A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
Elmélkedés egy interjú kapcsán Fokozott figyelemmel olvastam végig A Hét 28. számában "Kilenc kérdés dr. Duray Miklóshoz, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökéhez" cím alatt leközölt interjút. Duray Miklós érintette nyilatkozatában a magyar mozgalmak közötti kapcsolatot is. S éppen e tárgyban kifejtett nézete váltott ki bennem aggodalmat jövőnket illetően. Megítélésem szerint ezen a téren nem sikerült előrelépnünk, sőt, éppen ellenkezőleg, további romlás következett be mozgalmaink együttműködése terén. Az interjúból kitűnik, hogy az Együttélés — MKDM viszonya sem felhőtlen már. Ennél azonban sokkal súlyosabbnak találom a helyzetet az Együttélés és az FMK esetében. Különösen nyugtalanító ez az állapot az alkotmányunk kidolgozása előtti időszakban. Most, amikor égető szükségünk lenne a hatékony együttműködésre, széthúzás gyengíti sorainkat a parlamentben. Még mindig nem jutottunk el odáig, hogy egyeztessük álláspontjainkat a kisebbségvédelem meghatározó jelentőségű területein. Még mindig nem dolgoztunk ki közös stratégiát a leglényegesebb tárgykörök esetében, melyet mindhárom mozgalmunk követne. Duray Miklós szavaival élva pillanatnyilag itt tartunk: "Az FMK és az Együttélés nyilvánosságra hozott elképzelései a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól diametrálisan eltérnek.” A napnál világosabb, hogy az ilyen, egymásnak ellentmondó állásfoglalások csak gyengítik képviseletünk munkájának hatékonyságát. A kisebbség képviseletének, érdekvédelmének vannak olyan sarkalatos pontjai, amelyekről nem vélekedhetünk eltérően! Meggyőződésem, amennyiben képviselőinket felelősségteljes munkájukban a csehszlovákiai magyarság egésze érdekeinek szem előtt tartása motiválná, nem lenne probléma a közös hang megtalálása. Utoljára említem, de fontosságát tekintve első helyre sorolom képviselőink önzetlenségét és igazi elhivatottságát magyarságunk ügye iránt, mert csak az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyén képes tudását maradéktalanul mindannyiunk javának szolgálatába állítani. Képviselőink fontos pozíciójuknál fogva sokat javíthatnak, de ugyanúgy sokat is ronthatnak helyzetünkön. Erkölcsi kötelességük választópolgáraik képviselete. Amennyiben én, az egyszerű választópolgár úgy tapasztalom, hogy az általam is megválasztott képviselők esetenként alapvető hibákat követnek el, nagyon megnehezítve ezzel előrelépésünket a kisebbségvédelem jogi garanciáit illetően, méltán kérhetem számon tőlük az elhibázott lépéseiket. Helyzetünknél fogva nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy rosszul képviseljenek minket a törvényhozásban. Ezért kérem előre is azokat a személyeket, akiket soraim kellemetlenül érintenek majd, ne tekintsenek úgy rám, mint egy megrögzött áskálódóra, inkább tartsanak olyan embernek, aki úgy érzi: ilyen esetekben kötelessége a véleménynyilvánítás, legyen címezve a kritika akár a saját FMK-képviselőinknek is. Egyetértek Duray Miklós véleményével a tekintetben, hogy mi nem alapozhatunk olyan teljesen indokolatlan tévhitre, amely az európai kisebbségi dokumentumok jogrendünkbe való automatikus beépítésével számol, Európa Tanács-beli tagságunk következményeként. Ezzel az abszolút elfogadhatatlan érveléssel szólt Sándor Eleonóra az ellenzéki magyar képviselők klubjának javaslatai ellen. Hosszú évek keserves tapasztalata igazolja, hogy a többségi nemzet jószándékára nem támaszkodhatunk. Keservesen meg kell küzdenünk a legkisebb eredményekért is a nemzetiségi lét minden területén. A helsinki folyamatban megfogalmazott elvek Duray Miklós szerint: "Csak úgy épülhetnek be a törvények rendszerébe, ha törvénnyé fogalmazzák ezeket az elveket. Sok esetben még a törvények által biztosított jogainkkal sem élhettünk." Lásd a totalitárius rendszer 143/68 Alkotmányerejű Törvényrendeletét, melynek bizonyos, számunkra kedvező előírásait a gyakorlatban nem alkalmazták, sőt, nem is igen publikálták, nehogy esetleg bejusson a köztudatba. A mi szemszögünkből ez inkább csak egy kirakattörvény maradt, amellyel szükség esetén ki lehet állni a nemzetközi porondra. íme, tessék, lássátok: "Mi európai mércével mérve is elfogadhatóan