseit arról, hogy mennyire hasznos az efféle rövidítés, aztán elkomolyodott, és megszólalt — Uralmi Ne fogadjuk el tudós tagtársunknak ezt az indítványát. Mert ha a dkSingbői ding-et csinálunk, mit csinálunk a fiúingből? A HÉT 5
