A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
A Zichyeh falujában Kürtös-völgyi honismereti barangolásunk során Zsély község az első megállónk. Neve 1327-ben jelenik meg okleveleinkben Zeel alakban. Legrégibb birtokosai a Bal ássák ősei voltak. Balassa Imre és Péter a XVIII. században elzálogosította a birtokot, így került az a Keller, a Majláth és a Koháry családok kezébe. Balassa Imre hűtlensége folytán később a divényi uradalom a magyar koronára szállt, mígnem I. Lipót 1686-ban gróf Zichy Istvánnak adományozta Az adománylevélben Zsély is bennefoglaltatott Zichy István végrendelkezése szerint a divényi uradalom — vele együtt a zsélyi birtok is — elsószülöttségi, ezek kihalása esetén pedig szeniorátusi hitbizománnyá alakíttatott. így lett a birtok szeniorátusa 1746—1783 között gróf Zichy Ferenc győri püspök, aki 1772-ben felépíttette a mai barokk-klasszidsta kastély keleti részét a nagyteremmel együtt. A nyugati részt gróf Zichy Károly építtette. Országszerte hires volt egykor a Zichy-család levéltára, melynek felállítása Zichy Ferenc és Zichy János nevéhez fűződik. A levéltárat 1762-ben alapították, és hosszú időn át a Veszprém megyei Palotán őrizték. A hajdani vendégkönyv tanúsága szerint melyet 1822-tól vezettek, a becses gyűjteményt olyan személyiségek is felkeresték, mint Bezerédy Miklós, Vörösmarty Mihály, Döbrentey Gábor és Vay Miklós. A levéltárat 1858-ban szállították át Zsélybe. Az anyagot először a kastély földszintjén helyezték el, majd 1865-ben az épület emeleti részére került. Nagy Iván történész 1869. szeptember 20-án utazott Ipolyságról a Magyar Történelmi Társulat második vidéki gyűléséről Zsélybe, hogy a levéltárat megvizsgálja, s a kutatásnak, mellyel megbizatott, eleget tegyen. Jelentésében akkor ezt írta a híres történettudós: 'A levéltár két nagy szobából áll, hol a kemény fából készült és üvegajtókkal ellátott csinos szekrények igen ügyesen és célszerűen helyeztettek el. A levéltári helyiség márvánnyal van kirakva, s az ablakok erős vastáblákkal biztosítva. A csomagok (fasciculus) táblái vastag papírból készültek, s kívül mindegyik a család csinosan rajzolt címerével és a csomag számával van ellátva.' Megtudhatjuk továbbá Nagy Iván jelentéséből, hogy a 285 “csomagban* összesen 27 301 okmányt őriztek, köztük több tucat Árpád-kori levelet is. Az utolsó Zichy résztulajdonos Zichy Jenó volt Ó 1946-ban Ausztriába költözött. A levéltárat 1940- ben Budapestre vitték az Országos Levéltárba. A Zsélyhez tartozó, tölgy- és akácerdókkel övezett Sósárt egészséges levegője, kies vidéke, különös flórája és hatásos gyógyvize miatt korán felfedezték. Az Osztrák—Magyar Monarchia idején több előkelő család töltötte itt nyarait Hajdan a nógrádi nemesség egyik találkozóhelye volt. A fürdő vendége volt több alkalommal Mikszáth Kálmán, aki írásaiban emléket állított a fürdőnek. Kár, hogy ez az értékes hely a pártdiktatúra évtizedeiben elvesztette jelentőségét. A Zsély utáni Peszerény-puszta. a hajdani uradalmi központ a nagy park néhány megmenekedett fáján kívül szinte semmit sem őriz a régi világ hangulatából. Csaknem minden átalakult itt, a kastélyban és környékén ipari üzem létesült Mikszáth novelláiban is fel-felbukkan Peszerény neve. Elsősorban akkor, amikor a gyermekkor emlékei jönnek elő. A szklabonyai gyerekekkel az Itteni kocsmáig merészkedett el gyakran Mikszáth, főleg akkor, mikor az ebecki Divényi Józsefet, Szepi bácsit várták a gyarmati vásárokból. Az adakozó úriember ugyanis mindig meglepte őket valamivel. Zsély község neve az itteni avarsírok kapcsán a régészeti szakirodalomba is bekerült. A hatalmas avartemetőről a szakemberek a helybeliek közreműködésével szereztek tudomást. Néhány évtizede homokásás közben a Fingó-dűlőben az emberek csontokat találtak. Felfigyelt erre Böhm József, a Nyitrai Régészeti Intézet külső munkatársa, aki hamarosan feltárta az első sír leleteit különböző csontokat egy kardot és egy edénytöredéket Azután Balassa Géza érkezett a faluba Besztercebányáról, aki hat sirt ásott ki. Nyitrán megállapították, hogy a szláv-avar együttélés korából származó sírhelyekről, illetve leletekről van szó. Az intézet Zlata Cilinská régésznő irányításával 1962 — 1968 között ásott az említett dűlőben. 850 sírt tártak fel, s az ásatások színhelyén nemzetközi szimpóziumot rendeztek, hogy a tudósok megtekinthessék a gazdag anyagot kicserélhessék véleményüket A hazai régészek véleménye szerint az edények, melyek a sírokból kerültek elő, szláv eredetűek, zsinóros díszítéssel készültek. Viszont a bronz és öntött, kalapált és vert övdíszekról, csatokról, figurákról — Böhm József tájékoztatása szerint — László Gyula magyarországi régészprofesszor határozottan állította, hogy azok ázsiai eredetűek. Összesen mintegy tízezer lelet került elő. Akadtak köztük arany, ezüst függők, karperecek, edények, szobrok stb. A fegyverek olyan nagy számban fordultak elő, hogy az összes eddig kiásott ilyen szlovákiai sírban nem volt ennyi. Ebből arra lehet következtetni, hogy a zsélyi avartelep valamiféle határvódó központ lehetett. Kár, hogy a járás illetékesei akkor nem tették lehetővé, hogy az anyag egy részét a helyszínen tartósan kiállíthassák. Böhm József neve többször felemlítődik, ha Zsélyről van szó. A nemrég elhunyt amatőr kultúrmunkás, régész, néprajzi gyújtó és természetbarát 1925-ben került a faluba. Sokat köszönhet neki a község, hisz annak idején megalapította a gazdakört, a színjátszókört és a sportegyesületet. A zsélyi színjátszók így ma már hatvanéves múltra tekinthetnek vissza. Böhm Józsefnek gazdag régészeti gyűjteménye volt. AvarkoponyáL zsinóros díszítésű agyagedényeket, bronzkori fejszéket az Ipoly menti homokbányákban talált cápafogakat egyaránt láthatott ott a kíváncsiskodó. Régi vágya volt, hogy egy falumúzeum létesüljön Zsélyben. Hogy ez mikor valósul meg, nem tudjuk, ám nemrégiben a Nyitrai Mezőgazdasági Múzeum munkatársai segítségével a helyi Aranykalász efsz központjában megnyitották a járásban még egyedülálló szövetkezeti múzeumot 12 A HÉT
