A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-16 / 33. szám

A HÉT KÉPRIPORTJA

PIACOS

... sőt, vásárcsarnokaink is vannak már. Meg persze amolyan alkalmi, "kalózstandjaink", ahol a kisember (kistermelő, kisiparos, alkalmi árus) árulja portékáját, míg le nem bukik.

A mi piacaink még szégyenlős piacok. Szinte senki nem kér a nyilvánosságból, egyetlen árus sem akar újságba kerülni. "A, dehogy, mondja, móghogy ingyen reklám?!" Hát igen, a pozsonyi vásárcsarnok árudáinak árverezésekor épp elég volt nekik a nyilvánosságból. Újságcikk újságcikket ért, mind arról regélt, micsoda pénzeket képesek fizetni pár négyzetméterért egyesek! Mintha mindenki, aki itt árul, eieve milliomos lenne!

Hát szó se róla, van itt mit nézni: háziipar, kisipar, csempészáru vagy magánimport, kozmetikumok, bizsu... Az az igazi nagy piaci zsúfoltság is megvan, főleg hétvége táján. Csak éppen a hirtelen

nagy meggazdagodás nem akar ideérni. Sok a lapos pénztárcájú ember, aki inkább csak nézelődik, alig vesz valamit. De hát bizakodjunk: a piacgazdaság majd megteremti az igazi piacot is. Elvégre: eladó az egész világi És a tehetősebbek veszik is. A házi baromfit, a zöldséget, a gyümölcsöt, a sárga sárgájú tojást, a csemegéket. De ez még korántsem a Kánaán, a túlzsúfolt keleti bazár! Sok a lyuk, az üres polc, fiók. S ha jobban odafigyel az ember, észreveszi a kínálat hibáit is. A zacskóba beleszórt krumpli közt azt a néhány szem rücsköset-varacskosat. S ha szóvá teszi, hogy ez nem járja, könnyen megkapja: ez is ott termett, ahol a többi, ezt is el kell adnom; mi mást tehetnék vele?! Hát, nem tudom, mit szólna hozzá a kedves kofa, ha az iparcikkboltban neki próbálnának meg selejtes, működésképtelen színes televíziót eladni olyan indoklással, hogy ez is ott