A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
HÍRMONDÓ Tárlat Nyárasdon Az elmúlt évi "termésből" rendezett kiállítással nyílt meg a Nyárasdi Képzőművészeti Alkotótábor. Tavaly mintegy nyolcvan képzőművész kereste az ihletet a természet csendjében vagy társa ötleteiben. Az idén kevesebben voltak. A létszámcsökkenésnek nem annyira az érdeklődés hiánya — bár ez is közrejátszik — volt az oka, hanem az, hogy a tábor szervezői (a dunaszerdahelyi körzeti kulturális központ) úgy látták, hogy kevesebb emberrel eredményesebb lenne az alkotómunka. Most 28 és 35 között ingadozott a táborlakók száma. Tény, hogy aki ott volt, az jól érezte magát, és lélekben feltöltődve búcsúzott társaitól. A tárlatnyitóra nem sokan jöttek el a nyárasdiak közül; lehet, hogy az egyszerű hétköznapi este nem a legmegfelelőbb időpont a falun élő ember Tárlatnyitó Nyárasdon számára. Mert a kertben vagy a ház körül sötétedésig van munka, és egy táiiatnyitón mégiscsak kimenő ruhában illik megjelenni. Nehéz összeegyeztetni a kötelességet a szabadidős nézelődéssel. Pedig megérné. Ha készpénz nem is lesz belőle, de a lélek — a kéz és a láb is — legalább addig pihen, s tartalékot gyűjt. Engem legjobban Almási Róbert kedvesen pikáns, vagy inkább sokat sejtető, álom-kompozíciós festményei gyönyörködtettek. Tilajcsik Roland képei merész színkeverésükkel a lélek örvényét juttatták eszembe. Kontár Gyula szép színes fotói megnyugtatják a szemet és ezt sugallják: Ilyen az, ami szép. Rácz László kombinált technikával készült fűzfa ábrázolásai különösségükkel vonzottak. Gódány Margit kedves csallóközi tájai kedvességükben is magukon viselték a művésznő lelkében dúló kétségeket, a féltéstl Lesz-e még ez a táj? Jaj, nehogy csak a képeken maradjon ránk! Sikolyát tettbe formálta, nem volt rest, és amikor a Stúdió Rt. azt kérte, hogy a képzőművészek is tiltakozzanak a természetrombolás ellen, akkor ment, s festett! Megállítja-e a lélektelen rombolást a festő ecsetje? A tárlaton bemutatott többi mű nem idézte ezt a gondolatot. Kár. Mire ezek a sorok megjelennek, a nyárasdi tábornak már vége, de az ott született alkotások a Csallóközi Múzeum tárlatán ősszel láthatók lesznek. F. M. (Farkas János felvétele) A naiv Kaspirovszkij Két nap alatt — július 30 — 31-én — négy szeánszot tartott Pozsonyban a világhírű kijevi pszichoterapeuta, Kaspirovszkij doktor, aki annak idején a Szovjet Televízió képernyőjéről is gyógyította, illetve gyógyulásra serkentette pácienseit. S mint a pozsonyi Sportcsarnokban elhangzott vallomások alapján megítélhetjük, elég hatékonyan: a pozsonyi szeánszokon ugyanis számos olyan ember vett részt, aki Kaspirovszkijnak köszönheti gyógyulását, s ezúttal csak azért vette meg a 120 koronás belépőjegyet, hogy a doktornak köszönetét mondjon. De nemcsak Szlovákia legkülönbözőbb tájairól sereglettek ide a hálás páciensek, hanem egy Ausztriában élő grúz bácsi is megjelent, s a közönség nagy részével egyetértésben ó is felpanaszolta a televíziós szeánszok elmaradását. Erről az jutott eszembe, hogy Ausztriában talán még "fogható" a moszkvai televízió műsora, a mi tévénézőink azonban hiába fordulnának levetek sokaságában Gorbacsov elnökhöz — ahogy azt Kaspirovszkij doktor naivul tanácsolta —, hiszen ha Gorbacsov teljesítené is kérésünket, azaz "ráripakodna" a televízióra, hogy márpedig tessék azonnal újrakezdeni a Kaspirovszkij-szeánszok közvetítését, azok, akik a Szovjet Televízió műsorától megkérdezésünk nélkül megfosztottak bennünket, alighanem továbbra is hajthadoktor tatlanok maradnának, s a kérésünkre immár engedélyezett Kaspirovszkij helyett változatlanul nyugati rém- és pornófilmekkel traktálnának bennünket. Mintha bizony A véreskezü Mary történetének vagy A három testőr szexuális kalandjainak ismerete nélkül el sem juthatnánk Európába. Szóval Kaspirovszkij, aki bizonyára kitűnő képességű pszichológus, gyógyító erejéhez pedig sokak szerint kétség sem férhet, úgy gondolom, csapnivaló prognoszta. A demokráciánkkal és szabadságunkkal kapcsolatos elképzelései pedig enyhén szólva naivak. — ver — 8 A HÉT
