A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
GONDOLKODÓ Új üzletpolitika ? Csinosítja üzleteit, vendéglátóüzemeit Feleden a Jednota Fogyasztási Szövetkezet. Az esztétikus, tetszetős kirakatok felkeltik a járókelők figyelmét. Jóleső érzesse! leszögezhetnénk, hogy íme ismét léptünk egy arasznyit előre községünk szépítése terén. Örömünk azonban nem teljes, ugyanis mindenütt csak szlovák nyelvű feliratokat olvashatunk. A kétnyelvűeket eltávolították, és szlovák nyelvűekre cserélték fel őket. Három üzletvezető egybehangzóan állította, hogy ők erről nem tehetnek. Ezeket a munkálatokat a Jednota szövetkezet rendelteel. Az ő utasításuk alapján végzi munkáját a kirakatrendező. Az üzletvezetők kötelessége, hogy biztosítsák a szövetkezettől kiküldött személynek a megfelelő munkafeltételeket, és nincs jogukban a kivitelezés módján változtatni. Jártam a polgármesterünkéi is, aki szintén nem helyesli az efféle megoldást. Azonnal felhívta a Rimaszombati Jednota Fogyasztási Szövetkezet ez ügyben kompetens dolgozóját, akitől ígéretet kaptam a dolgok mindenki számára kielégítő rendezésére. Ennek ellenére semmi változás nem történt. Az ember ilyen dolgok láttán gondolkodni kezd, és magyarázatot keres a jelenségre. Tudni szeretné, miért választotta a Jednota üzemegységei csinosításának ezt a módját községünkben? Esetleg ez egy új üzletpolitka lenne? Talán így szeretné növelni az üzletei forgalmát? Amennyiben ez a szándék vezette az illetékeseket, furcsa módon próbálnak célt érni. Meglehetősen szokatlan az üzleti gyakorlatban a reklámozásnak az a módja, amit itt alkalmaztak. Eddig úgy tudtam, hogy a jó üzleti szellem egyik alapelve a vásárlók minél jobb, előzékenyebb kiszolgálása és megbecsülése. Ennek az elvnek pedig feltétlen velejárója: kétnyelvű közegben, kétnyelvű feliratok jelenléte. Eddig még nem tapasztaltam, hogy a magyar vásárlók pénzét visszautasították volna a kasszánál, pénzük vásárlóereje ugyanolyan, mint szlovák polgártársaiké. Ráadásul községünk lakosságának többsége magyar nemzetiségű. Ebben az esetben bizonyosan ők juttatják nagyobb nyereséghez a Jednotát. Mégsem tartanak érdemesnek bennünket arra, hogy magyar feliratokat is elhelyezzenek üzleteiken. Nem látom technikai akadályát sem a kétnyelvűségnek, hiszen latin betűkkel írunk mi is, nem használunk kínai írásjeleket. Nehezen tudok rájönni a probléma nyitjára. Talán rossz oldaláról közelítem meg a dolgokat? Esetleg ez a megoldás lenne a napjainkban oly divatos, felelős politikusaink részéről minden adandó alkalommal hangoztatott kisebbségbarát politizálás egyik gyakorlati megnyilvánulása? Kétlem, hogy ez lenne megbecsülésünk és a felénk irányuló valódi jószándék jele. A Jednota illetékesei ebben az esetben még a nyelvtörvény rendelkezéseire sem hivatkozhatnak, mert azok sem korlátozzák a kisebbségek nyelvének használatát a fogyasztási szövetkezetek termékeinek reklámozásánál. E jelenséget inkább a jól bevált régi praktikával magyaráznám, mely szerint úton-útfélen hangoztatjuk a kisebbségekről való gondoskodást, és közben minden hivatalban teszik az ellenkezőjét. Sétáljunk végig Rimaszombat utcáin, vegyük szemügyre üzleteit, aztán hasonlítsuk össze például a 25 évvel ezelőtti állapottal. A feliratokat figyelve lehangoló az eredmény. Nem is csoda, hiszen az újonnan felépülő vagy felújított üzletekben, szolgáltatóüzemekben már nicsenek magyar nyelvű feliratok. Hírközlő eszközeink szinte naponta tájékoztatnak nemzetiségi, kisebbségi témákat is érintő tanácskozásokról, melyeknek sajnos eddig nem láttuk gyakorlati hasznát. Az ezeken a fórumokon elfogadott elvi álláspontok számunkra csak üres szólamoknak tűnnek, mivel gyakorlati alkalmazásuk a kisebbségvédelem területén, felelős hivatalnokaink kisebbségellenes alapállása miatt falba ütközik. Nézetem szerint ezen az áldatlan állapoton csak kitartó, megfontolt és összehangolt politizálással léphetünk túl. Passzivitásunk a minket ért sérelmek esetében igen kedvez az ellenünk munkálkodó erőknek. Mert, ha nyugodt a felszín, akkor minden rendben van: "jó a kisebbségpolitikánk, elégedettek a nemzetiségek". Ezért ne maradjunk közömbösek, hanem adjunk hangot tiltakozásunknak, és az ügyben illetékes hivatalban próbáljuk kieszközölni a számunkra is elfogadható döntést! A cikk megírása után egy fontos, írásom lényegi mondanivalóját érintő információhoz jutottam. Polgármesterünk értesített, hogy többszöri utánjárás után ígéretet kapott a magyar nyelvű feliratok utólagos feltüntetésére. Ennek ellenére, mivel nem egyedi esetről van szó, és a pozitív végkifejlet sem a kisebbségeket megbecsülő, egyenrangú és egyenjogú partnerként elismerő, lojális magatartásforma természetes következménye, hanem személyes tiltakozás eredménye, kérem, közöljék írásomat. EGYÜD LÁSZLÓ Foto: Krascsenits Géza 4 A HÉT
