A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
INTERJÚ ségéről lehet számot adni. Az illetékességi törvényjavaslat előkészítésében és általános vitájában is ellenünk, valamint a nemzeti kisebbségek érdekei ellen léptek fel, azt szorgalmazván, hogy e kisebbségek ügyében a jogalkotás lehetőségét utalják át a szövetségi hatáskörből a nemzetközi felelősséggel nem rendelkező nemzeti tanácsok hatáskörébe. Az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságjogok Alkotmánytörvény-javaslat vitája során Sándor Eleonóra ellenséges modorban szólalt fel módosító javaslatunk ellen, nem átallva valótlanságokat is állítani. Hasonlóképpen a kárpótlási törvényjavaslat szavazási procedúrájában is gyászos szerepet vállaltak az FMK képviselői. Együtt ui. megbuktathattuk volna azt a törvényjavaslatot, amely a német és a magyar kisebbséget ismételten hátrányos helyzetbe hozta a szlovák és a cseh nemzettel szemben, nevezetesen amiatt, hogy a kárpótlás időszakát 1948. február 25. és 1990. január 1-je közötti időszakban állapította meg. Tehát azokat is kárpótolta, akik 1945 és 1948 között a magyarok és a németek rovására előnyökhöz jutottak. Sajnos, épp az FMK- sok voltak azok, akik a júdási ajánlatot közvetítették: ha megszavazzuk a kárpótlási törvényjavaslatot, akkor a kormánypártok ellenszolgáltatásként, állítólag, támogatni fogják követeléseinket a földtörvényjavaslatban. Mondanom sem kell, a földtörvény sem sikerült jól, mivel a kormánypártok most is becsaptak bennünket. Az FMK híresztelésével ellentétben nem léptünk egy tapodtat sem a Kassai Kormányprogram semlegesítése és Beneš elnök jogfosztó, neofasiszta rendeletéinek visszavonása felé. A földtörvényben ugyanis a magyaroktól konfiskált földek érdekében semmi újat nem sikerült elérni, legfeljebb annyit, hogy ismét megerősítették a Megbízottak Testületé 1948 novemberében kelt 26. számú rendeletének az érvényességét. Tehát azt, ami már egyébként is érvényben volt. Az elfogadott földtörvény értelmében csupán azok a magyarok kaphatják vissza földjeiket, akik 1948 októbere után visszanyerték állampolgárságukat. A németek azonban nem kapnak vissza semmit. Emellett a földtörvény többórtelmű megfogalmazásokat is tartalmaz, ezért újabb forrása lehet a magyarok hátrányos megkülönböztetésének. Ennek ellenére mégis hasznos ez a földtörvény, mert lehet, hogy ha nem eleveníti fel a Megbízottak Testületének előbb említett rendeletét, akkor a rosszakaratáról közismert Szlovák Nemzeti Tanács azt azonnali hatállyal megszüntette volna. Továbbá a földtörvény értelmében sok volt gazdálkodó, földtulajdonos mégiscsak visszakaphatja földjét, helyreállíthatja tulajdonjogát. A magyarokat képviselő ellenzéki és kormánypárti mozgalmak között — sajnos — az új csehszlovák alkotmány kidolgozása során sem képzelhető el a szoros együttműködés. Az FMK és az Együttélés nyilvánosságra hozott elképzelései a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól diametrálisan eltérnek. 3) A parlamenti tudósítások többször is beszámoltak a magyar képviselők közötti — esetenként személyes indíttatású vagy lényegtelen kérdéseket érintő — nézeteltérésekről. Ezeknek olykor folytatásuk is volt a sajtó hasábjain. Véleményem szerint az ilyesmi fölöslegesen borzolja fel a kedélyeket és kiábrándítja a politikától már amúgy is megcsömörtött választókat. Te hogyan vélekedsz erről? — Az eddig felsorolt esetek arra mutatnak, hogy a nézeteltérések egyáltalán nem lényegtelenek. Tény, hogy a sajtóban sok kicsinyes támadás ért és ér bennünket mind a szlovák nacionalisták, mind a kormánypártok magyar nyelvű szócsöve, az FMK részéről. Mi ezekre a támadásokra azonban nemigen szoktunk reagálni. Kár volna energiát tékozolnunk a süket és rosszindulatú puffogtatásokra. Ezeknek leginkább az a céljuk, hogy provokáljanak bennünket, és eltereljék a figyelmünket a lényegi munkáról. Egy kérdésre azonban ki kell térnem. Az A Hét ez évi 13., 17. és 18. számában három írás jelent meg, amely az FMK tevékenységét taglalja — bírálja, illetve védelmezi. El kell mondanom, hogy az FMK-sok védekező írásai igencsak ingoványos talajon imbolyognak és esetenként hamis adatokkal dolgoznak. Az A Hét 17. számában megjelent az FMK titkárságának állásfoglalása "Tisztelt Együd László" dm alatt. Ennek kapcsán csupán arra a részre akarok kitérni, amelyben idézik Sándor Eleonóra 1991. január 8-án elhangzott parlamenti felszólalását. Azt a felszólalást, amelyben képviselői klubunk javaslatai ellen kelt ki, gyengítve az összes nemzeti kisebbség jogi helyzetét. Sándor Eleoóra azt vetette javaslataink ellen, hogy azok a nemzetközi dokumentumokból indulnak ki, ezért fölöslegesek, mert ezeket Csehszlovákia a rövidesen létrejövő Európa Tanácsbeli tagsága miatt köteles beépíteni jogrendjébe. