A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
ÍÜÁJAK ' :|||||| Kazinczy és Ipolyság Kazinczy és a Felvidék kapcsolatát irodalomtörténetírásunk már alaposan feltérképezte. Késmárk, Eperjes, Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében s írói pályafutásában közismert — e városokhoz fűződő kapcsolatához aligha lehet új adatot hozzátenni. Van azonban e ’lerágott csontnak" egy olyan talán nem teljesen jelentéktelen darabja, amely eddig elkerülte az irodalom- és helytörténészek figyelmét. Az egykor jobb napokat is látott, a történelmi Hont megye székhelyeként országszerte ismert felvidéki kisváros, Ipolyság nem volt ugyanis ismeretlen Kazinczy előtt. Ipolyság az egyik színhelye Kazinczy 1789-ben megjelent regényének, a Bácsmegyey összeszedett levelei-nek. Közismert, hogy Kazinczy egy 1778-ban, Lipcsében név nélkül megjelentetett Adolfs gesammelte Briefe (Adolf összegyűjtött levelei) c. regény alapján írta meg munkáját. A német mű, melynek szerzője A. CH. Kayser udvari könyvtáros, Goethe fiatalkori munkájának a Werther szerelme és halálának gyöngócske utánzata. Kazinczy a Bácsmegyeyhez írott jelentésében, szerényen, "magyarrá tett román’-nak nevezi saját munkáját. A valóságban azonban nem egyszerű fordításáról van szó, hanem egy önálló irodalmi alkotásról — magyar szereplőkkel s magyar környezetbe tett színhelyekkel. Nem feladatunk a regény elemzése és értékelése — csupán utalunk Szauder József; illetve Z. Szabó László a "Bácsmegyey"-t elemező írásaira (Szauder: A romantika útján, 1961; Z. Szabó: Kazinczy Ferenc, 1984). Maga a cselekmény pár sorba sűríthető: Bácsmegyey imádott Mancikája máshoz megy férjhez. Bácsmegyey e csapást nem bírja elviselni, belebetegszik, s végül meghal. Ez az egyszerű történet azonban egy gazdag érzelmi világ bemutatását teszi lehetővé Kazinczy számára, aki ekkor már túl van "második kassai időszaka" érzelmi viharain. (Bővebben erről Turczel Lajos: Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében és életművében. Irodalmi Szemle, 1969). Bácsmegyey levelei, melyeket barátjához, Marosyhoz küldözget, Kazinczy számára a személyes önkifejezés eszközei, (Z. Szabó), melyek egyszerre fejezik ki a korabeli magyar viszonyokat és az írónak a kassai szalonokban átélt érzelmeit is. Mint jeleztük, Kazinczy a német regényt magyar színhelyekre helyezte át. Az egyik színhely Ipolyság. Idekerülésének okát Bácsmegyey, augusztus 21-ón Schaffhausenben kelt leveléből tudjuk meg: "Eggy Stafétát kaptam, hogy a Bátyám veszedelmesen beteg". Bácsmegyey tehát elutazik az Ipoly menti városkába, s következő levelét már "lpoly-Ságh"-ról küldi Marosyhoz, szeptember 2-án. Bátyját igen legyöngült állapotban találta: "Harmadnap óta megint rosszabbul van, s ón attól tartok, hogy hirtelen guta-ütés járul hozzá. Amit emberi segedelemtől kívánni lehet, azt mind ón, mind a Doctor el-követjük..." Ám a doktori segítség s Bácsmegyey gondoskodása ellenére bekövetkezik a vég, melyet így ecsetel szeptember 5-i levelében Bácsmegyey: "Testvére az Atyámnak már nem él... Ma sokkal jobban látszott lenni, felkölt... egyszerre sikoltást hallok, fel-ugrom, hozzá szaladok, s Isten! — a leg-erőssebb guta egyszerre ütötte-meg, s abban a szempillantásban oda lett. Én már halva találtam... kéntelen voltam érezni, hogy jobb kezéből, mellyet ón tartottam, miképpen hűlt-ki az élet melege. Ájulva dűltem-el..." A következő, négy nap múlva írt levelében Bácsmegyey leírja a temetés szertartását. A nagybácsi tetemét szállító "halotti szekér" után "sok parasztok feleségestül" vonulnak. Nem derül ki a levélből, miért éjjel (este?) temették a megboldogultat:"... az éjszaka világos volt. Tellyesen fénylett-le a Hold a tiszta Égről..." A temetőkertben, amely
