A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) 9. Az 1774. évi nyomozás a reegzamináció révén már 1776 őszébe is átnyúlt, s ezt a kései ellenőrző vizsgálatot nyilvánvalóan az is indokolta, hogy a második kórdőpontban szerepelt új mester, akinek a nevét érdekes módon még senki sem ejtette el, nemcsakhogy változatlanul Hodoson ólt és tanított, hanem a megyére küldött jelentések, megfoghatólag Mutnyánszky János nagyabonyi plébános panasza szerint bizonyos papi feladatokat is el mert látni. Márpedig ezeket a leghatározottabban tiltották a III. Károly és leánya, Mária Terézia által hozott királyi vallásügyi rendeletek. 1776. február 10-ón ebben az új, második ügyben indult vizsgálat a megyei ügyészség határozata szerint Hodoson. Ezúttal is két kérdést szegeztek a beidézett tanúk, összesen hat hodosi nemes, illetve fólnemes (agilis) nő és férfi mellének: "l222. Letett hite szerint vallja meg a tanú: tudja-é, s honnand, adja helyes okát tudományának, igaz-é, hogy csallóközi hodosi helységben tartózkodó kálvonista (I) mester nemcsakhogy külső, más helységbéli gyermekeknek tanittását végben viszi, hanem hivatalján kívül az népnek könyörgéseket tart, prédikációkat mond, az ó vallása szerint az * ifjaknak katechéziseket és az népnek egybengyülésével prédikátorbéli hivatalokat végbeviszen? 2er2. Igaz-é az is, hogy hodosi nemes uraimék nemcsak magok között, de még más külső helységbéli kálvonista renden lévőktűl is azon mester miánt magok között pénzt szedni szoktak?" A válaszokból filmszerű élénkséggel kavarog előttünk az akkori idők nemesi jogállású falujának mindennapi élete. Ns Bíró Ferenc volt az első tanú, akit a nyomozó bizottság meghallgatott. A 31 éves hodosi férfi ezt vallotta: "Ad 72221 (olv. prímum): Hodosi helységben lakván e tanú mindazt nyilván tapasztalta s tudja, hogy azon kérdésben vett hodosi mester nemcsak hodosi és nagyabonyi gyermekeket tanítja, hanem alistáli, padányi, bögellői és patonyszéli gyermekeket is oktatja s tanítja. Ammi pedig azon mesternek prédikálását, tanittásit vagy más afféle hivatalján kívül való cselekedetit illeti, azokrul más egyebet vallanni e tanú nem tud, hanem azt gyakor tapasztalásába tudja vallanni, hogy ünnepeken, kivált estvefelé hodosi helységben lévő leányzók, úgy ifjak is öszveseregülni szoktak, és seregessen azon mesterhez járultak, ahol annyira késnyi (!) szoktak, hogy sokszor sötét estén tértek vissza tűié." Ennyi az első kérdéssel kapcsolatos dolgokról; a rektor valóban gyülekezeti munkát végzett Hodoson, tartotta a lelket az elnyomott vallásfelekezet híveiben, mint az őskeresztyének. A második kérdésre Bíró Ferenc uram így válaszolt: "Bizonyos Sógor Jánosné kálvonista asszonytul beszélleni hallotta e tanú azt, hogy hodosi compossessor (közbirtokos) nemes uraimék az mester részire fölvetést tévén, maga is említett asszony fizetett ollatin fölvetés pénzt, de mennyi lehetett azon pénz, és más külső helységbéli kálvonista renden lévő személyek fizettek-e vagy sem, arra e tanú semmit vallania nem tud." A fölvetés a régi magyarságban az adó vagy valami egyéb közös teher kirovását — kivetését jelentette, s az ilyen kötelezettségeket díjlevél formájában mindig papírra is vetették. Sorozatunk elején két lelkószi díjlevelet mutattunk be, de a tanítókéival nem szolgálhattunk. Ez az iratcsomó azonban épp egy ilyen gyülekezeti kivetést őriz. Nehézkes paraszti írással és kezdetleges ortográfiával rótta papírra valaki, egy félmondatát teljesen olvashatatlannak találtuk, s csak nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy éppen ezt az iskolamestert illette; mint bűnjel került a per aktájába. A fölvetés mai helyesírással így beszél: "1. Készpénz 15 forént. 2. Minden gyermek, idevaló, egy forént, egy fertál búza, egy fertál árpa aratásig, egy pár csibe ország (jószág, település) szerént (...) 3. Köböl fa, tűzre való. 4. Főzés helett harminc forént. 5. Minden szeméi szerént való gyermek: egy kenyér. 6. (...) őszi vetés minden munkája. 7. Hat szekér széna, valamennyi földet őszi vagy tavaszi alá valót (ti. megművelni). 8. Valomennyi földet veszek, megszántonyi, bevetnyi. 9. Házot örökösét, nem árendásot.” A rektort, akinek családi állapotát és szándékait is kielemezhetjük ebből a töredékes díjlevélből, egy ide csatolt latin irat, Mutnyánszky (I) János nagyabonyi plébánosnak Pozsony vármegye Közgyűléséhez írt panasza szerint Kereki Györgynek hívták. Nőtlen volt, mert szállásadója főzött rá, s a nyolcadik és kilencedik pont közvetve tanúsítja, hogy szeretett volna Hodoson megtelepedni, ház és földek vételének tervét forgatta a fejében. Valószínű, hogy egy hodosi hajadont is kiszemelt közben magának. A falu és a környék reformátussága, úgy látszik, erősen megszerette oskolamesterót, s minden maradási szándékát helyeselte. Ezeknek a javaknak gyűjtését említi a második pont. A gyűjtés módjáról a következő bizonyságok tudósítanak. (Folytatjuk) Nagy László rajza 12 A HÉT