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban már ugyan többször nyilatkoztam, de még egyszer el kell mondanom, hogy Sándor Eleonóra vagy tájékozatlan, vagy tudatosan meg akarja téveszteni a választópolgárokat. Képviselői klubunk javaslatát ui. az 1975 óta kibontakozott helsinki folyamatban megfogalmazott elvekre alapoztuk. Ezek azonban semmilyen módon nem válhatnak automatikusan egy állam jogrendjének részévé. Csak úgy épülhetnek be a törvények rendszerébe, ha törvénnyé fogalmazzák ezeket az elveket. Ezek ui. nem szerződések, hanem annál többek — erkölcsi kötelezvény értékű dokumentumok. Be nem tartásuk azonban nem von maga után semmilyen jogi következményt. A nemzetközi szerződésekben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kötelezvények megfoghatatlanok. Az A Hét említett 17. számában az FMK-sok mást is idéznek Sándor Eleonóra méltán hírhedt felszólalásából. Azok a "gondolatok" azonban ott sohasem hangzottak el, tehát a cikkben sok valótlanságot állítanak. Az A Hót 18. számában is megjelent egy írás, amelyben Gémesi Károly FMK-s képviselő reagál Együd László és Miklós István néhány bíráló megjegyzésére, mert — anélkül, hogy említették volna a nevét — magára Ismert. A bírálatok az Európa Tanács képviselőinek az itteni kormánypártok tagjaival folytatott tárgyalását érintették. Ezek során a kormánypártiak ui. arról számoltak be, hogy Csehszlovákiában példás a nemzeti kisebbségek helyzetének a megoldása. Arra valóban nincs közvetlen bizonyítók, hogy az FMK-sok informálták így a Párizsból érkezett Beaumel urat (noha közvetett adatok alapján ez sem kizárt), annak azonban magam voltam fültanúja, hogyan adták Gémesi Károly szájába a mondatokat a kormánypárti politikusok. Az Európa Tanács Emberjogi Bizottságának tagjaival 1991. január 10- ón délután a prágai Szövetségi Gyűlésben találkoztunk. Ezen a találkozón többek között ott volt Gémesi Károly is, aki sajnos a kirakati bábu szerepét töltötte be és játszotta el. Az Európa Tanács képviselői előtt a példás nemzetiségi politika tanúsítóját kellett alakítania. A különböző nyelveken (olaszul, franciái, angolul, németül, csehül és szlovákul) elhangzó felszólalások miatt kabintolmács segítségével értekeztünk. Én állandóan a fülemen tartottam a fejhallgatót, akkor is, ha csehül vagy szlovákul szólt valaki. Ezért hallottam, hogy súgnak Gémesinek oldalról és hátulról, hogy mit mondjon. Ekkor mondta el azt a valótlanságot, hogy azért jár a magyar iskolakötelesek 30 %-a szlovák iskolába, mert a magyar szülők nem akarják őket magyar iskolába járatni. Sajnos ebben van némi igazság, de úgy látszik Gémesi Károly kenyéradó gazdáinak súgása közepette elfelejtette, hogy hány helyen folytattak a magyar szülők kemény és eredménytelen harcot iskoláik megmentéséért! Megérte neki, hogy elmondja ezt a hazugságot. Kutyakonckónt megkapta érte a jutalmat: póttagja lett Csehszlovákia Európa Tanácsi képviseletének. Ó lett a mutogatandó "díszmagyar". Az a helyzet — sajnos —, hogy az FMK kormánypénzen ilymódon folytat külpolitikai tevékenységet. Ezt mi nehezen tudjuk ellensúlyozni saját pénzünkön. 4) Az Együttélés p.m., amelynek elnöke vagy, jelentős sikereket ért el a helyhatósági választásokon. Én mégis úgy látom, hogy keveset tud ebből pmfitálni, mert a helyi önkormányzatok szerepe a vártnál jóval csekélyebb. Mivel magyarázható ez a fokozódó centralizáció? — Az önkormányzati törvény nem csak azokat a községeket sújtja, ahol mi jutottunk túlsúlyba; az egész önkormányzati rendszer kissé totalisztikus, államközpontú. Ez nem újdonság. Ezt több mint egy évvel ezelőtt előre láttuk. A hátrányos megkülönböztetés az anyagi juttatásokon keresztül nyilvánul meg, valamint a kinevezett állami hivatalnokok révén. Községeink szembetűnően kevesebb költségvetési juttatást kapnak, mint a szlovák települések, illetve a kormánypárti vezetés 6 A HÉT
