A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
Bizonyára mást jelent a haza fogalma az uralkodó nemzetnek, mint a kisebbségnek. A dolgokból eredően az uralkodó nemzetnek többet jelent, erősebben kötődő érzelmi szálakat. Az együttélés erkölcsi törvénye és józan logikája viszont azt sugallná, az uralkodó nemzet olyan politikát folytasson, amely arra bírja a nemzetiségeket, hogy azt az országot szívből is hazájuknak vallják. Ehhez szükséges volna az uralkodó nép belátása, a kisebbségekhez való emberséges viszonyulása. Hiszen az uralkodó nemzetnek s a kisebbségnek is jobb, ha félelem nélkül, békességben élhet egymás mellett, s közös igyekezettel munkálkodhat a magáénak érzett közös hazáért. Meg kellene adni a kisebbségnek is azt, amiért az urralkodó nemzet olyan hevesen küzd, ha saját érdekeiről van szó: a rendezett nemzetiségi viszonyok közötti továbbélés, fejlődés lehetőségét. Minden kis népben, néptöredókben ott kísért a nemzethalál lidórce, s e félelem gyakran a vele együtt élő népek ellen ingerli őket. Ezt az aggodalmat csak úgy lehetne elhessenteni, ha a vélt ellenséget szövetségesévé tenné a mindenkori hatalom. Közös érdekük ez mind a nemzeteknek, mind a nemzetiségeknek... A már elhalt szlovák nemzedékeknek meghittebb volt a magyarokhoz fűződő viszonyuk. A Monarchiának és az első köztársaságnak köszönhetően. Sokan tudtak magyarul és magától értetődőnek A MAGYAR VADÁSZOK NYELVE Zay Imre gróf: A magyar vadászati terminológia felélesztése és terjesztése című cikksorozatát a "Vadász-Lap" 1913 augusztus 25. számától kezdték közölni. A bevezető írásban a kor vadásznyelvóről olvashatjuk: "Terminológiánk javarésze idegen származású ugyan, de amennyiben jobbára német, részben pedig francia és angol műszavak egyszerű fordításában keletkezett, azonban vannak eredetien régi, még nomád őseinkről ránk maradt terminusaink is." A vadásznyelv fejlesztését, terjesztését és propagálását mindjárt a vadászattal kezdi. A vadászatról ezeket olvashatjuk: "Az ember kétféle minőségben szerepelhet cselekvőleg a vadászásban, még pedig egyfelől mint olyan, aki a vadásszá míveletóben a vad kózrekerítósónek utolsó aktusát közvetlenül, önkezűleg hajtja végre, vagy pedig másfelől mint olyan, aki ez aktus végrehajtásában a másik embernek segédkezik." Leegyszerűsítve a dolgot, tehát "vadászok" mindazok, akik a vadászatban résztvesznek. A továbbiakból megtudjuk, hogy az aki a lőfegyvert kezeli a "puskás", az aki bottal, tartották az együttélés tényét. Az első köztársaságban például sok pozsonyi vállalathoz, intézményhez nem vettek föl olyan tisztviselőt, aki nem tudta a kötelező három nyelvet. Senki sem ütközött meg rajta, hogy a városban három nyelven folyt a szó. Ma már kiszorult mind a német, mind a magyar beszéd a szlovák fővárosból. Bár számottevő magyar él itt, a nyilvános helyeken suttogva beszélnek, hallgatnak vagy szlovákul társalognak. Félnek. Hiszen már annyiszor rájuk förmedtek, inzultálták őket, ha a villamosban vagy az utcán magyarul beszélgettek. Furcsa, hogy szlovák honfitársainkat más beszéd nem ingerli, csak a magyar. Ez a magatartás bizony nem használ a zavartalan együttélésnek, de a humánumnak sem. A történelmi ismeretek hiányára vall, hogy sok szlovák fiatal el sem tudja képzelni, hogy kerültek Szlovákiába a magyarok, ha már egyszer reszlovakizáltak, vagy kitelepítették őket. Hetven éve élünk együtt, mondják mások, pedig az együttélés több mint ezeréves, a szlovák-magyar nyelvhatár mentén születtem. Ifjúságom idején, de sokkal korábban is, természetes volt, hogy a magyar családok "tót" szóra küldték gyermekeiket szlovák lakta falvakba vagy városokba, a szlovákok meg magyar szóra. Tudták, hogy jó dolog volt egymás nyelvét megismerni, használt mind a két népnek az együttélésben. Ilyen volt akkor a nyelvtörvény. vagy "kelep"-pel (régen a hajtóvadászatokon