A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-04 / 40. szám

SZÓL A RÁDIÓ

ITT AZ AGYKONTROLL

(Beszélgetés J. Silva módszeréről)

minden évben ugyanúgy megtörtént. És akkor Zoli bácsi átjött, körülálltuk a feldíszített fenyőfát, együtt megvacsoráztunk, azután egy pici csengővel csengettünk, és a karácsonyfa előtt imádkoztunk. Énekeltünk is, a Mennyből az angyalt, németül, mert mi mánták vagyunk. És azután a legkisebb családtag, ez voltam ón, kiosztotta a csomagokat. Az ón tisztem volt elolvasni az ajándékra írt nevet és mindenkinek átnyújtani azt.

— Zoli bácsi is imádkozott?

— Arra biztosan emlékszem, hogy mi, gyerekek hangosan imádkoztunk. Hogy ő imádkozott-e vagy sem, arra nem tudok válaszolni. Tény viszont, hogy amikor az evangélikus templom felújítására gyűjtöttek a faluban, akkor Zoli bácsi is adott pénzt. Amikor a katolikus templom szorult pénzadományra, annak is adott. Templomjáró nem volt.

— És maga Zoli bácsitól tanult meg ilyen szépen magyarul?

— Nem, a vendégeitől. Az úgy volt, hogy Zoli bácsi minden délután lepihent egy kicsit. Akkor senki sem tartózkodhatott a házban. Délután kettőtől négyig tartott a szieszta. Az alatt az idő alatt az én tisztem volt szórakoztatni a vendégeit. Általában sétáltunk az erdőben, jártuk a hegyoldalt, vagy gombáztunk. A vendégek nem tudtak mántául, ón nem tudtam magyarul, de beszélgetni kellett valahogy. Hát megtanultam tőlük magyarul. Jól jött ez az előző munkahelyemen, Szepsiben, ahol egymás között mántául beszéltünk, az idegennel meg magyarul. Most Mecenzófen dolgozom, itt is mántául beszélünk egymás között, de az idegenekkel, a meszszebbről valókkal már szlovákul. Pedig a mecenzófiek nem mindent mondanak úgy, mint mi, stósziak, de azért megértjük egymást. Olyankor "bedobunk" egy szlovák szót, aztán megy tovább a társalgás mántául. A mecenzófiek a német-francia határról származnak, ezért eltér a nyelvük a miénktől. A stósziak ősei szászok voltak. A tatárdúlás után Erdélybe igyekeztek, de a hosszú úton többen megbetegedtek közülük. Aki nem tudott továbbmenni, az itt maradt. Előbb az erdőben tanyáztak, de ott féltek. Ezért úgy döntöttek, hogy lejjebb mennek a völgybe, és ott letelepednek. Innen a falu neve: zusammen stósen — mindent összetolni-ból Stósz. Néha nevetve mondják a környékbeliek, hogy mi beteg szászok — kranken sasén — vagyunk.

—Jól kigyógyultak, — mondom, s nevetünk hozzá. Zoli bácsi is mosolyog az asztal mögött. Elbúcsúzom Alicától és az egykori, bányavárostól, Stósztól, annak háromnyelvű lakosaitól és domboldali temetőjétől. A Szepesi-órchegysóg ezer métert is meghaladó magaslatai hosszan néznek utánam.

Fister Magda

(A szerző felvételei)

Begyűrűzött! Mármint az agykontroll. A vasfüggöny fokozatos lehullásával előbb Magyarországon, s most már lassan nálunk is meghonosodik Jósé Silva fantasztikusnak kikiáltott személyiségépítő és átformáló módszere, melynek Nyugaton állítólag milliók hódolnak. A komáromi Jókai Színház művésze, PETRÉCS ANNA, nemrégiben részt vett egy agykontroll tanfolyamon Budapesten.

— Tulajdonképpen ml Is az agykontroll, meg lehet röviden határozni?

— Én úgy gondolom, hogy önhipnózis, és lehet, hogy ennek a meghatározásnak sokan az agykontroll hívei közül nem örülnek. Az ember ugyanis olyan, ahogyan gondolkodik. Úgy cselekszik, ahogy a dolgokról gondolkodik. Tehát, ha ón meg vagyok győződve arról, hogy valamire képes vagyok, akkor azt a legtöbb esetben meg is tudom oldani. Az agykontroll az ón tapasztalataim szerint a gondolatoknak az összefogása.

— Két éve foglalkozik agykontrollal. Azóta milyen változásokat vett önmagán észre?

— Óriási, szinte csodával határos változásokat észleltem. Először a könyvből sajátítottam el a gyakorlatokat, majd a már így szerzett ismereteimet bővítettem a budapesti tanfolyamon.

— Silva módszere állítólag áldásos hatással van a memóriára. Javult-« az öné? Ezt nyilván könnyen lemérheti a szereptanuláskor?

— Én ugyan mindig a könnyen tanulók közé tartoztam, de a memóriámat feltétlenül fejlesztette, jobban tudok egy témára összpontosítani. Persze gyakorlás kell ehhez is, mint az egész agykontrollhoz, főleg a kezdőknek Meg kell tanulni a teljes ellazulást, és ilyen állapotban kell koncetrálni az adott problémára, tárgyra.

