A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
ÉGTÁJAK Vajkai Miklós: Csótányok "Csótány (svábbogár) az egyenesszárnyúk alrendjéhez tartozik." M. értelmező szótár A csótányokat az anyóstól kapták, egyebet nemigen. "Kérlek, szépen..." ez volt a szavajárása. Félméteres amerikai cigarettát szívott. A körmei lakkozottak voltak. Az ábrázata "harci díszekbe" festve. Ötven lehetett. A szeretője jóval fiatalabb. "Rágyújtunk, kérlek, szépen... Majd iszunk valamit, kérlek szépen..." Az anyós látogatta meg őket. A fiatalembert amerikai cigivel kínálta. S a retiküljóben kb. négy csótányt hagyott náluk. Ágnes vette észre az elsőt. Az anyját szidta, azt a trehány rongyot, így mondta. "Világóletóben hanyag volt." — Az első urától elvált, mert túl silány volt az ágyban. A másiktól, mert túl rámenős volt. "BÜSZKE ARRA, AMIJE NINCS..." gondolta a férfi. Halmazaiként az ősökre, akiknek ereiben magyar királyi vér folyt. A szülei vógigdózsmálták Közóp-Európát. Mindig tudták, hogy melyik országban érdemes kutyát venni. "Keselyűk..." Lám, ez is lehet az eszmélet egyik kicsúcsosodásának a végkifejlete. Az ember ráébred, hogy nem érdemes küzdeni. Viszont elég csak körülnézni, és talál olyanokat — legalábbis itt: Közóp-Európában —, akiket sápolnak. A kínálkozó alkalmat kell meglovagolni, így tettek szert — teljesen ingyen — hatalmas családi házra, és jókora telekre, s a háború utáni kastélyokból stílbútorokat "nekemizáltak el", hogy aztán mindezt pénzzé tegyék, s a motyót eldóvajkodva nagypofátlanul "állami támogatást" kérjenek. És, persze, megtalálták a módját annak, hogy azt a bizonyos támogatást meg is kapják. — Mindig koszos volt... bömbölte Ágnes. A férfi csitítani igyekezett. "Különben sem lehet tudni, hogy tőletek valók azok a rusnya dögök. Talán a fűtővezetéken jöttek fel a pincéből. Majd megtudjuk." Mire bebizonyosodott, hogy az anyóstól — importként — kapták őket, Ágnes helyét a tűzhelynél Eugénia váltotta fel. A tél hót hónapon át tartott 16 A HÉT A svábbogarak sokszorosukra szaporodtak, s kénytelenek voltak "vegyifegyvert" alkalmazni. Ekkorra már tudomásuk volt arról, hogy ezek az élőlények valami oknál fogva nem kapnak rákbetegséget. Az első általános vegyiháború után létszámuk 15 — 17 százaléknyira csappant. A második után: ez a mennyiség is a felére csökkent. A harmadik invázió után, legfeljebb ötvenen maradtak. — így élünk velük... — gondolta a férfi. Eltekintve a radikális "üldözésektől", azt is mondhatnánk, hogy feszélyezett békességben. Kölcsönösen megszokták egymást. A mosogatáskor mindig akad néhány névtelen áldozat. A férfi légycsapót is készített. Alkonyaikor — midőn Eugénia rpég nincs otthon —, az elbúvó csótányok elhullanak. "Megvárom, amíg a társaik felzabálják őket..." — így a férfi. Maga sem tudja, mi űzi ót ilyen tettekre. Az élő bogarak felfalják a társaikat. "A börtönben csak egyszer ettünk emberhúst, és pedig a besúgó szakácsot főztük meg: ruhástól — csizmástól a kondórban... ő volt az utolsó..." — ez a szöveg egy élő embertől való. Negyven esztendőt töltött kannibalizmus miatt munkatáborban. Nem a sátán izmus, de a köznapi éhsége vitte rá arra, hogy ártatlan gyermekeket egyen meg, éppúgy, mint társai. Á csótányevó csótányokat figyeli. Akik, ha elfogyasztották a "hullákat", ók maguk is hullává változnak a légycsapó miatt. "A történelem nagy eseményeinek olcsóbb változata TÖRTÉNIK ITT MEG ÚJRA. Talán nem is annyira abszurd formában. "De hogyan is van azzal a TÖRTÉNELEMMEL? — ami itt a szeme előtt zajlik, azt már úgy-ahogy kapisgálja. Ami itt látszik, azt az anyósának köszönheti, aki Pressvárról csótányokat, azaz svábbogarakat hozott egykor. És ma csak találomra állapíthatjuk meg, hogy hány bogár is él a lakásunkban. Ám, az sem emberszabású TÖRTÉNELEM... Amelyben éppen mi: emberek... — ejh, tóbolyító erre gondolni is. "Ide hozta ezeket a férgeket, egyebet nem kaptunk tőle..." ez ama pont, ahová illő lefagyasztani a zakatoló, emberi tudatot, talán mulatságos is...
