A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

ÉGTÁJAK

Isaac Bashevis Singer

Gály Katalin rajza

A rabszolga

(részlet)

Felkelt a nap, és az ajtóhasadókon vörös fény szivárgott be. Egy bíborszínű sugár Wanda arcára hullt. Mélyen aludtak, de vágytól ébredve, újra egymást keresték. Jákob eddig még nem tapasztalt ilyen szenvedélyt, mint a Wandáó. Soha nem hallott szavakat mondott: oroszlánjának,

farkasának, bikájának, bakkecskéjének nevezte, és a maga paraszti nyelvén még különösebb jelzőkkel illette. Hiába lett Jákobé, a férfi vágya nem csökkent. Mámorító szenvedély égett Wandában — menny vagy pokol lángja volt-e? — Mégl Még! — sikoltott hangosan. — Uram, férjem! — Jákob olyan képességeket fedezett fel magában, melyekről nem is álmodott — csoda volt ez, vagy boszorkányság? Életében először ismerte meg a test rejtelmeit. Hogy létezhetett egyáltalán ilyen vágy? "Mert erős a szeretet, mint a halál", mondja az Énekek Éneke, és most végre megértette. Napkelte után meg akart válni tőle, de Wanda a nyakába csimpaszkodott, és szomjasan csókolta újra.

— Férjem vagy — mondta —, meghalnék érted.

— Miért halnál meg? Még fiatal vagy.

— Vigyél el innen a zsidókhoz. A feleséged akarok lenni, és fiút szülni neked.

— Csak akkor lehetsz Izrael lánya, ha hiszel Istenben.

— Hiszek benne. Hiszek.

Olyan hangosan kiáltott,

hogy Jákob a szájára tette kezét, nehogy meghallják kinn a csordások. Isten előtt már nem szégyenkezett, de az emberi gúnyolódástól félt. Még a tehenek is hátrafordították fejüket, és rájuk bámultak. Elhúzódott az asszonytól. Zavartan döbbent rá, hogy a reggel nem hozott megbánást. Ellenkezőleg! Inkább azon csodálkozott, hogyan tudta minded-16 A HÉT