A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
ZSBVÁSÁR Kivárta és kifogta Óriás harcsát fogott a Balatonban Barabás András: a 43 kg súlyú, 176 centiméter hosszú ragadozó a balatonföldvári hajóállomásnál került horogra, majd az egyik üdülő bográcsaiba, merthogy ünnepi vacsorán fogyasztották el. Mi is a zsákbamacska? Egy mágikus babona szerint ügy lehet pénzt termő erszényre szert tenni, hogy az ember egy zsákba 99 boggal beköt egy fekete macskát, és ezt a zsákbamacskát, azt hazudván, hogy a zsákban nyúl van, kerek egy tallérért eladja a nyúlhúst szerfelett kedvelő ördögnek. Ha sikerül becsapni a sátánfit, a tőle kapott tallér mindig újra és újra megftadzik a bugyellárisban. Ebből a történetből ered, hogy zsákbamacskát árulni annyi, mint láthatatlanban adott holmival becsapni valakit. De ebből származik a zsákbamacskának nevezett vásári szerencsejáték is, amelynél csekély összeg lefizetése ellenében ki-ki választhat egyet a tálcára kitett zárt zacskókból, aztán szerencse dolga, hogy ki mit talál benne. Ez a játék viszont már cseppet sem ördögi, inkább gyermeteg. Éppenséggel a gyereknépnél is van a legnagyobb sikere. Immár új változata is született, a Kinderei, magyarul gyerektojás Még magyarabbá: kindertojás. Ez a tyúktojás nagyságú csokitojás, amelyben az ember egy sárga tokocskát talál belül. Abban lapul a meglepetés, amely minden tojásban más. Hogy mi a "lepetós"? Hát pici autó, pici traktor, mákszemnyi robotemberke, esetleg akkora mozdony, amibe Hüvelyk Matyi is csak guggolva férne bele. Pénztermő erszény vagy csodatallér, sajnos még egy Kindereiből sem került elő. De hát hinni kell a csodákban, még az olyan aprókban is, mint a zsákbamacska, akkor a játék örömben fizet, az öröm pedig nemes valuta. Majom a vonalban Ugye ismerős szituáció: az ember éppen elkésőfélben van élete legfontosabb találkájáról, és fejvesztve keres egy nyilvános telefont, hogy kimagyarázhassa magát. S amikor végre, lógó belekkel odaér ahhoz az "életmentő" fülkéhez, akkor abban mindig talál egy undorító alakot, aki nyilvánvalóan és csakis kizárólag azért dumál annyit, mert látja rajtunk, hogy nekünk viszont nagyon sürgős lenne... Idegességünk tesz bennünket ilyenkor ennyire rosszhiszeművé? Sajnos nem, állítja Barry Ruback amerikai pszichológus. Felmérései ugyanis azt mutatják, hogy ha a fülkében lévők tudják, hogy mások is szeretnék használni "az ő telefonjukat", akkor a végsőkig húzzák a beszélgetést. Ruback több mint kétszáz telefonáló viselkedését figyelte meg a "mások is várnak a készülékre", illetve a "dumálhatok addig, ameddig akarok, senki sincs itt" szituációban. A "bent" lévők, amint a következő telefonáló megérkezett a fülke elé, szinte kivétel nélkül hátat fordítottak neki, és gsak azért is elnyújtották a beszélgetést. Átlagosan 240 másodpercig csevegtek, míg a magányos telefonálók átlag 90 másodperc alatt lezavarták összes fontos ügyeiket. E megfigyelések eredménye akkor vált igazán szenzációssá, amikor Ruback rájött, hogy ezt a disznó viselkedésmintát még majomkorunkból hoztuk magunkkal, s hogy ez a "telefonbetyárkodás" nem más, mint a főemlősökre jellemző területvédő reflex sajátos megnyilvánulása, ha ugyanis egy majom azt látja, hogy másoknak is kellene az általa elfoglalt hely, akkor még abban az esetben is tovább tartózkodik ott, "fontos" tennivalókat miméivé vagy egyszerűen csak hőzöngve és vicsorogva, ha már rég másutt lenne dolga, vagyis — a telefon néha majmot csinál belőlünk! Közép-Afrikában még ma is ól az ősrégi, barbárnak tűnő, ám hatékony sebészeti eljárás: a kuruzsló néhány rablóhangyakatonát rak az egymáshoz illesztett sebszólekre, a rovar pedig ösztönösen belemar az eleven húsba. Amikor összezárja félelmetes állkapcsait, azok varratként zárják össze a vágást. A kuruzsló ezután ujjaival lecsippenti a rovar torát és potrohát. A sebben csak a hangya feje és álkapcsa marad, de az is eltűnik a gyógyulás és sebtisztulás néhány napja alatt. Arra a kérdésre egyelőre nincs válasz, hogy a számtalan rovarba és dögbe belemaró hangyák miért nem fertőzik el a sebet. 26 A HÉT