rendeztük a nemzetiségek ügyét." Taián a novemberi események tévesztették meg Sándor Eleonórát. Aligha lehetséges, hiszen ez év januárjában már teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem történt közeledés a szlovákiai magyarság és a szlovákság között. Naponta tapasztalhattuk a nemzeti alapon történő politizálás ordas megnyilvánulásait. Kimondottan visszalépésnek lehetünk tanúi. Az októberi nyelvtörvényrendelkezéseire hivatkozva megtagadták a kétnyelvű számláló ívek kinyomtatását, elrendelték a kétnyelvű helységnévtáblák leszedését stb. Ezek a jelenségek sem nyitották fel képviselőnőnk szemét, hogy ráérezzen a rideg valóságra és helytelen hozzáállásával ne gyengítse kisebbségeink helyzetét Joggal elvárhatom a kormánypárti képviselőinktől is, hogy minden körülmények között az igazat mondják, és ne kozmetikázzák a dolgokat, csak azért, hogy bizonyítsák eredményes tevékenységüket, és ne váltsák ki koalíciós partnereik rosszallását. Csak egy példát hozok fel a helytelen gyakorlat bizonyítására: Az FMK legfelsőbb vezetői annak idején nagy sikerként könyvelték el az "európai mércével mérhető" nyelvtörvóny megszületését, oroszlánrészt tulajdonítva ebben az FMK-ás képviselők helyes politizálásának. Ekképp értékelve egy olyan nyelvtörvényt, amely számunkra kimondottan diszkriminatív jellegű és mindenképpen visszalépés a pártállam kisebbségi törvényeihez képest. Óvakodjunk a megalapozatlan információk terjesztésétől is. Olyan esetekre gondolok itt, amikor FMK-ás képviselőink bizonyos kompromisszumok kötése fejében, kormánypártok támogatását ígérik ellenzéki magyar képviselőtársaiknak, valamelyik konkrét javaslatuk tárgyalásánál. Az eddigi tapasztalataink kedvezőtlenek e téren. Úgy látszik az adott szó semmire sem kötelezi irányunkban a kormánypártokat. Én sem tartom helyesnek a Duray Miklós által kifogásolt FMK-ás álláspontot az illetékességi javaslat vitájában, és az Emberi Jogok, valamint az Alapvető Szabadságjogok Alkotmánytörvény-javaslat tárgyalása során Sándor Eleonóra által kinyilvánított állásfoglalást. Kormánypárti képviselőink hibájaként rója fel Duray Miklós az elkötelezett, szilárd kiállás hiányát ügyünk érdekében, konkrét példával ecsetelve a bátortalan politizálás és elvtelen megalkuvás tényét. A dolgokhoz való langyos hozzáállás nem lehet célravezető taktika. A jelenlegi politikai viszonyok között nem lehet egyszerre népszerűnek lenni kisebbségünk körében, s ugyanakkor bírni koalíciós partnereink bizalmát. Semmilyen érdek miatt nem mondhatunk le a valóság feltárásáról, még a legkényesebb ügyekben sem. Úgy gondolom, ilyen hosszas elmélkedés után már joggal lehet türelmetlen a tisztelt olvasó, és tudni szeretné végre, mi volt a közvetlen oka, hogy újra hozzányúltam az egyszer már lerágott csonthoz? Csak ennyi: Gémesi Károly póttagja lett Csehszlovákia Európa Tanács-i képviseletének. Valószínűleg sokunkat ért meglepetésként a hír, s első gondolataink egyike bizonyára ez volt: vajon jó kezekbe helyezték-e "külképviseletünket”? Igen, helyezték, mert nem mi helyeztük Igencsak szűk körben döntöttek a megbízatásról! Ilyen esetben, amikor egy személy képviseli a teljes csehszlovákiai magyarságot, sokkal szélesebb körű társadalmi konszenzus alapján kellett volna megejteni a kiválasztást. Ez az eset tipikus példája az igazi közügyeknek, hiszen a ki választan személy a szó szoros értelméből valamennyiünket képviseli, nemre, korra, politikai és vallási meggyőződésre vatótekintet nélkül. Nem ismerem az ügy háfiaréi, nem tudom milyen erők, milyen hatabni mechanizmusok működtek a döntésűét Egy dolog azonban nyilvánvaló: a csehszlovákiai magyarság egyetemes képviseletéről van szó, és ebben az esetben a lehető legszélesebb nemzeti konszenzus alapján kell megoldást találni. iCtert igen-' csak rosszul állna már a szénánk, ha ilyen esetekben is állami szervek döntenének helyettünk, megfosztva a kisebbséget egyik legalapvetőbb jogától, tudniillik, hogy maga választhassa meg képviselőit. Tekintettel az előzményekre, annyit mindenesetre szeretnék leszögezni, hogy kételyeim vannak az ügyben született döntés helyességét illetően: a legmegfelelőbb személy került-e erre a fontos posztra. Együd László A HÉT 11
