A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
IhMRRRHmHHHHHÍ s ippigfp« ELO MULT A régi mezőgazdasági termelésről valló képek és Írásos dokumentumok mellett helyet kaptak itt az egykori tárgyak, munkaeszközök, ruhadarabok is. Érdemes még Zsély község lakosságának statisztikai alakulására is odafigyelnünk. 1828-ban például 885 lakosa volt, s ez a szám két évtized alatt 875-re csökkent A század végére, 1892-re pedig csak 800 lakosa maradt a falunak. A csökkenés valószínűleg a két nagy kolerajárvánnyal magyarázható, amely több ezer embert vitt el arrafelé. A századforduló táján 674 magyar és 127 szlovák nemzetiségű lakos élt Zsélyben. 1910-re a lakosok KONCSOL LÁSZLÓ száma 900-ra emelkedett Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 1106 szlovák és 365 magyar élt Zsélyben. 1980-ban zsélyiból mindössze 334 találtatott magyar nemzetiségűnek. Talán némi kérdőjelet is hagy mindez maga után! - A csehszlovákiai magyar irodalomnak is adott a falu egy jeles személyiséget. Zs. Nagy Lajos költőt, aki ugyan a Szklabonyához tartozó Karikás pusztán született ám Zsélyben töltötte gyermek- és ifjúkorát Az itteni élmények vissza-visszatórnek verseiben, szatíráiban. Költészete egyébként értékes színfoltja irodalmunknak. A humor, a szatíra és az irónia kifinomult eszközeivel hatnak elsősorban az olvasóra. A költő Búcsú Zsélytól című versének idézésével fejezzük be itteni túránkat: "A bajok, könnyek, bánatok, tudom másutt is megtalálnak, de szebben szólnak a dalok, ha lantja leszek a családnak, melynek te is tagja vagy szép falum, hitem, büszkeségem! S ragadjon bárhová a vágy, benned marad az egyik énem. " Csáky Károly Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) dl.) A megyei nyomozó hatóság az első, február 10-i helyszíni kihallgatások végén, a február 24-ón Szerdahelyen szignált inkvizicionális jegyzőkönyv szerint két hodo?i nemest szólított maga elé. Egy anyakönyvi szemle dönthetné el, testvérek voltak-e, vagy apát és fiát tisztelhetjük emlékükben, de mindenképpen egy portán éltek, ez derül ki közös vallomásukból. Az 52 esztendős Karácsony Istvánról s a 28 éves Karácsony Andrásról van szó, s hitük letétele után ezt vallották: "Ad Egy házban laknak e tanúk mind az ketten, következendőképpen egyenlőképpen tudják vallanni azt tapasztalásokbul, hogy az kérdésben vetthodosi mesterhez nemcsak Hodos és nagyabanyi (!) helységekben, hanem környüllévő helységekben is, úgymint patonyszéli, padányi és alistáli helységekben is gyermekeket vittenek tanításnak okáért. Ammi pedig azon mesternek hivatalján kívül való prédikálását, könyörgések tartását és más afféle ájtatosságbéli kötelességet illeti, affelűl e tanúk egyebet vallanni nem tudnak, hanem hogy ritka ünnep múlt el, amelyben nagyobb és kisebb leányzók, legények és némely öregek is e tanúknak házok előtt öszveseregúlvén estvefelé, seregessen azon mesterhez nem járultak volna, ahol is annyira elkéstenek, hogy sokszor sötét éjszakán tértek vissza tűle.’ Karácsonyék portája tehát a tanítóéval szemben feküdt. Kereki György, a rektor, nyilván az 1774. évi nyomozásból ismert, a református gyülekezetre hagyott Csomor-házat lakta és használta oktatási és hitéleti célokra. A két tanú vallomásának második részéből is érdekes mozzanatra derül fény: "Ad 2um. Hogy hodosi compossessor kálvonista renden lévők gyakrabban magok között gyülekezetét tartván, pénzbéli fölvetéseket tesznek, és azon fölvetéspénzt ugyan magok közt szedték: azt bizonyossan hallották Karácsony Péteriül beszélleni, akitűi hasonlóképpen kértek ollatin fölvetéspénzt, de az nem akarván adni, azzal kifizette többi compossessorokat, hogy — úgymond — elégedjék meg azzal a mester, akit már fizetett néki. " A vallomásokból érzékeljük, hogy e tanúk kívülről szemlélték a hodosi reformátusság rejtőzködő életét, nyilván a katolikus felekezet híveiként, de azt is látjuk, hogy