A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
Tisztelt Szerkesztőség! VISSZHANG Szomorúan olvastuk A Hót 28. számában dr. Duray Miklós válaszát az Önök által feltett kilenc kérdésre. Szomorúságunk oka azonban nem az interjúalany véleménye — ezt hála az 1989-es rendszerváltásnak immár nem lehet korlátozni — hanem az általa használt hangnem és az általa képviselt politikai kultúra. Álljon itt példaként néhány kifejezés: gáncsok, júdási ajánlatok, kormánypártok magyar nyelvű szócsöve, rosszindulatú pufogtatások, kirakati bábu, kenyéradó gazdák, kutyakonc, mutogatandó díszmagyar stb. Úgy véljük, hogy a huszadik század vége felé, Európa szívében egy kulturált politikai vitához méltatlanok az ilyesfajta minősítések, s mivel ez a fajta vitakultúra rendkívül távol áll értékrendünktől, a továbbiakban nem kívánjuk ezt kommentálni. Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy az általunk elfogadhatatlan vitakultúra mellett az interjú több olyan állítást tartalmaz, mely nem felel meg a valóságnak. Úgy érezzük, hogy ezeket az objektív tájékoztatás érdekében mindenképpen helyre kell igazítani. 1. Nem helytálló dr. Duray azon állítása, mely szerint "az FMK azt szorgalmazta, hogy a kisebbségek ügyében a jogalkotás lehetőségét utalják át a nemzeti tanácsok hatáskörébe". Ennek az állításnak az ellenkezője az igaz. 2. Tényekkel és a szavazási lista közzétételével bizonyítható, hogy az Együttélés, az MKDM és az FMK együtt és közösen buktatták meg a szövetségi kormány kárpótlási törvényjavaslatát. Ezt követően az FMK tárgyalásokat kezdeményezett a szövetségi kabinet vezetőivel, melynek eredményeképpen Óalfa miniszterelnök és Dlouhý miniszter ígéretet tettek, hogy a kormány a földtörvény esetében megtalálja a módját a magyarok kárpótlásának. Ezt követően az Együttélés, az MKDM és az FMK képviselői együttesen a kárpótlási törvényjavaslat mellett szavaztak. Tehát dr. Duray állítása egyértelműen nem felel meg a valóságnak. 3. Nem igaz az sem, hogy Óalfa kormányfő és Dlouhý miniszter becsapták volna a magyar képviselőket. A földtörvény visszaadja a magyarok földjeit, és ezt kiemelte a tervezet beterjesztésekor Batta István is, a volt EPM — MKDM frakció nevében mondott beszédében. Ezt támasztja alá a törvényről folytatott szavazás is. 4. Félrevezető dr. Duray azon állítása, mely szerint "az elfogadott földtörvény értelmében csupán azok a magyarok kaphatják vissza földjeiket, 10 A HÉT akik 1948 októbere után visszanyerték állampolgárságukat". A földtörvény szerint ugyanis ez mindenkire vonatkozik, függetlenül azok nemzetiségétől. 5. Dr. Duray szerint az FMK közvetítette a magyar földek visszaadására vonatkozó "júdási" ajánlatot. Amenynyiben dr. Duray nem ért egyet a magyar földek visszaadásával, ezt a nézetét tiszteletben tartjuk, az FMK ellenben arra törekszik, hogy elérje a kisebbségi magyarok teljes jogi és gazdasági egyenjogúsítását. 6. Nem helytálló dr. Duray azon állítása sem, mely szerint a földtörvény csupán megerősíti a Megbízottak Testületé 26/1948-as rendelkezését. A földtörvény ilyen értelmezése megegyezik azokkal a szlovák nacionalista erők által terjesztett értelmezéssel, mely szerint a magyaroknak visszaadandó föld felső határa 50 hektár. Ez nem igaz, nincs felső határ, amit megerősített az SZNT törvénye is a telekrendezósről. 7. Dr. Duray szerint a magyar földek visszaadása nem lépés a Kassai Kormányprogram hatálytalanítása terén. A mi véleményünk ezzel ellentétes, és még sok ilyen lépés megtételére törekszünk a magyarság érdekében. 