A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

színvonalú produkciókat hoztak a fesztiválra. Sem a lévai Garamvölgyi Színpad, de a losonci Kármán Színkör előadása sem tudta magával ragadni a nézőket. Bár az utóbbiak szereplését bizonyára kedvezőtlenül befolyásolták az enyhén szólva kényelmetlen körülmények s a kései időpont. Ám ettől függetlenül, ha ezen előadások alapján kellene (márpedig csak ezek alapján lehet) véleményt alkotni amatőr színjátszó mozgalmunk színvonaláról, akkor az a vélemény nem lenne éppen hízelgő. Ráadásul ezúttal alkalom nyílt arra is, hogy összehasonlíthassuk: hol tartunk mi, és hol tartanak határainkon túl. A fesztiválon tudniillik — első alkalommal — külföldi csoportok is részt vettek; így a Gödöllői Diákszínpad, a budapesti (igaz, fólprofi!) Arvisura Színházi Társaság, a romániai gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vagy a sepsiszentgyörgyi "Concordia" Amatőr Színjátszó Társulat. S hogy az összevetés eredménye mégsem lett annyira lesújtó a mi színjátszóinkra nézve, az csak azon múlott, hogy pont ezeket a csoportokat sikerült megnyerni a vendégszereplésre. Belegondolni is rossz, mennyire megtépázta volna színjátszóink önbizalmát, ha a gyergyószentmiklósiakhoz és a budapesti Arvisura Színházi Társasághoz hasonló kaliberű lett volna a többi vendégcsapat is. Hogy az általuk képviselt színvonalat mikor éri utol a hazai amatőr színjátszó mozgalom, nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre ebből is látszik, hogy milyen sok egyelőre a tisztázásra váró kérdés, a megoldatlan dilemma színjátszó mozgalmunk háza táján. Félreértés ne essék: ez nem a lenni vagy nem lenni dilemmája. Amatőr színjátszásra igenis szükség van. Ám jó lenne olykor arra is figyelni, hogy az amatőrizmus helyét ne vegye át végleg a dilettantizmus. Nem lenne méltó ehhez a mozgalomhoz.

A vers- és prózamondók versenyéről szerencsére már könnyebb szívvel számolhatok be.

Éveken keresztül az volt a kifogás, hogy az előadók nem egyéniségükhöz illő szöveget választanak, hogy a kiválasztott művek nem képviseltek igazi értékeket, vagy éppen a már unalomig ismert versek, szövegek hangzottak el újra meg újra. Azt is felrótták gyakran, hogy az irodalmi anyag tolmácsolása mögött nem volt érezhető az előadó egyénisége. Úgy gondolom, az idei Jókai Napok vers- és prózamondó versenyével kapcsolatban ezek a kifogások jórészt nem lenné-A HÉT RIPORTJA

nek helyén valóak. Noha a verseny színvonala nem mondható kiegyensúlyozottnak, s különösen az elődöntőben volt néhány nem eléggé kidolgozott előadás, a döntőbe került 13 versenyző teljesítménye alapján mégsem kell aggódnunk a hazai előadó-művészet jövőjét illetően. Feltűnt sok ígéretes tehetség, s találkozhattunk többféle előadásmóddal. A klasszikus, szövegre épülő versmondástól a gesztusok, a test játékát kihangsúlyozó, olykor felerősítő előadásmódig különböző, helyenként szólszőségekbe menő próbálkozásoknak is tanúi lehettünk. Mindez különösen Forgács Miklós előadására volt jellemző, aki Samuel Becket szövegének sajátos interpretálásával hol meghökkentette, hol magával ragadta a nézőt, de mindenképpen katartikus élményt nyújtott. Rajta kívül, úgy érzem, ez csupán Pokstaller Líviának sikerült, aki az V. kategória versmondói közül messze kimagaslott tehetségével.

A 28. JÓKAI NAPOK VERSENYEINEK EREDMÉNYEI

Jelenet a nagyka posiak Suli-bulijából

Aki szétnézett, az látott..

Vannak tehát jó versmondóink, s nem is kevesen. Igazán elégedettek azonban csak akkor lehetünk, ha a költészet, az irodalom egyre több ember számára egyet jelent majd a tartalmas élettel. S ebben van a Jókai Napok egyik jelentősége. S a másik: ami körülötte van. Új találkozások, új barátságok, új élmények. Az önkifejezési vágy spontán megnyilatkozásainak megannyi formája és változata itt tobzódik, itt talál egymásra, itt talál meghallgatásra. Ez az, ami körülötte van. A művészet — ha nem is mindig a színpadon — de most is jelen volt. Mindegy, hogy hol, mindegy, hogy ki áltál. Létezett. S ez a létező, s ilyen intenzíven létező kultúra utáni éhség elég megtartó erőt jelenthet a Jókai Napok számára a jövőre nézve is. Úgy legyen.

S. FORGON SZILVIA Fotó: Gyökeres György

Vers, IV. kategória:

1. Kožuch Péter (Somorja)

2. Daru Marica (Pozsony)

3. Korpás Árpád (Ipolyság)

Vers, V. kategória:

1. Pokstaller Lívia (Somorja)

2. Čičákné Palcsó Erzsébet (Rozsnyó)

3. Volner Melinda (Pozsonyeperjes) * Próza, IV. kategória:

1. Csóka Erzsébet (Komárom)

2. Forgács Miklós (Ipolyság)

2. Pál Róbert (Rimaszombat)

3. Cséplő Márta (Komárom)

A közönség díja:

Korpás Árpád (Ipolyság)

A legjobb női alakítás díja:

Stubendek Katalin (Komárom)

A legjobb férfi alakítás díja:

Göbó Sándor (Léva)

Tóth István (Losonc)

A legígéretesebb tehetségek:

Senkár Mónika (Léva)

Forgács Miklós (Ipolyság)

A HÉT 3