lármacsináló eszköz volt) kezében felveri, felugrasztja, kizavarja a vadat, a hajtó. De fontos cselekvő részese a vadászatnak a vadászkutya, azaz a "vadászeb" terminus illeti meg. A vadászeb feladata a megsebzett, megserétezett vadat feldönteni, elcsípni, elkapni, felkapni, de ha felkapja a nyulat "beszámol vele", azaz gazdájához apportírozza, viszi. Régen a kopók, és agarak voltak a közkedvelt és megbízható vadászebek, manapság a vizslákat dicsérjük, de különösen a vizslák tesznek jó szolgálatot az apróvad területén. Jól figyeljünk: a társaság nem "megy", hanem "kivonul" vadászni. A puskás ember természetesen puskával, amely lehet ikercsövű, vagy kétcsövű, de manapság elterjedt a "duplacsövű" puska kifejezés is, aminek velejárója a "duplázni" igénk, ami ugyan nem magyar, de annyira közhasználatban lévő kifejezésünk, hogy mára meghonosodott. A "töltény" nagyon régi kifejezés, még abból az időből való, amikor még az előtöltött fegyvereket használták őseink. A mai töltények főbb részei: a hüvely, a töltés, a lövedék és a fojtás. A lövedék lehet golyó, vagy serét, mely alapján megkülönböztetjük a vadászfegyvert is. A golyóval elejtett nagyvadért "örömzöld" jár ki a puskásnak, amely lehet zöld leveles tölgy-, vagy bükkgally, de a fenyvesekben fenyőgally járja. Nos, ezt a KINCSÜNK AZ ANYANYELV Nem tudhatjuk merre tart Európa. De a jóakaraté s józan gondolkozásé milliók szeretnék, ha minél hamarabb kiteljesednének a demokrácia ebben a térségében is, s a népek vállalnák a jobb jövővel kecsegtető együttélés gondját-örömét. Az ellentéteket pedig tompítanák és megoldanák. Hiszen senki sem tehet róla, hogy szlováknak, magyarnak, vagy csehnek született. Arról sem tehet, kik a szomszédai, milyen nemzetek fiaival él együtt a faluban, vagy az egész országban. Jó volna, ha a múlt példájából okulva elfogultságok és előítéletek nélkül szervezhetnénk életünket, s ezt a földet fenntartások nélkül mondhatnánk hazánknak. Gyönyör Józseffel kell vallanunk: "Bárhogyan is álljon a dolog... a dolog, mégis nehézség ellenére hinnie kell a jövőben. Meg kell győznie magát róla, hogy az emberi jogokat egyszer majd az ő hazájában is hiánytalanul biztosítják, s köztük természetesen a sajátos nemzeti jogokat is. Hinnie kell benne, hogy a misztikus magyargyűlöletnek egyszer vége szakad, és helyette a megértés, a jóindulat, az együttműködés és egymás megbecsülése kerül majd előtérbe, hogy hazájában is az európai gondolkodásmód lesz uralkodóvá, és a demokrácia itt, Szlovákiában is megvalósul. Az európai jövőbe vetett hite talán majd minden nehézségen átsegíti". DÉNES GYÖRGY Fotó: Ján Du ben bokrétát a vad vérében megmártjuk, majd átnyújtjuk a szerencsés vadásznak, amelyet vadászkalapjához tűz. Zay Imre gróf aggódott, hogy az "örömzöld" vadászos szokás lassan-lassan kimegy a divatból, akár az "avatás" aktusa is. Elmondhatjuk, hogy az új, ifjú nimródok "avatása" és a vele járó játékos, de ünnepélyes szertartás a kultúrált vadásztársaságokban elmaradhatatlan esemény. Ugyancsak kijár az "örömzöld" a sikeres vadásznak, noha tévesen azt mondjuk, hogy "töretét" adunk neki. Ámde, a töret szavunk egészen mást jelent. Kókessy László szerint a "töret" vagy "jelzőág", jelző gally nem más, mint a sebzett vad (akkor, ha nem marad tűzben) eliramodásának helyére fektetett ágacska, amelynek tört része a vad menekülésének irányát mutatja. Nagyon fontos az utánkeresós szempontjából. A töret szavunk a Bruch (német) szóból "készült", Kékessy László nem ajánlotta. Azonban eme kis kitérő után kanyarodjunk vissza a fegyverekhez, amikor a golyó vág, vakon üt, de "törzsei" is, amikor célt téveszt és a fatörzsbe vágódik. A sörétes fegyver hordja a sörétet és "terít", vagy "borít". A sörétet széthordó puska "szór" és az amely a serétet nem teríti, hanem hosszan vágja, az "ostorhegyre hord". MOTESÍKY ÁRPÁD A HÉT 15