8. Mivel dr. Duray kétszer megismétel egy, a valóságnak nem megfelelő állítását, szükségesnek tartjuk ismét nyomatékosan leszögezni: A kárpótlási törvényjavaslat újraszavazásakor az FMK-sok nem "álltak át", hanem szavazásukat egyeztették a volt EPM — MKDM frakció tagjaival, és együtt szavaztak a törvény mellett. A megegyezéshez akkor tartotta magát dr. Duray is. 9. Miután Gémesi Károly a Hét korábbi számában dokumentumokkal bizonyította, hogy az FMK egyetlen tagja sem találkozott az Európa Tanács országunkban járt képviselőivel, dr. Duray nem ismeri be saját és volt képviselőtársa Miklós István korábbi "tévedését", hanem kijelenti: "Ha közvetlen bizonyítók nincs is, ő közvetett adatok alapján a találkozás lehetőségét nem tudja kizárni." Ezek szerint az ET tagjainak jelentése hazugságot tartalmaz, és a jelentés hamisított. Nem értjük, mi lett volna ezzel a céljuk. 10. Gémesi Károlyt az Európa Tanács képviselőjét, a szövetségi parlament Emberi Jogi és Kisebbségi Bizottságának az elnökét, a Csemadok OV tagját ért parlagi támadásra nem kívánunk reagálni, azt azonban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy kabintolmácsolás esetén műszaki képtelenség az, hogy aki állandóan I fülén tartja a fülhallgatót, az regisztrálhassa a nem kabinból érkező hangokat. Úgy véljük, tehát, hogy ez az állítás légből kapott. 11. Ami Gémesi Károly Európa Tanács-beli tagságát illeti, képviselőnk titkos szavazás útján kapta meg ezt a mandátumot. 12. Az interjú szerint dr. Duray nem tartja lehetségesnek és elképzelhetőnek az FMK és az Együttélés közti együttműködést. Ennek ellentmond az a nagyszámú termékeny vita, egyeztetés és tárgyalás, mely a két mozgalom közt az elmúlt fél óv során bekövetkezett. Mi úgy véljük, hogy bizonyos esetekben felül kell emelkedni a szűkén vett pártérdekeken, s az Együttélés több tagja szintén hasonló véleményen van. 13. A Hét 17. számában megjelent állásfoglalás egyetlen szót sem idéz Sándor Eleonóra 1991. január 8-án elhangzott felszólalásából, tehát dr. Duray ellentétes értelmű állítása természetesen ismét nem felel meg a valóságnak. 14. S végül egyetértünk dr. Durayval abban, hogy az Együttélés képviselőinek "eddig vajmi keveset sikerült elérni a parlamentben a kisebbségek sajátos érdekképviselete terén". Mozgalmunk, a Független Magyar Kezdeményezés szintén nem érte el valamennyi kitűzött célját, ám munkánknak a kormányban és a parlamentben már konkrét és kézzelfogható eredményei vannak, s ezek a magyarság egészét érintik. Mi a koalícióban és a kormányban felvállaltuk az egész kisebbségi magyarság képviseletét, s ez szerint cselekszünk. Úgy véljük, hogy a kisebbségi mozgalmaknak az eredmények terén kellene egymással nemes versenyt folytatniuk, nem pedig egymás indokolatlan becsmérlésében. Mi a rágalomhadjáratban nem kívánunk rósztvenni, ennél sokkal fontosabbnak tartjuk saját kitűzött céljaink elérését és a magyarság politikai érdekképviseletéről folytatott termékeny és kulturált vitát. Pozsony, 1991. július 20. Az FMK sajtószolgálata A szerkesztőség megjegyzése Nem áll szándékunkban kommentárt fűzni az íráshoz, de a tárgyszerűség kedvéért pontosan idéznénk a Duray-interjúnak azt a részét, amelyre az FMK sajtószolgálata által szignált írás 5. pontjában hivatkoznak: "Sajnos, épp az FMK-sok voltak azok, akik a júdási ajánlatot közvetítették: ha megszavazzuk a kárpótlási törvényjavaslatot, akkora kormánypártok ellenszolgáltatásként, állítólag, támogatni fogják követeléseinket a földtörvényjavaslatban. ’
