A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
GONDOLKODÓ CSÁKY PÁL: GENFI TANULSÁGOK III. A kérdéskör további taglalásánál meg kell említenem, hogy mind az RMDSZ, a VMDK, mind más külföldi magyar és nem magyar szervezetek képviselőivel is volt alkalmam néhány aktuális elvi kérdést is megvitatni. Elmondhatom, hogy a nyugati szervezetek némelyike és az RMDSZ is, a műhelymunka terén jóval előttünk jár. Mi a térség politikai helyzetével kapcsolatos elemzésünket, néhány információt, az alkotmányokkal kapcsolatos elképzeléseinket és saját jövőbeli jogállásunk modelljének néhány elemét vittük magunkkal, valamint egy átfogóbb együttműködés javaslatát. Az RMDSZ küldötte a társnemzetdefiníciót hozta a konferenciára. Nem tudom, mennyire ismert a tisztelt Olvasók előtt, hogy az RMDSZ májusi konferenciáján több fontos határozat született, közülük a legalapvetőbb az, amelynek segítségével az erdélyi — és tágabb értelemben az egész romániai — magyarság fenntartja magának a jogot az önmeghatározásra és nem nemzetiségként, nemzeti kisebbségként, hanem államalkotó népcsoportként, társnemzetkónt definiálja önmagát. Ez az eredmény, hogy a Romániában élő magyarság ide eljutott, az erős erdélyi hagyományokon túl az RMDSZ "ideolgógusainak", Szőcs Gézának és Borbély Imrének a munkásságát dicséri. Ez utóbbival volt alkalmam személyesen is véleményt cserélni, így beszámolhatok arról is, hogy ők abból az egyébként valós tényből indultak ki, hogy a Romániában élő magyar népcsoport számban sokkal súlyosabb pl. a szlovén nemzetnél, így ha az ól a joggal, hogy szuverén nemzetként definiálja önmagát, a romániai magyarság is méltányosnak tartja, hogy kisebbségeknél magasabb kollektív jogállást követeljen magának. A másik — szerintem egyébként vitatható — pillére ennek az elgondolásnak az, hogy a magyarság Romániában olyan tömegben, amelyben jelen van, képes teljes társadalmi szélességben reprodukálni önmagát, tehát teljes jogú paralell társadalmat kialakítani. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Románia csakúgy, mint a volt poszt-kommunista országok többi tagja, új alkotmány elfogadására készül, s ennek alaptóziseit már elfogadta a bukaresti parlament. Ennek értelmében Románia kizárólagos nemzetállamként akarja definiálni önmagát (lásd még a közeli szerbiai példát is), s a romániai magyarságot nemhogy társnemzetnek, de államalkotó kisebbségnek sem hajlandó elismerni. Hogy ne csak a saját nézeteimmel untassam az Olvasót, a kérdéssel kapcsolatban szeretném itt idézni Gazsó L. Ferenc véleményét, amely a Pesti Hírlap 1991. május 30-i számában jelent meg. "... A kongresszus, melynek három napja során a romániai magyarság meghatározta önmagát, alighanem helyet követel magának későbbi korok krónikás könyveiben. Eddig, ki együttérzőn, ki részvéttel, ki a négy évtizednyi neveltetés nyomán közömbösen, de úgy emlegettük az Erdélyben élő több mint két millió magyart, mint a legnagyobb kisebbséget. így igaz, csak éppen a pontatlan és ködös meghatározás mostantól az RMDSZ teoretikusai, elsősorban Szőcs Géza elméleti munkássága, s a -kongresszusi küldöttek bátor döntése nyomán egy olyan fogalom váltja fel, melyet nem hagyhat figyelmen kívül sem a romániai hatalom, sem pedig a nagyvilág. Kimondatott, hogy a romániai magyarság államalkotó népcsoport, mely társnemzetkónt ól Romániában. Nem várható, hogy a bukaresti parlamentben