— Elveszett tárgyak. Silva fantasztikus eseteket ír le megtalálásukkor. Hihetóek ezek?

— Igen és nagyon gyorsan. Én úgy gondolom, hogy végeredményben minden ember végez agykontrolit, főleg abban az állapotban, mielőtt reggel kiugranánk az ágyból, vagy este, mielőtt elalszunk, mindig egy bizonyos alapszintre jut a tudatunk, amikor becsukjuk a szemünket és kizárjuk a külvilágot, amikor már nem az érzékszerveink határozzák meg a gondolatainkat, hanem azok önállókká válnak Sokan tapasztalhatták már, hogy ekkor jut eszünkbe a legokosabb gondolat, a legjobb megoldás. Az agykontroll tulajdonképpen ennek az állapotnak a tudatos használata. Ezt az alapszintet agykontroll nyelven alfa állapotnak hívjuk Es hogy ezt az alfa szintet bármikor gyorsan előhívhassuk, ennek a gyakorlatát sajátítottuk ef a tanfolyamon Budapesten, persze, kellő odafigyeléssel ezt el lehet sajátítani könyvből is. (A könyv idehaza is megjelent, szlovákul, Ovládanie vedomia címen — P.L megjegyzése.)

— Nagyon enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy az egyházak és az agykontroll viszony nem a legrózsásabb. Hogyan látja ezt Ön?

— Bennem erősítette a hitet. Tudtommal nagyon sok vallásvezetó pap is van az agykontrollosok között. Itt nem az Isten vagy a sors akarata elleni cselekvésről van szó. Az embernek beleszólási joga

van, választási jogunk van, minden vallás ezt oktatja, és ezt a választási jogot próbáljuk így a helyes irányba terelni, nem pedig negatív dolgokra felhasználni.

— Az Agykontrollt vallási alapon bírálók szemében a módszer szülőatyja, Silva, a szálka, mert könyvében többször tesz említést egy bizonyos Magasabb Intelligenciáról, tehát egy tekintélyt emel Isten fölé. Erről hogy vélekedik?

— Én megmondom őszintén, hogy az utóbbi időben éppen az agykontroll kapcsán igyekeztem több vallást megismerni, a buddhizmust, hinduizmust és másokat, és valahogy úgy érzem, hogy lényegében minden vallás egy magasabb rendű intelligenciában, pozitív erőben, illetve annak központjában hisz. Mindegy, hogy minek nevezzük azt, Buddhának vagy Istennek — most fognak kitagadni engem. A célja minden vallásnak az ember jobbátétele. A vallások is az ember túlélését segítik. Problémát látok abban, hogy a hitoktatók nem hangsúlyozzák eléggé a ma emberének, főleg a gyerekeknek, hogy a vallás célja az, hogy segítsen a mindennapi küzdelemben, segítsen a mindennap ránk ható negatív erőktől megszabadítani bennünket, és hogy a pozitív gondolatainkat és erőinket az egymás iránti szeretet felé kell Irányítania. Én úgy érzem, hogy akárcsak az agykontrollnak, minden vallásnak megvannak a mentális gyakorlatai. Gondoljunk csak az imára, az összetett kézre, a buddhizmusnál már mások a gesztusok. Ezek kivétel nélkül azt segítik, hogy az ember egy ellazult állapotba kerüljön, és ebben az állapotában képes legyen kommunikálni ezzel a bizonyos felső erővel, amit nevezhetünk bárhogyan, én végül is úgy hiszem, valamennyien egyre gondolunk, és valamennyien annak a segítségét kérjük, főleg ha bajban vagyunk.

— Tehát Ön szerint az agykontroll a vallási meggyőződéssel nem ütközhet?

— Nem, ahogyan az előbb is mondtam, inkább erősíti a hitet. Igen, az ember nincs egyedül, van valami hatalmasabb erő fölöttünk, amely azt szolgálja, hogy segítse a túlélésünket.

— Nem Is olyan régen a pesti televízió egyes csatornáján, az esti híradó előtt egy furcsa felhívást hallottam. Egy beteg kisfiú szülei kérték az ország összes agykontrollosát, hogy egy bizonyos meghatározott időpontban "menjenek le" alfa szintjükre a kisfiú gyógyulása érdekében. Hihető az Ilyesmi?

— Igen, igen, ez nagyon komoly dolog szerintünk. Sajnos nem hallottam ezt a felhívást, de ha hallottam volna, biztos én is bekapcsolódom. Január elsején vök egy hasonló agykontrollos akció a világ békéjéért, akkor arra léitek bennünket, hogy egy bizonyos időpontban ezt kívánjuk, az alapszintünk bevetésével. Én hiszem, hogy az erők és energiák összpontosításával képes az ember gyógyítani. Biztos, hogy az agykontrollosok összefogása segített a kisfiún, kár hogy a televízió utána nem számok be arról, javult-e a kisfiú állapota

(Új Hullámhossz, 1991. szeptember 7.)

Polák László A HÉT 3