A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Nyelvi helytelenségek A rádió, a tévé meg a napi sajtó szövegeit figyelve hamarosan összegyűjthet az ember egy csokorra való nyelvi helytelenséget. Lássunk most ezekből legalább kettőt! "Az első, ami megütötte a szememet, a rendetlenség volt" — közölte egy riportalany, aki nem gondolt rá, hogy ilyen átvitt értelmű szókapcsolatunk: valami megüti a szemét valakinek nincs. Ha valaki hirtelen valamely hangot hall, vagy valamilyen szagot, illatot kezd érezni, azaz valamilyen hang vagy szag lepi meg, akkor azt mondhatjuk: megüti a fülét, megüti az orrát valami. Például: Távoli motorzúgás ütötte meg a fülünket; Pörkölt dió, friss kalács illata üti meg az orrunkat; stb. Amikor azt akarjuk kifejezni, hogy valaki valamit hirtelen meglát, észrevesz, akkor ezt így is kifejezhetjük: szemébe ötíik valami; s ha az a valami kellemetlen a szemlélőnek, azt is mondhatjuk: szemet szúr neki valami. A valakinek szemébe ugrik, szemébe szökik valami szintén azt jelenti: hirtelen meglát, észrevesz valamilyen feltűnő dolgot, szemébe ötlik valami. Ehhez még hozzátehetjük, hogy nemcsak a megüt igekötős igét, hanem az üt igét sem használjuk átvitt értelemben a szemmel kapcsolatban. Azt mondhatjuk, hogy valamilyen szag valakinek az orrába üt, esetleg, hogy valamilyen hang a fülébe üt — bár ez ritkábban használatos —, sőt a fülön üt, orron üt valakit, fülét, orrát üti valakinek valami kifejezés is előfordul hirtelenül éri, érinti, hallja, érzékeli, illetve kellemetlenül érinti, kellemetlenül hat rá értelemben, bár ezek a formák már egy kissé régiesek. A valami a szemébe üt, megüti a szemét csakis konkrét értelmű, és az idézett mondatban szereplő "megütötte a szememet" szókapcsolat alighanem analógiásán keletkezett a megütötte a fülemet mintájára. Mégis helytelenítenünk kell, mert ellenkezik a nyelvszokással. A szlovák nyelvben van ilyen átvitt értelmű kifejezés: niečo bije, udrie do očí — azaz szó szerint: valami szembe üt — s ennek jelentése: valami feltűnő, felhívja magára a figyelmet, szembeszökő, valamit könnyű észrevenni. Nem hiszem, hogy a kifogásolt mondatban található hibás szókapcsolat szlovák hatásra keletkezett. A budapesti rádióban hallottam ezt a tájékoztatást: "A lakosság délelőtt tíz órától teheti tiszteletét a halott emléke előtt." Az előzményekből kiderült, hol van az elhunyt felravatalozva, vagyis az idézett mondat arra vonatkozott, mikor lehet elmenni a ravatalhoz, oda virágot vinni stb. A kérdés csak az, helyes-e ez a szerkezet: tiszteletét teszi a halott emléke előtt. Nem helyes, mert a tiszteletét teszi valakinél szókapcsolat ezt jelenti: udvariassági látogatást tesz valakinél. Az adott helyzethez tehát ez a kifejezés egyáltalán nem illik, azonkívül pedig a tiszteletét teszi szókapcsolathoz nem járul a valaki vagy valami előtt határozó. Valaki vagy valami előtt tisztelegni lehet, de ez a szókapcsolat: tiszteleg a halott emléke előtt szintén nem a legjobban fejezi ki azt, hogy valaki elmegy valakinek a ravatalához tőle búcsút venni, esetleg virágot helyezni a koporsójára. Valakinek az emléke előtt nem akkor szokás tisztelegni, amikor még úgyszólván itt van köztünk, hiszen még el sem temettük. Valakinek az emléke előtt emléktábla, szobor leleplezésekor, évfordulókkor és hasonló alkalmakkor szokás tisztelegni. Az adott esetben jobb lett