A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-06 / 36. szám

ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ

Titkos kálvinista tanítók Hodoson

(1731 — 1776) ,

8.

Sörös Erzsébet, a hodosi Ns Csömör Mihály 40 éves társa, aki katolikus volt, de úgy látszik, nem nemes, így nyilatkozott: "E tanú sem emlékezik az prédikátornak Hodosbul lett kitiltása felül, hanem azt vallja, hogy mivel kicsinségitűl fogva Hódosban neveltetett föl e tanú, és mintegy 8 esztendős korában ugyan Hódosban volt, reformáta hiten való mesterekhez iskolában járos volt, két mestert írt (értsd: ért) egymás után, úgymind (I) az egyiket, Farkasdi, az másikat pedig Mihály deák nevezetűeket, de ezek mely esztendőtűi fogva és meddig mesterkedtek, úgy nemkülönben utoljára hogy ezen mesterek is Hódosban megszűntek, mi végre hodosi reformáta religion való nemes uraimék más mester(t) nem hoztak, okát nem tudja, ellenben hallotta azt gyermekkorában, hogy az említett két mesternek tanítását tiltották, de ezen tilalom ki által esett, nem tudja." Másfél óv múltán ugyanezt vallotta, a második kérdőponttal kapcsolatban viszont kitórőleg válaszolt: "A hodosi iskolamester szükséges voltáról Nagyabony falu szomszédsága, az ottani iskolamester mellett, nem tud nyilatkozni." ("Necessitatem Ludi Magistri in Hodoss propter viciniam Possessionis Nagy-Abany, ubi Ludi Magister est, fátéri non potest.")

Végre a 45 éves, katolikus Ns Csömör Izsákot, hodosi lakost hallgatták meg a vármegye küldöttei. A jegyzőkönyv szerint e tanú "az prédikátornak Hodosbul lett kitiltása felül nem emlékezik, hanem azt tudja, hogy mikor már Hódosban prédikátor nem volt, ugyan Hódosban három reformáta religió(n) való mesterek voltak egymás után, azkik az gyermekeket oktatták és tanították, és minthogy e tanú mind az háromhoz iskolában, de csak télen, járos volt, azért őket rend szerént nevezni is tudja, jelesül, az első Fehérvári nevezetű volt, ez két vagy három esztendeig tanított, az másikat Farkasdi nak hívták, ez 4 vagy 5 esztendeig mesterkedett, az harmadiknak Mihály deák volt az neve, ez is annyi ideig mesterkedhetett, de hogy mind az hármon egymás után Hodosbul

12 A HÉT

elköltöztek, úgy azután vállolta magára Hódosban lakozott Simon Péter nevezetű nemesember az gyermekeknek tanítását, aki után hogy hodosi nemes uraimék más állondó mestert hogy (I) az helységben bé nem hoztak, valamint hogy ennek okát nem tudja, úgy ellenben arrul sem tud felelni, esztendőszám szerént, hogy az nevezett mesterek mely esztendőtúl fogva, és meddig mesterkedtek Hódosban; azt mindazonáltal tudja, hogy mindazoknak tanittását senki nem ellenzetté." A második kérdésre: "Az mostani új Mester béhozásának okát e tanú sem tudja, minthogy már harmadik esztendeje hogy az ágyát nyomja." Ez a tizenegyedik tanú a megismételt kihallgatáson már nem is volt jelen; valószínű, hogy időközben, aránylag fiatalon, jobb létre szenderült.

A jegyzőkönyvet 1774. november 9-ón, Pozsonyban a sorozatunk elején említett Orosz István főszolgabíró és Jankó András esküdt látta el kézjegyével, a reexamantiót két óv múlva, 1776. november 21-ón, annak jeléül, hogy itt már nem babra, hanem tárgyalásra és ítéletre ment a játék, Bacsák János alispán, Orosz István főszolgabíró, Kultsár István, a megyei háromnapi törvényszék ülnöke, Vermes Sándor megyei esküdt és Benyovszky György Pozsony megyei alügyész vezette és láttamozta.

A tanúk elmondásaiból nehéz megjelölnünk a titkos hodosi kálvinista oktatásügy történelmi állomásait, de bizonyos elmosott határokat azért kihámozhatunk belőlük.

Gyaníthatjuk, hogy amikor a prédikátor elküldéséről firtatták a megyei emberek a tanúkat, az utóbbiak zömmel nem Keresztesi Nagy Sámuel 1732 májusában esett hatósági eltanácsolására, hanem az 1735- ös epizódra, Szombati István meghívására és ijedt, önkéntes menesztésére gondoltak; minden jel arra vall, hogy ezt követőleg szemelték ki titkon a hodosiak az első rektort, Fehérvári Istvánt, még nem tudjuk, melyik gyülekezetből vagy iskolából. (Nevéből ítélve dunántúli volt, s talán Pápán járt iskolába.) Ha egyik

tanúnk, Bende Pál megfontolt vallomásának utánaszámolunk, ez az első rektor 1728-ban kétségtelenül Hodoson működött. 1741 —42 táján válthatta föl Farkasdi ("Rongyos") János, őt pedig 1755 körül Mihály deák, aki egy másik tanú szerint 1747—50 tájékán még Hodoson lett volna. Fehérvári István az egyik bizonyság emlékezetében 7, a másikéban 2—3 esztendeig tanította Hódos és Nagyabony kálvinista és katolikus nebulóit, Farkasdi János mindkettőjükében 4—5 évig, Mihály deák pedig 3, illetve szintén 4—5 esztendőn keresztül. Őket követte Simon Péter, a hodosi kurialista, aki — úgy látszik — 1754-ben hunyt el, mert az inkvizicionális jegyzőkönyv ezt az évet jelöli meg a húszéves titkos tanítótartás végpontjaként. Ez a nemesi jogállású hodosi férfiú nem szakképzett pedagógus, csupán segédtanító (praeceptor) lehetett, a helyiek is így tartották őt számon. Érdekes viszont, hogy Takáts Judit egy katolikus praeceptort is említett; ez a névtelen, ha valóban megfordult, csak egészen rövid időt tölthetett el Hodoson.

Annyi bizonyos még, hogy Simon Péter halálát (1754?) követőleg egy viszonylagos gyermekhiány miatt húsz évig nem jártak a hodosi kálvinista gyerekek iskolába. Ekkor a reformátusok új mestert hívtak; az ő nevét még sem az 1774-es nyomozás, sem az 1776-os reegzamináció jegyzőkönyve nem rögzítette, csak beszéltek róla, utaltak rá. Szerződtetését a második kérdőpont nyilván egy előzetes helyi tapogatózást követőleg azzal magyarázta, hogy ismét elegendő számú gyermek született ahhoz, hogy a gyülekezet eltarthasson egy iskolamestert. Jelenlétét a nyomozó bizottság tudomásul vette, de a rektor ellen még semmit sem cselekedett. Másfél évet várt, hogy elérkezettnek lássa az időt, hogy lecsapjon a hodosi közbirtokosokra.

Ez azonban már egy másik történet, illetve ugyanazon dráma második, egyben utolsó felvonása.

(Folytajtuk)