A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
SZÉCHENYI EMLÉKVERSENY Széchenyi 1982. őszón megkeresett a József Attila Színház igazgatója, hogy írjak Széchenyiről monodrámát Bánffy György számára. 1983. október 6-án a pesti Vigadó Kamaratermében tartottuk meg a bemutatót. A monodráma a kor divatos műfaja volt. Széchenyi ugyan sosem volt divatban — de engem már korábban is vonzott személyisége, jellemének összetettsége, sőt ellentmondásos volta. Érdekes embernek, igazi egyéniségeknek, öntörvényű jellemnek tartottam. A "Színház-szervező" Széchenyit ismertem a legjobban. Azt, hogy Magyarországhoz méltó fővárost tervezett, melyben a Duna partjait modern híd köti össze, a pesti hídfő igazi európai fővárosi centrum lesz: a parti kiépített és gyönyörű paloták — Nemzeti Szánház, a Magyar Tudós Társaság Szókháza, Kaszinó, Börze, sétány és bazár — adják meg fővároshoz méltó rangját. Aztán Németh László ismertetett meg az öreg Széchenyivel. Ez a darab közel tíz évvel megírása után kerülhetett csak színre — s még akkor is sok bonyodalmat keltett. A tanulmány-író Németh László Széchenyije nyomán kezdtem a közíró, politikus, naplót vezető Széchenyivel ismerkedni, amikor a színház megbízásából a monodráma megírására készültem. Jegyzeteim szaporodtak, az anyag egyre nőtt — de ebből nem lett dráma. Találnom kellett Széchenyi életében egy olyan pontot, amelyen felépíthető egy monodráma. Széchenyi 1848 szeptemberében zilált idegekkel, a forradalom következményeitől való rettegésben, összeomolva a döblingi elmegyógyintézetbe került, melynek haláláig lakója maradt. Hosszas rábeszélésre 1850-ben meglátogatta családját Az előadást követő beszélgetésen a mű szerzője, Siklós Olga, Bánffy György színművész és Vojtek László, a Csemadok Szenei Alapszervezetének elnöke Becsben, de — a kívülálló számára megmagyarázhatatlan makacssággal — többé még a szanatórium kertjébe sem lépett ki. Lassan helyreállt egészsége, látogatókat fogadott, kiterjedt gazdasági ügyeit intézte, nevelte fiait, mindenről tudott, ami Európában történt — s lassan újra írni kezdett. A Bach-korszak veszélytelennek tartja — de többnyire figyelteti. A Blick megjelenése kavar körülötte izgalmat a A legnagyobb magyar — Széchenyi megszemélyesítője Bánffy György bécsi titkosrendőrségben. Megjegyzendő, hogy Európa legjobban szervezett titkosrendőrsége ez volt. Széchenyiről először 1812-ben nyitottak dossziét. Az ifjú sebesült katonatiszt a kórteremben azt magyarázta bajtársainak, hogy a Habsburg Monarchia néhány évtizeden belül szót fog omlani. Valamelyik katona bajtársa kötelességének tartotta, hogy ezt jelentse. Az 1825-ös pozsonyi országgyűlési szereplése, kaszinóalapítása aztán már nyomosabb okokat szolgáltattak az adatgyűjtőknek. E jól szervezett besúgó-hálózat adta az ötletet, hogy A legnagyobb magyar c. monodrámát a titkos-jelentések oszlopaira építsem. E jelentések a kor hangulatát jellemezve Strauss keringők finom dallamaira szólalnak meg. Hiszen ezekre táncoltak Bécsben császárok, királyok, főhercegek és kurtizánok, mikor megkötötték a Szent Szövetséget Metternich vezetésével. Szólt a keringő, közben paktumok születtek, új határok rajzolódtak — s konzerválódott Magyarországban a maradiság. A fiatal katonatiszt — Széchenyi István gróf — amellett, hogy szép sógornőjének udvarolt, ezeken az osztályokon, színházi pályákon töltötte ideje javát. Látszatra talán egy volt a sok főúri fiatalember között — de Naplója arról tanúskodik, hogy már elkezd gondolkodni is. Bár ez még a "szertelenségek" korszaka. Mire a háború befejeződik — a kapitány munka nélkül marad. Előléptetése egyre jobban késik, hiába előszobázik, marad kapitány, aki hogy egészen hiábavalóan el ne fecsérelje idejét, utazik nyugatra és keletre — s gyűjti tapasztalatait. Hogyan lehet ezt a gazdag és olyannyira változatos életet kilencven percben megidézni? A váz áll — hiszen rendőrségi jelentés van bőven. Naplója és művei tele szellemes, tartalmas gondolatokkal. Végül is melyik Széchenyibe kapaszkodjam, hogy meg tudjam őt írni? A kritikus hazafiba, aki mindent belülről és kívülről is egyszerre szemlél, aki felismeri, hogy a hiba és a javítási erő is csak bennünk van? A számláló, tervező, gondolkodó és kivitelező tehetségeket összegyűjteni képes szervezőbe? A szópirónak sem utolsó gondolkodóba? Vizsgáljam baráti körét, hozzájuk való viszonyát? Ez a Staffed könnyelmű is, szertelen is, a társaságban hol sikere van, hol kirekesztik belőle, legjobb barátai szembefordulnak vele — vagy ő távolodott el tőlük? Szélsőséges és bűnbánó egyszerre — aztán váratlanul bejelenti, hogy ezután minden energiáját hazájának szenteli. De hiszen addig is azt tette — talán csak nem tudatosan. S már nem fogadkozik, mikor valóban minden gondolata az, hogy Magyarországot, a csúnyácska hazát európai rangra emelje. S miután felfedezte a világot — s ezzel együtt azt, hogy Magyarország nem a világ közepe — nem marad más választása, gondolata, mint hogy minden erejével a haza felemelésén munkálkodjék. Már csak azért is, hogy lehessen benne élni — s tetteivel elbűvölje azt az asszonyt, immár az egyetlent, akit szeret, s aki másnak a felesége. Széchenyi ideális drámai hős, mert ellentmondásokkal tele lélek. Erős és sebezhető; munkabíró, súlyos betegségek gyötrik; királyában bízó, hűséges alattvaló, de nyitott szemű európai gondolkodó; a rendi kiváltságok birtokosa, de a kiváltságokról tudja, hogy azok nem hasznot, de kárt okoznak neki is. Hajnalig dolgozik — vagy hajnalig kártyázik. 1860. március 17-én a rendőrminisztertől kap egy levelet, melyben a megejtett házkutatás és lefoglalt iratai következményeként kilátásba helyezi egy valódi elmegyógyintézetbe való átszállítását. Kibírhatja-e Széchenyi, hogy megfosztassék a legelemibb cselekvési lehetőségektől? A gondolat is irtóztató — hiszen látott elég valódi bolondházat —, hogy éppen amikor a legtöbben keresik tanácsért, mikor nyílna valami tér a cselekvésre, kizáratassók az életből. Innen néz vissza a megtett útra a monodrámában, innen vizsgálja egykori önmagát, a maga, a haza és Európa helyzetét. S válaszol önmagának s a nézőnek arra a nagy kérdésére, amit olykor kisebb halandók is feltesznek maguknak életük alkonyán: Ki voltam, mit tettem? Siklós Olga Gergely Bálint felvételei a monodráma szenei előadásán készültek. KÉRDÉSEK: 1. Melyik az az országgyűlés, amelyiken Széchenyi először vett részt? 2. Miről nevezetes ez az országgyűlés? 3. Hol alakította meg először a Kaszinót? A HÉT 11