volna a szokványos "formulát" alkalmazni: A lakosság délelőtt tíz órától róhatja le kegyeletét az elhunyt ravatalánál vagy koporsójánál. Persze lehetett volna ezt egész egyszerűen is mondani, például így: A lakosság délelőtt tíz órától vehet búcsút az elhunyttól. Ez utóbbi mondat is teljes mértékben kifejezi a lényeget. Mayer Judit Egy varázslatos délután Prágában Már számtalanszor végigmentem Prága egyik legszebb helyén, a Károly-hídon, de még mindig elkápráztat. Éppen olyan megilletódve nézem hidtornyait, szobrait, a Szent-Miklós templom kupoláját s a várat, mint a turisták, akik először látják. A hídon lehetetlen gyorsan átsétálni, mert minden szobor alatt tevékenykedik egy árus, portréfestő, zenész vagy bábjátékos. A hídról látható a Nemzeti Színház aranyozott kupolája, a Lövész-sziget, a Petfinhegy és a Strahovi kolostor is. Egy alacsony, köpcös, ünneplőbe öltözött "csodabogár" férfi haladt el éppen mellettem, aki karján vitte a korcs kutyáját és nyalókáztatta. Van itt egy festő, aki már szinte hozzánőtt a Károly-híd sziluettjéhez, akárhányszor erre megyek, mindig itt látom, annyira ismerős, hogy néha, mint egy régi ismerőst köszönteni is akarom, no, persze ő nem ismerne meg, aminek nagyrészt a rajzlapjai mögött rejtőzködő "becherovkás" üveg az oka. Rajzai eléggé elmosódóak és rikító színűek. A hídon bábeli zűrzavar uralkodik, a világ minden tájáról érkeznek ide a turisták. A hid közepe tájáról lépcsők vezetnek le a Kampa-szigetre, ahol felújítva a régi hagyományt hétvégeken cserép-vásár van és amatőr színjátszócsoport nyújt kellemes szórakozást naponta többször is. Átérve a Kisoldalra (Malá strana) én általában a Kisoldali Kávéházban szoktam megpihenni, a többség azonban a Neruda utca felé tart, mely felvezet a Várba és sok kis kocsmát is rejteget. Ezen a bizonyos délutánon, melyről beszámolni akartam, a kávéházból a Valdstejn-kertbe sétáltam át, mely egy elkerített, szökőkúttal, mesterséges tóval, bokrokkal szegélyezett kis utakkal és természetesen padokkal telehintett kis paradicsom, ahol mint mindig, most is találtam egy olvasáshoz és elmélkedéshez kellően félreeső padot... Mivel ez a kert nagyrészt a szerelmesek találkozóhelye, nem csoda, hogy csaknem minden pádon párocskák bújtak egymásba, ami bevallom, kellemesebb látvány, mint a pletykázó öregasszonyok... Azt hiszem, hogy nem szabadna megöregedni. Fiatalon kellene inkább meghalni. Hiszen van-e annál csodálatosabb érzés, mikor 16—18 évesen úgy igazából szerelmesek leszünk és úgy érezzük, hogy mindenhatóak, sérthetetlenek, különbek, de főleg egészen mások vagyunk, mint a többiek? Vagy talán meg lehet anélkül is öregedni, hogy ne csökkenjen a lelkesedésünk, igazságszeretetiink, jókedvünk és felháborodásunk...?? Hazafelé a 18-as villamosból láttam még egy kellemes jelenetet, mely ha lehet, még fokozta jókedvemet. Megállt éppen egy útkereszteződés előtt a villamos, mikor egy kedves arcú, régi-módi, valószínűleg nagymamája szekrényében talált ruhába öltözött fiatal lány megállt a járdaszélen, s a korlátba kapaszkodva egy kavicsot próbált kirázni a cipőjéből: s amikor vissza akart lépni a cipőbe a fekete kötött harisnyája talpán két hatalmas lyuk mutatkozott be a villamos ablakán kibámulóknak. A lány elmosolyodott, majd mielőtt még elpirult volna, lejjebb rántotta fején a nem kevésbé bohókás kalapot. Cséfalvay Ildikó A HÉT 15
