A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
ÉGTÁJAK a templom körül terül el, "nyóltz ólttes Városi Lakos” emeli le a koporsót a szekérről. A temetés után "a Városi Tanáts mind körül állotta kotsimat. Amint közel voltam hozzá, ketteje az öregebbeknek felém jött, s ezt mondta: Az Isten tartsa-meg már most mindnyájunknak örömére az Urat, azt kívánjuk szívesen. — Az Isten tartsameg! — monda az egész sereg". Bácsmegyey tehát élvezi a városka rokonszenvét: "... ha a városon keresztül-megyek, a Lakosok szíves bátorsággal süveget vesznek, s a kitsinyeket hozzám küldik, s vélek kezet tsókoltatnak..." — írja szeptember 12- én Marosynak. A halotti gyász azonban újra eszébe hozza a másik veszteségét is: Mancija elvesztését. Vele könnyebben viselné el mostani sanyarú sorsát is. Ám Manci végleg a múlté, s nősünk számára egyre "kedvesebbé" válik az elmúlás gondolata: "Itt a hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot látok le-esni, úgy tetszik mintha életem eggy erejét veszteném-el" — írja utolsó előtti, Ipolyságról keltezett levelében szeptember 17-ón. Az utolsó ipolysági levél keltje szeptember 19. Bácsmegyey úgy dönt, elutazik Ipolyságról, ahol "minden halotti gondolatokkal tölt el". S mivel a "Doctor is nagyon javalja ezt a szándékot", a szándék valósággá válik, s október 5-én már Esztergomban írja újabb levelét Marosyhoz. Bácsmegyey most ismertetett hat, Ipolyságról keltezett levelével kapcsolatban természetesen az a legizgatóbb kérdés, járt-e Kazinczy Ipolyságon? A mindössze 180 sornyi ipolysági illetőségű szövegből nem deríthető ki egyértelmű válasz. "A levólregónyben szereplő színhelyek mind kedvelt és ismert helyek Kazinczy előtt" — állítja a már idézett Z. Szabó, Kazinczy életútjának egyik legavatottabb mai ismerője. Ha ez igaz, úgy nehezen magyarázható, miért nem utal Bácsmegyey egy szóval sem a korabeli Ipolyság olyan nevezetességeire, mint a kanyargóságában a szeszélyeivel- a Tiszával vetélkedő Ipoly, s a rajta átívelő, az 1760-as évek elején épített 11 bolthajtásos kőhíd, illetve a templom mellett álló kolostor. Valószínűbbnek tartjuk, hogy Kazinczy nem járt személyesen Ipolyságon — későbbi életművében sem található erre utalás — s a városka "kedveltsége és ismertsége" nem személyes élményén alapult. Miért választotta hát Sopron, Buda, Torna, Miskolc, Esztergom, Pozsony és Becs mellett az akkoriban egy nagyobb falutól alig különböző Ipolyságot is regényhőse állomáshelyéül? A választ csak a "nagy valószínűséggel azért" szintjén adhatjuk meg. Mint ismeretes, Kazinczy az 1780-as évek elején Pesten is jurátuskodott. Pesti tartózkodása alatt köt barátságot az akkori irodalmi élet "szent öregjével", Ráday Gedeonnal (1713 — 1792). Nem elképzelhetetlen, hogy Kazinczy a Ráday-házban összeismerkedhetett az ifjabb Ráday Gedeonnal (1745 — 1801), aki örökölte atyja irodalmi s művészetpártoló hajlamait is. Témánk szempontjából fontosabb azonban, hogy az ifjabb Ráday közéleti pályafutását mint Hont vármegye főispáni helytartója kezdi meg. 1783 és 1785 között gyakorta megfordult a megyében, s így annak legjelentősebb mezővárosában, Ipolyságon is. Nem alaptalan tehát feltételezésünk, hogy Kazinczy az ifjabb Ráday által "kedvelhette s ismerhette meg" Ipolyságot. Bácsmegyey Ipolyságról keltezett leveleiben ismételten említi a "Doctor"-! is. Vajon mennyire helytálló — orvostörténeti szempontból — Bácsmegyey hivatkozása az ipolysági orvosra. Feltételezve, hogy Bácsmegyey levelei az 1780-as években íródtak, leszögezhetjük, hogy Bácsmegyey nagybátyját kezelhette volna ipolysági orvosi Mária Terézia 1752- ben rendelte el, hogy valamennyi megye hivatalos orvost alkalmazzon. A Hont megyei orvos az 1770-es évek elejétől Ipolyságon lakott, ahol 1772- től már gyógyszertár is működött. A kérdéses időszakban egy Sziléziából származó, ám a budai egyetem orvosi karán oklevelet szerzett orvos, de La Rose Ferenc volt Hont megye "fizikusa" (tisztiorvosa). Ő kezelhette volna tehát Bácsmegyeynkgutaütés sújtotta rokonát, és ő adhatta volna a tanácsot hősünknek a gyászos emlékezetű Ipolyság elhagyására. Mint jeleztük, a Kazinczy-óletműben nincs utalás egy esetleges ipolysági látogatásra, kapcsolatra. Nagyszámú levelezőtársa közt sem volt ipolysági, Hont megyei azonban igen. Majthónyi László. Kazinczy Ferenc első komolyabb irodalmi munkája ipőlysági vonzatáról azonban mindenképpen illik megemlékeznünk. Legalább most, Kazinczy halálának 160. évfordulóján. Dr. Kiss László Dénes György versei Hétköznapok Egyre csüggesztőbb az élet, fakószürkére festett, nem fűtenek, szeszek, mérgek, vágyaim térdre estek. Mindennap felkötöm magam a gondok kötelére, himbálódzom, mint a harang, nem tudván, ki ver i félre. Nyűtt szívemből lassan kihull a látomások gyöngye, ki ellankad, nem boldogul, s föltámadni már gyönge. Fény a teleszkópban A csillagász az éjbe kémlel távcsövében csillagok árja, lelke csordultig telik fénnyel, amíg a roppant teret járja. Egy fénysugár, ki tudja honnan, elindult tán százezer éve, s most ott lüktet a teleszkópban, mint újszülöttnek szívverése. Ha létem összedűl Ahogy külön-időmet látom: börtöne én vagyok magamnak. Szívem megtermi halálom, hírül adva az öntudatnak. Hallgatózom, ki kopog belül, ki feszegeti abroncsaimat? Mi történik, ha létem összedűl, és fölszippantja lángomat a Nap? A HÉT 17