rövid időn belül elfogadnák, s ezzel alkotmányos rangra emelnék ezt a definíciót. A vita során kételkedtek is némelyek, vajon nem akasztja-e meg a kapcsolatépítést, a kis lépések taktikáját egy ilyen nyilvánvalóan nem csak a mának szóló távlatos gondolat. Végül — meggyőződésem, hogy helyesen — a radikális önmeghatározás mellett döntött az RMDSZ. Üzenve ezzel az identitástudatát oly kényesen őrző Erdély népének, és a világ közvéleményének is. Ne legyünk már megint kishitűek. Ha magunk sem hisszük el, hogy a Kárpát-medence nemzetiségi problémáira minden lehetséges eszközzel fel kell hívni a nemzetközi fórumok figyelmét, akkor bizonyos, hogy marad a mostani bizalmatlan, ki-kit nyom el állapot. Marad a Balkán. Még egy fontos fogalmi kérdést tisztázott a marosvásárhelyi tanácskozás. Nevezetesen, hogy a romániai magyarok képviselete során helyesebb és főként hasznosabb a népcsoport megnevezés, mint a nemzeti kisebbség meghatározás. Látszólag játék a szavakkal. Pedig a lényeg éppen ezekben a szavakban rejtezik. A nemzeti kisebbség tagját ugyanis minden fórumon személyében illetik bizonyos jogok... Az erdélyi magyarság azonban, okkal, kollektív jogokat követel. Márpedig ezek a jogok a népcsoportot illetik meg. Nem nehéz belátni, hogy a kérdés csak addig elméleti, amíg nem egy-egy család sorsát határozza meg. Attól kezdve már maga a brutális élet." Olvasóink közül talán sokan emlékeznek, hogy hazai magyar politikai mozgalmaink következetesen a nemzeti kisebbség terminusát használták, használják. Sőt, Csehszlovákiában ezzel is gondunk van, tekintettel, hogy a hatalom ezt a megjelölést sem hajlandó elfogadni (valószínűleg abból a meggondolásból, hogy egyenesen következik belőle az egységes magyar kultúrnemzethez való tartozásunk), következetesen a nemzetiség (národnosť) vagy a nemzetiségi kisebbség (národnostná menšina) terminust használja. Indokaink: először is sajnos, napnál világosabb, hogy a magyarság Csehszlovákiában élő része nem képes teljes társadalmi szélességében reprodukálni önmagát (egyébként jövőbeli fejlődésünk stratégiai iránya éppen ez kell, hogy legyen). Másodszor: a népcsoport megfogalmazás (egyébként Nyugat-Európából származik) kétségkívül előremutató, teljesebb, szimpatikusabb, ám jelenleg csak néhány dokumentumtervezet tartalmazza ezt a megjelölést, a nemzetközi dokumentumok a kisebbség terminust használják. Abban a pillanatban, amikor nemzetközi téren sikerül áttörést elérni a terminus használatában, nekünk is váltanunk kell (legkésőbb akkori); ón személy szerint a kisebbség megjelölést, ha ezt csupán számbeli arányokból következő közjogi megjelölésre használjuk, nem érzem pejoratívnak. Végezetül röviden a VMDK által "hozott" anyagról. Szimpatikus elképzeléssel, a személyi autonómia bevezetésének igényével jöttek. Amennyiben területi autonómia kialakítására is sor kerülne, akár a Vajdaságban, akár esetleg Jugoszlávia más részén, a kettő kombinációját is elképzelhetőnek tartanák. A hatalommal persze ugyanúgy állnak, mint romániai sorstársaik. A VMDK elképzelésével, véleményem szerint, a jövőben részletesebben is foglalkoznunk kell. A magunk számára ugyanis a kulturális-iskolaügyi-szellemi (nyelvi) — tehát a társadalmi élet és a közigazgatás szempontjából elvont — autonómiák mellett épp a területi-személyi autonómiarendszer kombinációját tartanám perspektivikusan is a legmegfelelőbbnek. A HÉT 5