a felekezeti harcok a családokat is megosztották. Karácsony Péter, aki csak olykor volt hajlandó rektor uramnak salláriumot fizetni, kálvinista, két névrokona, aki nyilván vele közös tőről sarjadt, katolikus hitben élt. Kereki György, akinek életútját feltétlenül nyomoznunk kell, nemcsak buzgó, hanem karizmatikus lélek is lehetett, nem csoda, ha hívei lelkesülten jártak hozzá, hallgatták igehirdetéseit, imádkoztak vele, messze falvakból is hozzá küldték gyermekeiket, s amíg a vizsgálat folyt, a tárgyalási jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint hét hodosi nemes állta körül kivont karddal a házát, nehogy a vármegye részéről bántódása essék a férfiúnak, aki a szorongattások idején minden veszélyt vállalva összetartotta őket. Valamit valamiért. Erre a mozzanatra még visszatérünk, egyelőre a reegzamináció ismertetése vár ránk. Erre immár március 6-án, a pozsonyi megyei törvényszéken került sor. Az első tanú. Bíró Ferenc nem volt jelen az ellenőrző kihallgatáson, a második bizonyság pedig azzal toldotta meg eredeti nyilatkozatát, hogy a lovait legeltető fiúcska, akiről a múltkor beszélt, szüleivel a Győr megyei, csilizközi Patasra járt ájtatosságra. A tanú időközben arra is fölfigyelt, hogy az alistáliak, továbbá a Somorja melletti gancsháziak és bucsuháziak tűzifát meg nádat szállítottak a hodosi iskolamester szükségletére, s hallotta, hogy tanulónként minden negyedévre 15 forintot, gabonaféléket és sült kenyeret hordanak a hodosiak a rektoruknak. A harmadik tanú is távolt maradt, a negyedik pedig azt erősítette meg, hogy valóban Németh Jakab járta a portákat mesterük járandóságáért. Az ötödik tanú, az 52 esztendős Karácsony István időközben két asszonytól, Karátson Katalintól és Juliannától is hallotta, hogy a patasi prédikátor levelet írt a hodosi iskolamesternek, s arra buzdította, hogy a helvét hitvallású nagyabonyiakat és hodosiakat felekezetűk titkaira oktatgassa. (A jegyzőkönyv szerint:"... quod a Catharina et Julianna Karátson audiverit, quod Patasiensem Praedicatorem Ludi Magistro Hodosiensi seriptisse, ut homines Helveticae Confessioni addictos Abanyienses, et Hodosienses in Rebus Confessionis suae instruať) Patason a tudós Németi Sámuel szolgált, aki a Türelmi rendelet után a hodosi fatemplomot, a "hajlékot" fölszentelte, s az átmeneti időkben szolgált is az itteni gyülekezetben. Debreceni diák volt, majd a svájci Basel egyetemén tanult, s Ekel, Patas és Mad után 1789-ben a deregnyői református gyülekezetbe került. Onnan Tállyára kényszerült, majd Kesznyétenben működött, s négy könyvet fordított angolból, németből és franciából, egyet pedig, egy verses hittudományi munkát maga írt. — Karátson András azt is vallomásához fűzte, hogy a hodosi kálvinisták nemcsak ünnep-, hanem köznapokon is föl szokták keresni rektorukat. Végül egyéb dolgokat is megerősített az új tanú, Patonyi György 25 éves hitvese, Varga Katalin asszony, akinek vallomását a reegzamináció szokásától eltérőleg ismét magyar nyelven rögzítette a jegyzőkönyv: "É tanú hodosi helységben az kálvinista mester szomszédságában lakván mindennap tapasztalta, hogy mindennap estvenden nagyabonyi és hodossi kálvinista renden lévők az mesterhez könyörgésre járulván, ottan nagy ideig elmaradni szoktak, amint is e tanú urának két leány egytestvérje is, akik kálvinisták, mostanság is ugyanazon mesterhez mindennap el szoktak járulni könyörgésre. Azonfőlül azt is tudja, hogy azon mesternek fizetésére Német Jakab hodosiaktul kenyeret és búzát szokta bészedni. Azt is látta e tanú, hogy más helységekbűl is a kálvinisták, kiknek gyermekei hodosi mesterhez járnak, szoktak a hodosi mesternek fát, nádat hozni.' Ezt a jegyzőkönyvet Batsák János alispán, Orosz István főszolgabíró, továbbá Kulcsár István, Benyovszky György alügyész és Vermes Sándor esküdt látta el hitelesítő kézjegyével. (Folytatjuk) A HÉT 13
