A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

SZÉCHENYI EMLÉKVERSENY I ozsony, a Habsburg-házból lett magyar királyok ós királynék koronázóvárosa egy gyönge negyedszázadig fontos szerepet ját­szott a reformer gróf, Széchenyi István (Bócs, 1791. szept. 21. — Döbling, 1860. ápr. 7-8.) életében és munkásságában. Igaz, hogy különböző céllal korábban is megfordult a Bécshez is, cenki birtokaihoz is közeli, Duna-parti magyar fővárosban, de sorssze­rűén az 1825. szeptember 11 -re összehívott magyar országgyűlés láncolja őt a helyhez és az országos politikához. Végül Pozsony az­zal is fontos lesz számára, hogy tartósan majdani hitvese, a Bécsben megismert Sei­lern Crescence (ejtsd: Kröszansz) grófnő, gróf Zichy Károly felesége közelében tartja. A Seilern ós a Zichy család mind a birodalom, mind az ország fővárosában visz házat, Széchenyi ott a szülői palotában, itt az országgyűlések idején a többi küldötthöz hasonlóan egy-egy polgárház egy-kót szo­bás albérletében ver átmeneti tanyát. Átme­netit, mert a pozsonyi országgyűlések hónap­jaiban is minduntalan útra kél a többnyelvű polgárvárosból, mely sem kiterjedésében. járt, majd este 5-kor részt vett az alsótábla kerületi ülésén, a vármegyeházán, ahol pilla­natnyilag a szlovák parlament székel. Más­nap is az alsótábla munkáját figyelte, majd a felsőtábla egyik székében foglalt helyet. íté­lete róla: "Deputációk. Idópazarlás. Szertar­tásosság. Kónyszeredettség etc. A felsőtáb­lán többnyire olyan emberek ülnek, akik magyarul sem, latinul sem tudnak, ezért ott a papság túlsúlyra fog szert tenni.’ (Itt később azzal töri meg a több százados hagyományt, hogy magyarul szólal föl.) Délután visszatér az alsótábla kerületi ülésére, s barátja, Felső­büki Nagy Pál népszerűségét és "szórakoz­tató beszédstílusát élvezi; nem csoda, hisz grófunk írónak készült. Citálja is a Sopron megyei követ, Nagy ’Pair elkapott mondatát: ’Már régen beszéltünk arrul, hogy hogy kelle­ne jegyezni, már talán arrul is kellene valamit mondani, hogy mit jegyezzünk.’ A "hogyan’ a jegyzőkönyvírás módjára, a ’mit" pedig természetesen a viták tartalmára céloz. Az utóbbiról hamarosan éppen ez a két remek férfiú, a két jóbarát, Nagy és Széchenyi gondoskodott, s az lökte föl őket a fényesen kiérdemelt országos népszerűség csúcsára. Egyelőre azonban szó sincs Széchenyi népszerűségéről. Hiába, hogy mágnás és magát a napóleoni háborúkban számos alka­lommal kitüntetett huszártiszt, osztályos tár­sai elég kurtán-furcsán bánnak el vele. Más­nap, szeptember 15-én ezt jegyzi Naplójába: "Engem az öreg Zichy kidobott a házból." A következő napon átrándul Köpcsénybe, a rá következőn végignézi a császár pozsonyi bevonulását, majd másnap reggel részt vesz a Dóm ünnepi szentmiséjén, s a Prímáspalo­­tában a magyarul szónokló Koháry Antal Hont megyei főispánt, főkancellárt, majd a latinul válaszoló I. Ferenc császárt hallgatja. 19-én Uzovich János, Nyitra megye alispánja ós követe fölszólítja Széchenyit, hogy távoz -Koncsol László écneOXÍ pozsg^Ĺ sem központjának mai, szétveri állapotában nem hasonlít, legfeljebb nyomokban, az ak­korihoz, hol Bécs, hol Pest-Buda, hol más magyar és európai tájak felé veszi az útját, hogy az általa Pozsonyban, az 1825 — 27-es országgyűlésen megkezdett reformpolitikát sikerre vezényelje és sarkantyúzza, s lerakja egy modern Magyarország törvényes, inf­rastrukturális és művelődési alapjait. Széchenyi sokat tapasztalt, harmincnégy esztendős független férfi, amikor az or­szággyűlésre jön, s mintegy önkéntelenül, nem szónoklatokkal, hanem egyetlen kurta, ekedet értékű bejelentésével berob­­tikába: az alsótábla kerületi ülésén, 3-án, birtokainak egyévi jövedel­­mát Ajánlja föl egy alapítandó Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia javára. Széchenyi dunántúli birto­kai évi hatvanezer forintot jövedelmeztek, s a nagyvonalú önkéntes megajánlás a jóra kész magyar mágnások és nemesek lelkes adako­zó mozgalmát buzogtatta föl. Széchenyi ez­zel a gesztusával egyértelműen atyja, gr. Széchényi Ferenc nyomdokaiba lépett; ő tudvalevőleg 1802-ben hatalmas könyv-, kézirat-, térkép- ós óremgyújtemónyót aján­dékozta nemzetének, megvetvén ezzel leg­nagyobb nemzeti gyűjteményünk, a Magyar Nemzeti Múzeum, s a később belőle kivált Országos Széchényi Könyvtár alapjait. István gróf egy nyugat- ós dél-európai (itáliai) útjáról visszatérőben, Bécsen át érke­zett, A/ap/ója tanúsága szerint szeptember 12-én este Pozsonyba. 13-án látogatóban • Az egykori Pozsonyi Országgyűlés épüle­tének díszes főkapuja Fotó: Prikler

Next

/
Thumbnails
Contents